Milyen különös lény is az ember.
Az egyik pillanatban lelkesedhetsz az emberiség elvont ideájáért – és mégis, a következő pillanatban legszívesebben megfojtanád egy kanál vízben eme nagyszerű faj egyes példányait.
Az egyik pillanatban egy ember elborzaszt ésszerűtlenségével, kicsinyességével és önzésével.
A következő pillanatban egy másik megdöbbent nagylelkűségével és kreativitásával.
Embert szeretni kockázatos. Illogikus. Ésszerűtlen.
Sérülékennyé tesz.
Belerokkanhatsz. Beleőrülhetsz. Kiéghetsz.
És mégis, ez az irracionális kockázat az emberi élet veleje.
Hiszen te is ember vagy.
Nem élhetsz anélkül, hogy más kockáztatná, hogy szeressen téged – minden kicsinyességeddel, ésszerűtlenségeddel és önzéseddel együtt.
(notes to myself)