Az Al Jazeera riporterei bemutatják, hogyan pusztítja el az illegális drogkereskedelem Közép-Amerika társadalmait
Az Al Jazeera tévétársaság számos izgalmas videóriportot készített Közép-Amerikában az egyre brutálisabbá váló drogháború hétköznapjairól (lásd korábbi beszámolónkat: A drogtilalom ára Közép-Amerikában) – ezeket a cikkeket és videókat a “Drugs Central” weboldalon gyűjtötték össze. Bár a nyugati világban nagy médianyilvánosságot kap a kannabisz állítólagos szkizofrénia-keltő hatásairól folyó vita, jóval kevesebb szó esik arról, hogy az európai és észak-amerikai államok drogpolitikája milyen pusztító következményekkel jár a harmadik világ országaiban.
A közép-amerikai El Salvador-ban a legmagasabb az emberölések aránya – az erőszakhullám egyértelműen összefügg a drogkereskedelemi útvonalak átrendeződésével. Míg korábban a Karib-térségen, most már a közép-amerikai banánköztársaságokon keresztül csempészik a legtöbb drogot az USA felé, a nagy mexikói kartellek pedig felbérelték a helyi utcai bandákat a piszkos munkák elvégzésére. A piac újrafelosztására a legális üzleti szférában tőzsdei spekulációk, marketing-stratégiák vagy éppen bírósági perek szolgálnak – a feketepiacon azonban a konfliktusokat csakis erőszakos úton lehet rendezni. Az Al Jazeera tévés riportja egy mindennapos jelenettel kezdődik: agyonlőttek egy fiatalt a buszon. Hogy bandatag volt-e, vagy egyszerűen csak összetévesztették valakivel, nem tudjuk meg. Mauricio Funes elnök, aki korábban maga is újságíró volt, az ilyen jelenetek miatt döntött úgy, hogy behívja a hadsereget a városok utcáira, ahol folyamatosan ellenőrzik a járókelőket fegyverek és drogok után kutatva. A hosszú ideig polgárháború által sújtott országban a katonaság ismételt megjelenése az utcákon rendkívül elszomorítja a lakosságot: hiába szüntették meg a politikai széttagoltságot, most az illegális drogkereskedelem az, ami megakadályozza a békés demokratikus átalakulást. Antonio Rodriguez atya szerint az erőszak nem az utcai bandák létezése miatt van – a bandák valójában csak eszközök az olyan nagy mexikói drogkartellek kezében, mint a Zéták. Az atya szerint az erőszakra nem lehet megoldás az erőszak: ezért hozta létre a Goodbye Tattoo nevű utcai megkereső programját, ami azoknak a fiataloknak nyújt segítséget, akik szeretnének kitörni a bandák, a nyomor és a bűnözés hálójából. A hálót nem csak képletesen kell érteni: a bandatagok karjára pókhálót tetoválnak, ez azt jelképezi, hogy ha egyszer már beléptél egy bandába, akkor nincs menekvés. A Goodbye Tattoo-hoz jelentkező fiatalok számára lehetővé teszik a tetoválások orvosi eltávolítását.
Egy másik videóriport a térség legszegényebb államába, Guatemalába kalauzik minket, amely nagyon is hasonló problémákkal küzd: a gyenge és korrupt államot kihasználva a mexikói drogkartellek innen irányítják az Andokból az USA-ba irányuló kokainkereskedelmet. Az elmúlt években megduplázódott az emberölések aránya – a gyilkosságok fele közvetlenül összefügg a drogkereskedelemmel. A félelelem a politikai életet is átjárja – a fővárosban a polgármester-választáson induló jelöltek közül a kartellek kettőt eltettek láb alól, mivel kockázatosnak érezték a politikájukat. Alvaro Colom elnök szerint 11,5 milliárd dollárt foglaltak le a drogkereskedőktől – ez az állami költségvetés mintegy felét teszi ki! A lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él, itt a legmagasabb a rosszul táplált gyermekek aránya a nyugati féltekén. Nem csoda, hogy a drogkartellek szinte mindent és mindenkit megvásárolnak. A körözés alatt álló mexikói drogbárót, El Chapo Guzmant többször is látták, amint zavartalanul ki-be jár az országba – azonban senki sem meri letartóztatni. Guzman korábban az USA-nak mondott köszönetet, amiért szemellenzős, tiltó drogpolitikájával lehetővé tette, hogy a világ egyik legvagyonosabb és legrettegettebb bűnözőjévé váljon.
Sárosi Péter
