Egyesek azt gondolják, hogy az ártalomcsökkentés csinálja a drogost – nincs igazuk
Az Index beszámolt róla, hogy az USA-ban nagy vitát váltott ki az a New York-i egészségügyi hatóságok által támogatott füzet, amely tartalmazza a biztonságosabb belövés technikáit. Az egyébként több mint 2 éve az utcán lévő füzetet a New York Post újságírója fedezdte fel, aki “Heroin hülyéknek” c. cikkében megszólaltatott egy csomó jogalkalmazót is, akiknek láthatóan fogalmuk sincs arról, miről szól az ártalomcsökkentés. A DEA helyi igazgatója vagy a főügyész szerint például ez a füzet “felhívás a keringőre” – magyarul arra buzdítja az embereket, hogy fogyasszanak intravénás heroint. Nem meglepő ez egy olyan országban, ahol az ártalomcsökkentés még mindig szitokszónak számít, és amely hosszas kongresszusi vita után csak az évtized végére oldotta fel a tűcsere programok szövetségi támogatásának tilalmát. A cikket felkapta a nemzeti média is, az alábbi videón péládul megtekinthetjük, ahogy a konzervatív FoxTV riportere bulldog stílusban támadja le a Yale Egyetem professzorát, aki viszont higgadtan és tárgyszerűen elmondja neki, miért is fontosak a hasonló kiadványok.
Watch the latest news video at video.foxnews.com
Vannak emberek, akik képtelenek felfogni, hogy valakiből nem úgy lesz heroinfogyasztó, hogy elmegy egy tűcsere programba, magához vesz egy fecskendőt meg egy tájékoztató-füzetet, aztán az utcán vesz egy kis heroint és belövi magát. A heroinpiac nem így működik! Sem pedig úgy, hogy az iskolai díler várja a gyerekeket tanítás után, és a kezükbe nyomja a drogot, mint a “Piedone a zsaru” című filmben (sokan nőttünk fel ilyen filmeken – jelentősen formálták a drogokról kialakított koncepcióinkat). A társadalomban élénken él a “beetetés mítosza”: mintha a fiatalok azért kezdenének el drogokat használni, mert gonosz felnőttek felkínálják azt nekik, vagy legalábbis nem ellenzik elég vehemensen (lásd a Bene Évával folytatott cikkváltásomat, vagy Lippai Roland cikkét).
A heroinfogyasztók többségét egy közeli ismerős, barát, partner vagy rokon vezeti be az intravénás használatba, motivációik közt pedig nem szerepel az, hogy a környéken van-e tűcsere, és hogy ott tájékoztatják-e a klienseket a biztonságosabb belövés technikáiról. A drogokat szigorúan elítélő társadalmi vagy családi környezetből éppúgy kikerülhet heroinfogyasztó – az USA a legjobb példa, hogy a megelőzéshez nem elég a “just say no” propaganda. Attól, hogy az ember elolvas egy ilyen füzetet, vagy éppen egy tűcsere program szomszédságában lakik, még nem válik heroinfogyasztóvá! Ugyanakkor azoknak, akik már heroint használnak, a megfelelő eszközök és információk alapvető fontosságúak ahhoz, hogy megőrizzék az egészségüket és az életüket. Nem mindegy, hogy hány áldozatot szed a vénafertőzés, a HIV, a hepatitis vagy a túladagolásos halál – mind olyan kockázatok, amelyek a megfelelő támogatással és ismeretekkel jelentősen csökkenthetők. Ez a füzet egy átfogó ártalomcsökkentő információcsomag, amely kimondottan olyan embereket céloz meg, akik már használnak intravénásan drogokat.
Sárosi Péter