Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Olvasónk, Sniffany tovább folytatja beszámolóját szexről és drogokról – tabuk nélkül.
Még le sem érettségiztem, mikor beleestem a BDSM
nevezetű fertőbe, valahogy úgy, mint Alíz a nyúl üregébe. Elsőre fétis
csodaországnak tűnt, izgalmas lehetőségekkel, teli olyan emberekkel, akik végre
értenek, nem tartanak furcsának, nem kell szégyenkeznem a vágyaim, vagy saját
magam miatt. Sőt, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedtem rádöbbentem;
ami nekem durvának tűnik és cink róla beszélni, azon itt minden kezdő
cicahercegnő átesett az elején, és ez a világ sokkal több mocskot, perverziót,
frusztrációt és persze veszélyt rejteget, mint amit el mertem – vagy éppen el
sem akartam – képzelni.
Kezdjük kicsit az elején, ahol még szó sem volt
financiális domina szakmáról, fetish bulikról, és folyamatos narkózásról.
Lightosan füvezgettem és piálgattam hétvégente Kittiéknél. Az új kedvenc drogom
egy domináns férfi lett, akit az interneten ismertem meg, egy chat oldalon,
tizenhét évesen.
Ekkora nagyjából már körvonalazódtak bennem azok
a bizonyos vágyak, arról persze fogalmam sem volt, mit vonhat maga után, ha
engedek nekik és élő személlyel valósítom meg őket. Nagyjából 11-12 éves
lehettem, mikor először támadtak furcsa gondolataim, amikkel nem tudtam mit kezdeni.
Míg más lányok az első csókról, meg cuki, helyes fiúkról ábrándoztak, én
álmatlanul bámultam a plafont a sötétben és mindenféle – akkor még – abszurdnak
és ijesztőnek tűnő jelenetekről fantáziáltam. Serdülő lánykaként féltem a saját
ébredező szexualitásomtól és bizarr vágyaimtól, amik amúgy a legtöbb emberben
ilyen vagy olyan variációban szintén megfogalmazódnak, de erről akkor még
tapasztalatok híján mit sem tudtam.
Voltam hatalmas kastélyban raboskodó királylány,
baldachinos ágyhoz kötözve, ahol bárki bármit megtehetett velem, amit csak
akart, persze mindent a saját igényeimhez igazítva képzeltem el. Pedig még el
sem jutott hozzám O története, ami egyébként tipikus, klasszikus BDSM
tündérmese, hasonló helyszínekkel és tartalommal. A kiszolgáltatottság és a
fájdalom nagyon izgatott, önkielégítés közben mindig ilyen és ehhez hasonló
jelenetekbe éltem bele magam, kissé talán túlságosan is. A valóságban persze
minden teljesen másként alakult, a kastély helyett random útszéli motelekben
kötöttem ki (vagy kötöttek ki…) szeretőként, és a történet fonákját sem
feltétlenül én irányítottam, maximum a határokat szabtam meg. Sajnos csak a
fizikaiakat, a szellemi kár, amit felelőtlenül okoztak bennem,
helyrehozhatatlannak bizonyult, vagy talán így volt elrendelve, de
kétségtelenül az indított el az anyagias dominaság felé vezető úton.
Mondhatni a legjobbtól (vagy legrosszabbtól)
tanultam el a szakma alapjait, noha szubmisszív kislányként úgy ragaszkodtam a
szerephez és az e köré kreált korai kiforratlan identitáshoz, ha valaki akkor
azt mondja nekem, hogy öt év múlva szétspeedezve férfiakat fogok alázni,
ütlegelni és seggbebaszni pénzért, pofán röhögöm az illetőt. Miből lesz a
cserebogár.
17 évesen az interneten chatelgettem, tematikus
társkeresőkön, a férfiak nyilván repültek rám, mint legyek a szarra, ha fiatal
hús van a piacon, az mindig ilyen effektet eredményez. Többnyire idősebb
férfiak próbálkoztak nálam, akik nem igazán nyerték el a tetszésem, mint
ahogyan az általában a sima társkeresőkön is lenni szokott, így nem volt nehéz
fennakadni egy helyesebb, harmincas, magát sikeres üzletembernek beállító,
intelligens férfi kivetett hálóján. Hívjuk csak B-nek, egyébként idővel
kapcsolatunkba beépült az ilyen DS viszonyokra jellemző, szinte kötelező,
elcsépelt, unásig ismételgetett uramozás, ahogyan a domináns férfiak szeretik
hívatni magukat a szub nőikkel. Az elején még udvarias volt, érdeklődő, nagyon
megnyerő és persze manipulatív. Egy szeretet -és figyelem, meg persze
önbizalomhiányos diáklány ezt még megeszi reggelire, mint a Nesquik
gabonapelyhet, ez így törvényszerű. Az első randin kávézgattunk, majd lakásra
mentünk, ahol a hajamba markolt, hátrahúzta a fejem, a nyakamba csókolt,
izgatóan mocskos szavakat suttogott a fülembe, én meg teljesen elvesztem és
hagytam, hogy kinyaljon a padlón. A következő alkalommal megint egy másik
lakáson voltunk, ott már nyakörvet meg bilincseket is kaptam, enyhe
lovaglópálca spankinggel megspékelve, és persze ahhoz is nagyon értett, hogyan
juttasson el úgy a csúcsra, ahogyan a korombeli fiúk nem tudtak. Még mindig
lightosan játszadoztunk, de nekem még libabőrös, izgalmas és újszerű adrenalin
bombaként hatott. Valahogy úgy, mint az első eki varázsa az addig még tiszta
szervezetnek.
Kezdetben sokat írogatott, mintha törődne a lelki
világommal, meg azzal, hogy mi volt a suliban. Jó ideig arra sem gyanakodtam,
miért mindig csak szerdánként találkozunk, hétvégén soha. Egy alkalommal azt
mondta, meglepetéssel készült, nem mondja el hová megyünk, majd ő értem jön.
Egy wellness szállodába vitt, míg bejelentkezett a recepción hallgatózva
elcsíptem, a szobát több napra vette ki. Furcsa előérzetem támadt, nem
említette, hogy napokig együtt leszünk. Nem is voltunk, ugyanis még aznap
hazavitt kocsival, előtte azért még kiélte magát rajtam és a kezembe nyomott
egy lasztit.
Nem tagadom, egészen fiatal koromtól vonzottak az
anális témák, de a legnagyobb átmérőjű tárgy saját pici ujjacskámon kívül egy
csillámos zseléstoll (természetesen nem a kupakos) vége volt, ami még
fájdalommentesen, de annál nagyobb élvezetet okozva csusszant bele a hátsómba.
B eddig türelmesen várt, de valahogyan soha sem jött össze, nem lazultam el,
nem tágultam ki eléggé, egy ujjnál több fájdalmasan feszített. Fél Mitsubishi
vagy Motorola (vagy bánom is én milyen autó) logóját reprezentáló eki csodát
tett. Szezám tárulj!
B megkapta a seggem, én meg addigi életem egyik
legnagyobb orgazmusát. Miután a bogyó feloldódott a gyomromban, szétáradt a
véremben és bizsergetni kezdte a bőröm, könnyedén tágultam ki, némi előzetes ujjazás
és alapos síkosítás után úgy fogadtam magamba őt, magam is meglepődtem rajta.
Hát még azon az egyszerre különös és bensőséges érzésen. Felfokozva éreztem az
ingereket, az MDMA love szintetikus illúziója még tovább szította bennem az
amúgy már eleve őrült, gyermeteg és heves szerelem szűnni nem akaró
szalmalángját. A hajamat tépte miközben mélyen hatolt belém hátulról, teljes
önkívületben. Azt mondta imád, örökké az övé leszek és csak engem akar
használni.
A szótlan hazaút és a bogyó lejövő mélyzuhanásának
végállomására a szobám esti magányában, egyedül érkeztem meg.
A jó öreg IWIW keresőjében kutakodva a neve után,
rövid idő alatt rábukkanva a profiljára, úgy éreztem magam, mint akit teljes
erőből gyomron vágtak.
„Kapcsolatban”
Naiv voltam ugyan, de annyira nem, hogy azt
feltételezzem, ez rám vonatkozik. Levegőt sem kaptam, a torkomban gombóc, a
sírás csak azután jött, miután végigpörgettem a B korabeli, csinos, átlagos,
visszafogott nővel készült közös képeket. Nyaralások, karácsonyok, családi összejövetelek.
Kétségbeesve hívogattam B-t, persze nem vette fel. Nyilván a barátnőjével
mulatta az időt a wellness hotelben, ahol aznap még engem nevezett saját külön
bejáratú kis kurvájának és tett magáévá többször azon az ágyon, amelyben most
nyilván vanilla szex folyt a nővel, akivel évek óta megosztotta az életét és
akit velem, a butus, szub kis diáklánnyal csalt.
Mire napok múltán végre előkerült, remegtem az
idegtől, sem aludni, sem enni nem bírtam.
– Soha nem mondtam, hogy te vagy az egyetlen –
ennyi volt a magyarázata, mikor értem jött iskola után. Az anyósülésen ültem,
sértődötten bámulva ki az ablakon, belül zokogva.
– Erről akkor is beszélned kellett volna az
elején – közöltem, mintha ez bármin is változtatott volna. Akkor kellett volna
kiszállni és minél messzebbre menekülni, de addigra már olyan függő és
szerelmes voltam; előbb haltam volna meg, minthogy lelépjek.
– Nézd, ugyanazt tudom adni, mint eddig – nézett
rám pókerarccal.
– Jó. De akkor én is baszhatok mással – feleltem.
Persze. Ezzel minden meg lesz oldva. Nem mintha mással vágytam volna szexelni,
de valamit mégiscsak mondanom kellett, annyi idős fejjel ez tűnt a
legmegfelelőbb kikötésnek.
– Csak védekezz! Nem akarok fertőzést.
– Neked van más rajtunk kívül.
– Nincs – hazudta én meg el akartam hinni és
aznap megint egy útszéli motelben játszottuk el az Urat, meg az ő hűséges kis
szub ribancát.
Ezután persze Kittinél kötöttem ki, egy grammos
cigi, pia, black out. Kitti toleranciája jóval magasabb volt az enyémnél. Én
rendszerint elaludtam az ütős spanglik után és kómásan, két órával később
tértem magamhoz. Ez rendszeressé vált, hétvégente szanaszét szívtam
magam, anyám nyugtatóit lopkodtam a fehérneműs fiókból és arra piáltam. Enni
nem igazán tudtam, sokat fogytam, szomorú, nyúzott arccal jelentem meg
hétfőnként az órákon, a tanárok nem értették mi bajom van, a szüleim meg
egyszerűen ignorálták. Kivéve a találkozók másnapján, akkor mindig virultam és
a fellegekben jártam, mert B végre méltóztatott foglalkozni velem. Ez nagyjából
egy évig ment így, addig voltam a szeretője, rózsaszín ködben, minden kibaszott
szerdán. Csak a közeli barátaim tudtak róla, titokban tartottuk, főleg a DS
részét. Néha azért kilógott a lóláb. A szalagavató előtt keringőruhás
táncpróbát tartottunk, a kék foltok úgy virítottak a fehér bőrömön a még annál
is fehérebb abroncsos ruha kontrasztjában, hogy azt nem lehetett nem észrevenni
és a tánctanár egy lépés hiba kijavítása közben a fülemhez hajolt és kéjesen
súgta oda:
– Mi van, verekedtél?
Viszonyunk összesen közel két évig tartott,
többször próbáltam elhagyni, kilépni belőle, de mindig annyira hiányzott és
annyira kellett az, amit tőle kapok, minden alkalommal visszamenekültem hozzá,
pedig ő aztán nem kényszerített, vagy nyúlt utánam. Valószínűleg pontosan
tudta, miféle pszichés függőséget alakított ki bennem és mocskosul visszaélt
vele. Egyszer szándékosan kiéheztetett, hetekig nem láttam, majd a következő
találka előtt azt a feltételt szabta, hogy csak akkor tölthetem vele az
éjszakát, ha minden kérésére igent mondok. Az volt az utolsó közös játékunk.
Megint abba a lakásba vitt, ahová az első
randinkon, a berendezést alaposabban szemügyre véve belém hasított a
felismerés. Az illatgyertyákkal és orchideákkal díszített asztalkán
babamagazinok tornyosultak, a könyvespolcon az Afrikai Szeretők egy példánya
hevert. Míg némán, megkövülten álldogáltam, hirtelen, mint egy árnyék,
megjelent mögöttem és közölte, vetkőzzek le. Gépiesen engedelmeskedtem, nem
tudtam mi vár rám, de már nem is igazán érdekelt. Elértük a legalját, vagy
mindig is ott voltunk, csak mostanra sikerült realizálni. Egy halvány
rózsaszín, az én méretemnél jóval kisebb melltartót adott rám, hozzá illő,
csipkés tangával. A nőjének lakására vitt fel, annak fehérneműjét adta rám,
amit aztán biztosan mosás nélkül csempészett vissza a fiókjába ez a
pszichopata, gátlástalan barom.
Azt hittem ennél lejjebb már tényleg nincsen.
Otthon aztán, IWIWen stalkolva B barátnőjét, meglátva a profilképen a várandós,
nagyjából hat hónapos pocakját sugárzó arccal fogó, leendő kismamát, kirohantam
a mosdóba, térdre rogytam a WC előtt és sugárban okádni kezdtem.
Végre abbahagytam ezt a beteges, toxikus
játszadozást B-vel, ám hiába undorodtam tőle, mégis mindenkiben őt kerestem.
Akkora űrt és hiányérzetet hagyott maga után, mint egy szar lejövő, ahol
nincs gyógycsík, vagy ami van, az is ütött, és miután felszívtad még szarabbul
vagy utána, mint előtte voltál. Regisztráltam a nagyjából egyetlen, magyar BDSM
közösségi -és társkereső oldalra, szubmisszív nőként, az új domomat, B utódját
keresve. Mondanom sem kell, csalódások sorozata ért, ami a férfi felhozatalt
illeti. Nem hibáztatom őket, nehéz lehet férfiként egy ilyen oldalon boldogulni,
ahol rengeteg az anyagias, a valós vágyait megvalósítani kívánó nő pedig kevés
és igen válogatós, a rengeteg csalódás miatt, meg mert egyszerűen megtehetik.
Egy nőre tíz férfi jut, levelek tömkelege, különösen az új regisztráltakra. Én
még mindig gyermeteg, naív, buborékos elképzelésekkel böngésztem az
adatlapokat, remélve, megtalálom a nagy szerelmet és boldog DS kapcsolatban
élünk majd amíg meg nem…
Jöttek helyette magukat dominánsnak beállító
férfiak, akiket megettem reggelire és alázatos pincsi kutyát csináltam belőlük,
hazug, barátnős pasik, akik szinglinek mondták magukat – B után olyan paranoiás
lettem, hogy ezeket messziről kiszagoltam – párok, anyagi támogatást kínáló
gáláns öregurak, és random faszverők.
Hogy a történések pozitív oldalát is lássátok,
elmondhatom; rengeteg tapasztalatot, élményt és barátságot köszönhetek ennek a
szubkultúrának és oldalnak. (Meg persze pénzt.)
Itt ismertem meg Alízt, a petite, darkos,
kitetovált, biszexuális lányt, aki kézen fogott és levitt életem első fétis
partijára. Alíz elképesztő volt, karizmatikus, okos, szexi, a társaság
középpontja. Olyan mint egy guide, egy perverz védőangyal, akitől sokat
tanultam és a mai napig a barátomnak mondhatok. Egy újabb elcseszett randi és B
utáni szerelmi bánatos sebeim nyalogatása közepette blogokat böngésztem az
oldalon, míg szemem meg nem akadt Alíz írásán, aki kísértetiesen hasonló
szituációt vázolt fel, egy domináns férfi és egy szubmisszív szerelmes lány
kihasználásán, érzelmi abúzusán és függőségén alapuló viszonyáról.
Megdöbbenéssel vegyes megkönnyebbüléssel töltött el; nem vagyok egyedül, nem én
vagyok a hülye, ez mással is megtörtént, és van kiút. Ráírtam, ő meg kedvesen,
közvetlenül válaszolt, levelezni kezdtünk, lelket öntött belém. Jónéhány évvel
idősebb volt nálam, így olyan dolgokra világított rá, amiket éreztem ugyan, de
még nem értettem teljesen és egy héttel később már méretes trombitát szívtunk
az utcasarkon, before gyanánt a fétis bulira tartva. A füvet meg a kokót már
akkor is szerette, élete első bogyóját később tőlem kapta, a ketamint meg
együtt próbáltuk ki először, attól fogva Chemical Sistersnek hívtuk magunkat a
Chemical Brothers után szabadon és elkezdtünk goára járni – de erről majd egy
kicsit később mesélnék.
Szóval a bulira visszafogottan öltöztem fel,
kicsit szorongtam, zavarban voltam a mustráló tekintetek kereszttüzében.
Odalent egy meleg srác vezette pórázon a másikat, rám mosolyogtak. Csupa
ismeretlen arc, a hetero férfiak érdeklődően nézegettek, némelyik nő kedvesen
cseverészett velem, mások meg rideg ignoranciával fogadtak, mint fiatal
konkurenciát. Lakkruhás dominák, platform talpú tűsarkú cipőkben tipegve,
szőrös travik, és egyéb, különféle szerzetek iszogattak, egyre oldottabban.
Betéptem, ráittam, nem mertem ismerkedni, kábultan szemléltem az eseményeket,
afféle megfigyelőként voltam jelen. Az egyik domináns pasi a nője pólóját
felhúzva büszkén mutogatta annak fedetlen melleit az őket körbeállóknak.
Sniffany-t senki sem ültetheti a sarokba. Alíz
megállt előttem és megkért, kísérjem el a mosdóba. A női WC-ben, félbehajtott
papírpénzbe szórva egy-egy fat line kokaint szippantottunk fel, kesernyésen
csordogált le a garatomon, torkomon, kellemes libabőrt előidézve, az arcom úgy
lezsibbadt, hogy parázni is elfelejtettem tőle. Vidáman, lazán, önbizalommal
telve sétáltam vissza Alíz oldalán, akit mindenki régi, jó ismerősként
köszöntött, aki mellett csak elhaladtunk. Néhány lánnyal és pasival
szájrapuszival köszöntek egymásnak. Érdekes, nyílt és belterjes társaságba
csöppentem ahol hamarosan otthonosabban mozogtam, mint a hétköznapi közegem
unalmas szürkeségében.
Nem telt bele sok idő és már egy középkorú,
szőke, mosolygós, egészen sármos férfi kínált itallal. Szóba elegyedtünk. Nem
kezdett ki velem, nem nyomult frusztrálóan, annál több esze volt, mint hogy
elijessze az amúgy még relatív romlatlan újoncot és a leendő potenciális
bevételi forrását. A párja a szemben lévő asztaltársaságnál ült, harmincas,
vörös, csinos nő, cinkos mosollyal ajándékozott meg; jelezve: szabad a pálya.
Ők többesben szerették, de nem kaptam konkrét ajánlatot – akkor még. Odaültem
közéjük, egyszerű, hétköznapi dolgokról beszélgettünk, zenéről, a
tanulmányaimról, felszínesen érintgetve a BDSM témát. Lassan tört meg a jég,
kellemesen éreztem magam, még egy korombeli, enyhén feminin, számomra
meglehetősen vonzó sráccal, is megismerkedtem. Viszonylag korán leléptem,
elsőre bőven elégnek éreztem ezt így, ülepednie kellett, de azért a szimpi
arcokkal kontaktot cseréltünk.
Annyira sokáig nem váratott magára a történet,
másnap már közös chat beszélgetésben találtam magam a szőke, Roland nevű, amúgy
domináns beállítottságú férfivel és annak barátnőjével. Magányos voltam, ők
pedig húsz éves szemmel teljesen okésnak tűntek, jól esett a figyelem, még ha
többes BDSM szeánszba még nem merészkedtem volna velük. Nem is erőltették.
Ezzel párhuzamosan a cuki fiú kezdett fűzögetni,
meglepődve figyeltem meg magamon, mennyire bejön nekem ez a fajta kisfiús arc
és törékeny külső. Találkoztam vele, hamar kiderült róla, hasonló szubmisszív
vágyai vannak, mint nekem és valahogy még ezt is vonzónak találtam benne. Akkor
kezdett bennem széttörni a címkék és dobozok alkotta énkép, amikbe ezidáig
ennek a szubkultúrának a keretei között próbáltam elhelyezni saját magamat és a
szexualitásomat. Imádtam nyakörvben látni magam előtt négykézláb, rajta
valahogy irtó szexi volt, meg az is, ahogyan a lábujjaim nyalogatta, finoman,
jólesőn, nem úgy lefetyelve, mint egy kiéhezett kutya, hanem gondosan ügyelve
rá, nekem is jól essen. Az összes fursztrációm, elfojtott dühöm,
agresszivitásom kiélhettem rajta, szexuális vággyá transzformálva azokat.
Szerette ha mocskos szavakkal illetem, ha alázom, ha az arcára ülök, miközben
kényelmesen szívom a lefekvés előtti spanglimat. Ha a tageknél és kategóriáknál
maradnánk, switché avanzsáltam.
Nem sokkal később Roland – akivel egyébként
rendszeresen chatelgettem és beszámoltam neki új élményeimről – megkérdezte,
nem próbálnám-e ki magam anyagias domina szerepben, mert szerinte a véremben
van és rohadt jól keresnék vele.
A helyszín az ő budapesti, diszkrét lakásában biztosított, fair és biztonságos
feltételekkel. Gondolkodási időt kértem, mert bár webkamerán át adtam már
utasításokat szub férfiaknak és játszadoztam orgazmuskontrollal, de élőben
azért mégiscsak más lenne.
Arra gondoltam, mivel tölteném azt az egyetemi nyarat a B-vel való szakítás
után, otthon, magányosan a szobámban. Vagy választhatom helyette a felfedezés
izgalmát, új embereket, bulikat, szexuális szabadságot, vágyaim gátlástalan
kiélését. Inkább ezekért az okokért mondtam igent, mintsem a megvillantott
pénzkereseti lehetőség akkor még számomra ismeretlen, kissé talán alá is
becsült értéke miatt.
Roland és a barátnője, Sára nem voltak
fogyasztók, piálgatni persze szerettek, és egyáltalán nem zavarta őket, ha én
szipogtam kicsit egy-egy szeánsz előtt. Nyitott emberek voltak, mind
szexuálisan, mind a világ egyéb dolgait tekintve – beleértve a drogfogyasztást
is. Számomra üdítően hatott ez, a jól megszokott, sokszor emlegetett
„magyar mentalitás” után tapasztalt, elfogadó, itélkezésektől mentes
szemléletmód. Attól, hogy nekik nem adja, én fogyasszam nyugodtan, ha ettől
érzem jól magam, nem pedig a házipálesztől.
Nem fogok hazudni és filterezni, az elején – bár volt érzékem hozzá – nem
voltam profi. A domina szakma sokrétű, technikailag alázatos tanulást
(különösen a medical és a kötözések), mentálisan pedig bizonyos fokú érettséget
és intelligenciát igényel. Senki sem profi anyagias dominaként bújik ki az
anyjából – bár ez a felvetés egy érdekes absztrakt fétis videó lehetőségét
vetíti most elém. 🙂 Sokakat persze nagyon izgat egy fiatal domina lány
bőrnadrágos fantáziaképe, amint stiletto tűsarokkal tapos a golyóin, így
tapasztalatlanul is nagyon kapós és keresett lettem, mindjárt pályafutásom
kezdetén.
Életem első szeánsza előtt hiába toltam fel fél gramm fehéret tizenöt perc
alatt, ez csak még tovább hergelte az amúgy alapból jelenlévő lámpalázas
idegességem, amit első bejelentkező kliensem érkezése váltott ki belőlem.
Egészen más érzés, mint spontán vágyból előhozni egymásból a mélyen lappangó
fantáziákat olyan partnerrel, akihez vonzódsz, mint egy leadott igénylista
alapján, forgatókönyvszerűen, mégis beleéléssel, magadat és a személyiségedet
beletéve kielégíteni egy fizetős csicska igényeit.
Elsőre izgultam, pedig semmi extrát nem kért; egy kis fenekelést, alázást, kézi
levezetést nem vállaltam, így megállapodtunk, ha jó fiú lesz megengedem neki,
hogy kiverje a lábaim előtt térdelve. Igyekeztem megtalálni magamban a dühös,
sértett önérzetű lányt, akinek jópárszor törték össze az önbecsülését és most
élvezettel adja majd vissza egy idegen – számára – senkinek, aki idejön és még
fizet is érte.
A szövegeim mindig jók voltak, de szerintem már attól spontán merevedést
kapott, hogy egy bőr miniszoknyás lány becézgeti obszcén szavakkal
testközelben, kvázi mindegy volt mit kérek, vagy mit mondok neki. Az már
kevésbé, hogy fél óra elteltével lilulni kezdett a bőre a kötözés nyomán.
Roland hiába gyakoroltatta velem előző este Sári csuklóján az alap kötözési
technikát, hogyan tegyünk valakit kiszolgáltatottá, szabadulásképtelenné, nem
elszorítva a vérkeringését, izgalmamban kissé mégis túl erősre húztam a
köteleket vendégem csuklóján, aki panaszkodni kezdett.
– Milyen kis nyávogós puhapöcs vagy te –
mordultam rá palástolva zavarom, de azért kioldoztam és gyorsan elé vetettem
egy papírtörlőt – Verd bele szépen, de ha akár egy csepp a padlóra megy,
felnyalatom veled!
Sniffany
Saját blogja, egyéb írásokkal, képekkel: sniffany.blog.hu
Facebook oldala
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit
hasonló
szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy
bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek
tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy,
akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító
szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a
Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk
cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és
minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz
arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát,
milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a
fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett
tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz
drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú
könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg
szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a
rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az
írásod, akár
nem, egy héten belül válaszolunk.