Marihuána és kapudrog elmélet - Füvezés után belövés?

2013. április 22.

Az Addiction Inbox tematikus blog szerzője egy friss kutatás fényében elemzi az egyik legismertebb drogmítoszt, a kapudrog elméletet

A Nagy Kapudrog Elmélet hosszú ideje az amerikai drogellenes kampányok központi, ám vitatott dogmája. Ahogyan azt Denise B. Kandel, a Columbia Egyetem kutatója 1975-ben munkatársaival időről-időre pontosítva megalkotta, a kapudrog elmélet szerint a könnyűnek nevezett drogok, mint az alkohol, a cigaretta és a marihuána – de kiváltképp a marihuána – fogékonyabbá teszik a fogyasztókat az olyan, magasabb kockázatú drogok kipróbálására, mint a kokain és a heroin. Az elmélet azt vonja maga után, hogy a kapudrogok egy ismeretlen mechanizmus által terelik a használót a veszélyesebb drogok felé. A kapudrog elmélet a Drogellenes Háború gerincét képezi: a marihuána használattal szembeni kemény fellépés elhiteti a döntéshozókkal, hogy általa később kiterjedtebb hatást tudnak gyakorolni a veszélyesebb drogok használatra.

Ez a nézet valójában egy drogprevenciós hittétel. Intuitíve igaznak tűnik: kapargasd meg egy junkie külsejét, és egy fiatal, kezdő füvest vagy zugivó tinédzsert fogsz találni. Vagyis előzd meg a kamaszkori füvezést és meggátolod a jövőbeli, tömeges drogfüggőséget!

A kapudrog elméletet évek óta érik támadások. Az elsőszámú rivális érv a CLA, a Közös Felelősség a Függőségért genetikai megközelítésű, mely az addikciót krónikus betegségként kezeli. A legtöbb genetikai kapcsolatról szóló kutatás azonban nem tudta felmutatni a függőség kialakulásának specifikusan egy drogból származó kockázatát. Michael M. Vanyukov, a Pittsburgh Egyetem pszichiátere és humángenetikusa, addiktológus kutatókkal közösen közölt egy publikációt tavaly a Drug and Alcohol Dependence szakfolyóiratban, mely szerint a kapudrog elmélet lényegében egy körkörös érvelés. „Maga a droghasználat az, amire a droghasználat fejlődésének okaként tekintenek” – írják. Az egyik drogtól a másikhoz vezető folyamat „körkörösen van megfogalmazva: egy szintet egy adott drog használatával lehet elérni, de ezt a drogot elvileg csak az adott szint eléréséig használják. Más szóval a szintet egyszerre határozza meg a drog, miközben maga a szint is meghatározza a drogot. Ennek következményeként a drog azonos a szinttel.

A kutatók elutasítanak minden oksági kapcsolatot a kapudrog elmélettel kapcsolatban és amellett állnak ki, hogy a komoly drogfüggőséget nem szükségszerűen előzi meg korábban egy kevésbé kockázatos drog használata. A magas együttjárás „mesterséges, mert a becslést csak a kockázatosabb drogokat használók között nézik a nélkül, hogy számításba vennék azt a hatalmas populációt, akik kipróbálták vagy alkalmanként használják a marihuánát, de sosem térnek át kockázatosabb szerek használatára.” A közös elem, mint például a minden problémás droghasználat mögött rejlő sérülékenység szerintük sokkal inkább lehet a kiváltó ok. Semmi sem indokolja, hogy „ezek a szintek kötelezőek, vagy egyetemesek és azt sem, hogy minden személynek mindegyiket végig kell járnia… a kipróbálási sorrend gyakran fordított még a legális-illegális viszonyban is.” Csak egyetlen szint van, ami jellemzően megelőzi a kockázatosabb drogok használat: a szermentesség. „Ezek szerint a szermentességet kellene a kapudrog hatásért felelőssé tenni.
 


 

A Drug and Alcohol Dependence hasábjain megjelent tanulmány kiemeli, hogy Japánban, ahol a marihuána használata a fiatalok körében nem éri el az 5%-ot, „az esetek megdöbbentően magas, 83,2%-ban nem a kannabisz az elsőként használt illegális drog, ez pedig megsérti a kapudrog elmélet sorrendiségét”. Japán példája ugyanakkor kizárja azt az elképzelést is, miszerint a marihuána helyett az alkohol lenne a kapudrog: bár az aldehid-dehidrogenáz enzim hiány – az úgynevezett flush reakció – sok Ázsiait visszatart a rendszeres alkoholivástól, ez nem jár együtt az egyéb szerek fogyasztásának alacsony előfordulásával a népességben.

Mindez úgy tűnik, hogy az utolsó szöget üti be annak az elképzelésnek a sírjába, mely szerint „a különböző szerek előfordulása nem véletlenszerű, hanem határozott utat mutat”, ahogyan ezt Vanyukov és szerzőtársai állították. A józanész ebben a tekintetben láthatóan a hivatalos drogpolitika előtt jár. Maia Szalavitz a Time magazinban azt írja, hogy „csak az emberek 38%-a ért egyet azzal az elképzeléssel, hogy a ’legtöbb embert a marihuána vezeti el a kockázatosabb szerek kipróbálásához’, míg ez az arány 1977-ben még 60% volt.”

A Közös Felelősség (CLA) elméletet hívei számára a függőséget megelőző droghasználat sorrendje teljesen esetleges és jelentéktelen. Érdekes módon sok függő is hajlamos így tekinteni a kapudrog elméletre. Ennek ellenére a marihuána és az alkohol kapudrogként való kezelése sok ember számára továbbra is intuitíve helyesnek tűnik. A probléma egyik fele kronológiai. „Abban a relatíve távoli időben, amikor a genetikai kapcsolatokat rendszerint kielemzik” – folytatja Vakunyov és szerzőtársai – „ennek a korai jelentőségű tényezőnek a szerepe éppoly nehezen határozható meg, mint annak a gyufának, ami az erdőtüzet okozta”. A genetikai adottságok a születéstől fogva jelen vannak, míg az első korty alkoholra vagy az első slukk marihuánára legalább egy évtizeddel később kerül alkalom. Az egyéni környezeti tényezők az epigenetikus változásoktól a más környékre való költözésig mind hatnak a későbbiek alakulására, ám ezek a tényezők a függőség kialakulása esetében rendszerint láthatatlanok.

Mindez politikai szemszögből érdekes, mert a kutatást „akadályozhatja vagy tévútra viheti, ha egy alaptalan, érvénytelen és haszontalan elmélet előnyt élvez.” Még ha a kapudrog elméletet adottnak is vesszük, továbbra is különböző jogi és társadalmi kimenetelek lehetségesek. A legjobb példát Hollandiában találjuk. Az ottani uralkodó nézet szerint „a kannabisz farmakológiai hatásai növelik az esélyét annak, hogy a fiatalok más szereket is kipróbáljanak” ahogyan ezt Wayne Hall, a Queensland Egyetem közegészségügyi professzora az Addiction című szakfolyóiratban megállapította. Hall azt mondja, hogy Hollandia drogpolitikai elemzői úgy érvelnek, hogy a kapudrog jelenség „annak a következménye, hogy a kannabiszt és más illegális szereket ugyanazon a feketepiacon értékesítik". Ezért a kannabisz használatának dekriminalizálása és kiskereskedelme mellett álltak ki, hogy megtörjék a kannabisz és más drogok használata közötti kapcsolatot.

A függőséghez vezető igazi kapuk viselkedési jellegűnek tűnnek. A genetikai adottságaik részeként, a függők sokkal nagyobb eséllyel mutatnak hiányos magatartásbeli kontrollt fiatalkorukban gátlástalanság, impulzivitás és antiszociális viselkedés formájában. A függőségek több mint fele ko-morbid, ami azt jelenti, hogy egyéb pszichológiai vagy viselkedési rendellenesség is jelen van mellettük. A további elemzések gyümölcsözőbb kutatói lehetőségekkel kecsegtetnek, mint az a gyakorlat, hogy az alkoholnak vagy a marihuánának a jövőbeli függőséghez vezető a kémiai titkait próbáljuk felfedni.

Forrás: Addiction Inbox
Fordította: Kardos Tamás