Nézem a képeket, amiket a „8 utas” (8 Passangers) című, az eszményi szülőségről szóló YouTube csatorna alapítója, Ruby Franke töltött fel a családjáról. Egészségtől kicsattanó, mosolygós arcok. Jómódról árulkodó öltözet és ház. Fiatalos, karcsú szülők. Mindenki happy – az ideális család.
Csak éppen, mint kiderült, a valóság egyáltalán nem volt olyan idilli, mint amit a felszín mutatott: egyik nap a szomszédok ajtaján egy rettegő gyerek kopogott, aki elmondta, hogy a Franke házból szökött meg az ablakon. Ahol a szülei bezárták és napok óta nem adtak neki enni büntetésből. A bokájánál és csuklójánál szigszalag nyomai, a testén sebek éktelenkednek.
Ruby Franke, a Utah államban élő nő konzervatív momfluencer vlogger volt – a hagyományos család és a vallásos konzervatív nevelés hívei valóságos kultuszt építettek köré. Nem kell itt a feminizmus a női egyenjogúságról, nem kell itt a sok libsi picsogás a gyerekek autonómiájáról, szigorú szabályokra van szükség, vallotta Ruby. És ha ezeket a gyerek megszegi, akkor alaposan meg kell büntetni. Ha kell, nem kell visszariadni a fizikai büntetéstől sem. A hagyományos nemi szerepek és a tekintély tiszteletére kell tanítani.
Ami az egész történetben a leginkább dermesztő, hogy ez az egész a nyilvánosság orra előtt történt: a YouTube csatornának 2 millió (!) követője volt. Hosszú évekig. Hiába tettek a szomszédok bejelentést, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Elvégre mi rossz is történhetne egy ilyen idilli, keresztény, hívő család gyerekeivel? Egy gyerek szerencsés menekülése kellett ahhoz, hogy Franke-t végül letartóztassák.
A konzervatív „jogvédők” mást se csinálnak, mint a „szülők jogait” védik. Ahhoz, hogy úgy neveljék a gyereküket, ahogy ők akarják. Valóságos hisztériát keltenek azzal kapcsolatban, hogy a gyerekeket manapság milyen sok veszély fenyegeti a családon kívül: LMBTQ karakterek a filmekben és könyvekben, szexuális felvilágosítás az iskolában és mindenféle radikális eszmék. Közben végsőkig romantizálják a hagyományos családot, amit minden áron meg kell védeni.
Nos, az a nagy helyzet, hogy a bántalmazás áldozatául esett gyermekek túlnyomó többségét családon belül éri bántalmazás: olyan emberektől, akiket a gyermek jól ismer. Akinek a gondjára van bízva. Nem állítom persze, hogy ez világnézeti kérdés: liberális szülők gyermekei éppen úgy áldozattá válhatnak. De azt a mítoszt el kellene végre felejteni, hogy a „hagyományos család” az szükségszerűen valamiféle védőburkot jelentene a gyermek számára.
És mindenekelőtt: komolyan kell venni az áldozatokat. Még akkor is, amikor a közösségi média mosolygós felszínén minden rendben lévőnek tűnik: mi több, egészen idillinek. De közben a gyermek fuldokolhat a bántás és érzelmi elhanyagolás mocsarában.