Az új kormánynak éppúgy szakítania kell az előző kormány pálinka-liberalizációs alkoholpolitikájával, mint ahogy a szigorú kriminalizáción alapuló kábítószer-politikájával is. Íme néhány nemzetközileg kipróbált jó szabályozási gyakorlat, amivel csökkenthetnénk az alkohol-fogyasztás társadalmi kárait!

Miközben a magyar közélet évek óta hisztérikus hangnemben beszél az illegális drogokról, a legnagyobb népegészségügyi károkat továbbra is az alkohol okozza Magyarországon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint Magyarországon az alkoholhasználati zavar előfordulása 21,2%, míg az európai átlag 8,8%. Mintegy 30 ezer ember korai halálát lehet a túlzott alkoholfogyasztáshoz kötni. A több százezer (egyes becslések szerint 800 ezer) alkoholhasználati zavarral küzdő ember problémái kihatnak a családjaikra (mintegy 400 ezer gyermek él szerhasználati problémával rendelkező szülők gyermekeként) és az egész társadalomra (például évente több, mint 50 ember hal meg alkohollal összeköthető közlekedési balesetben).

Egy magyar kutatás szerint 2019-ben közel 300 ezer elvesztett egészségben eltöltött életév (DALY) volt az alkohol számlájára írható.

Mégis, az alkohol-szabályozás Európában a legliberálisabbak közé tartozik (éppúgy, ahogy a kábítószer-szabályozás a legszigorúbbak közé). Az előző kormány egyik első döntésével például legalizálta az otthoni pálinkafőzést, és a miniszterelnök alapvető élelmiszernek nevezte a pálinkát. Gyakorlatilag korlátlan az alkohol bolti hozzáférhetősége, rendkívül olcsón hozzáférhetők az erős szeszesitalok, az alkoholmarketing továbbra is széles körben jelen van és nincs minimum egységár-szabályozás az olcsó tömény italok visszaszorítására.

Az alkoholpolitika szigorítását nem valamiféle prüdéria diktálja, és nem is jelent prohibicionizmust: egyszerűen a legális piac adta szabályozási lehetőségek kihasználása a közegészségügyi és társadalmi ártalmak csökkentésére – életek mentésére.

A nemzetközi szervezetek számos olyan szabályozási opciót javasolnak, amelyek az empirikus bizonyítékok szerint egyértelmű közegészségügyi nyereségekkel járnak és csökkentik az alkohol-fogyasztással együtt járó megbetegedéseket és halálozást.

1. Az alkohol termékek jövedéki adójának növelése

Ez az egyik legerősebb bizonyítékokkal rendelkező beavatkozás az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésére. Hiszen az alkohol-termékek drágulását eredményezi, ami a fogyasztás, majd az ezzel összefüggő betegségek és halál csökkenését hozza magával. A WHO ezt „best buy” intézkedésnek tekinti, vagyis rendkívül költséghatékony népegészségügyi beavatkozásnak.

Mivel a tömény italoknál egy palackban sokkal több tiszta alkohol van, mint sörben vagy borban, ezért különösen alkalmasak gyors lerészegedésre és nagyivásra – leginkább ezeknek a termékeknek az adóját tanácsos emelni. Bár a kormány 2022-ben emelte az alkohol-termékek jövedéki adóját, Magyarországon az OECD szerint a szeszes italok adója még így is a nemzetközi mezőny alsóbb sávjába tartozik: az ilyen italok jövedéki adója több országban sokszorosa a magyar szintnek. Nem tartható az sem, hogy az otthoni pálinkafőzés, bizonyos mennyiségig, 2021-ben adómentessé vált. Itt is indokolt a szigorúbb szabályozás – amely egyben tekintettel van a szürke/feketepiac kockázataira is.

A szeszes italok következetes, inflációkövető és volumetrikus (értsd: minél több tiszta alkohol van egy termékben, annál magasabb legyen az adóterhe) adóztatására van szükség. A megnövekedett adóbevétel egy részét pedig javasolt kötelezően és dedikáltan az addiktológiai ellátórendszer támogatására fordítani – lásd ezzel kapcsolatos javaslatomat itt!

2. Minimum egységár

A minimum egységár (Minimum Unit Pricing – MUP) olyan alkoholpolitikai eszköz, amely nem általános adóemeléssel próbálja csökkenteni a fogyasztást, hanem meghatároz egy minimális árat az alkohol tiszta alkoholtartalma alapján. Vagyis nem lehet extrém olcsón nagy mennyiségű alkoholt árusítani. A rendszer lényege, hogy minél több tiszta alkoholt tartalmaz egy ital, annál magasabb az a minimumár, amely alatt nem lehet forgalomba hozni.

Ez különösen az olcsó, magas alkoholtartalmú termékeket célozza — például az extraerős söröket, a legolcsóbb tömény italokat vagy bizonyos kannás borokat — amelyek aránytalanul nagy szerepet játszanak a problémás, nagyivó fogyasztásban. A mérsékelt fogyasztókat ugyanakkor jóval kevésbé érinti, mint egy általános adóemelés.

A legismertebb példa Skócia, ahol 2018-ban vezették be a minimum egységárat. Az első évek tapasztalatai szerint csökkent az alkoholeladás, különösen a legolcsóbb és legerősebb italok fogyasztása. Egy 2023-as Lancet-tanulmány szerint az intézkedés az alkoholhoz köthető halálozás 13%-os csökkenésével járt együtt, különösen a legsérülékenyebb társadalmi csoportok körében.

3. Éjszakai alkoholeladás korlátozása

A nemzetközi kutatások következetesen azt mutatják, hogy minél hosszabb ideig és minél több helyen lehet alkoholt vásárolni, annál magasabb a problémás fogyasztás, az erőszakos incidensek és az ittas vezetés aránya. Ezért több európai ország korlátozza az éjszakai alkoholeladást.

Magyarországon ezzel szemben az alkohol szinte folyamatosan és rendkívül könnyen hozzáférhető: benzinkutakon, éjjel-nappali boltokban és számos más helyen gyakorlatilag bármikor megvásárolható. Pedig a kutatások szerint az éjszakai alkoholeladás korlátozása különösen hatékony lehet a fiatalkori nagyivás, az utcai erőszak, a közterületi intoxikáció és az ittas vezetés visszaszorításában.

Litvániában 2018-ban jelentősen szűkítették az alkoholeladás időintervallumát: hétköznapokon és szombaton este 8 után, vasárnap pedig délután 3 után már nem lehet alkoholt vásárolni boltokban. A reformot követően több kutatás is az alkoholfogyasztás és az alkoholhoz köthető halálozás csökkenését mutatta ki. A brazil Sao Paolo városában az éjszakai alkoholeladás korlátozásával összefüggésben mintegy 10%-al csökkent az emberölések száma.

4. Alkoholmarketing radikális korlátozása

Egy 2022-es szisztematikus szakirodalmi áttekintés szerint erős bizonyíték van arra, hogy az alkoholmarketing növeli a fiatalkori alkoholfogyasztást és a nagyivás kockázatát. A WHO és számos nemzetközi szakmai szervezet ezért az alkoholreklámok korlátozását a leghatékonyabb népegészségügyi eszközök közé sorolja.

Az 1991-es francia Loi Évin az egyik legismertebb és legtöbbet hivatkozott alkohol- és dohányreklám-szabályozás Európában. A szabályozás radikálisnak számított a maga idejében, mert nem pusztán bizonyos reklámokat tiltott be, hanem alapvetően új logikát vezetett be: az alkohol nem kezelhető hétköznapi fogyasztási cikként, mint egy üdítőital vagy sportcipő. A törvény ezért szigorúan korlátozta, hogy az alkoholreklámok milyen médiában, milyen tartalommal és milyen kontextusban jelenhetnek meg. Bár a törvényt a maga idejében sokat támadták, az azóta eltelt időszak igazolta az eredményességét.

Egy az Addiction című folyóiratban megjelent cikk szerzői 69 különböző alkoholpolitikai beavatkozást elemeztek abból a szempontból, hogy melyek képesek valóban csökkenteni az alkohol okozta társadalmi károkat. A cikk szerint az alkoholmarketing teljes tiltása különösen hatékony a korai iváskezdés és problémás ivás normalizálásának visszaszorítása terén – a részleges tiltások közepes hatékonyságúak, az alkoholipar önszabályozási kísérletei viszont kevésbé hatékonyak.

5. Az alkoholárusítás korlátozása

A skandináv típusú állami alkoholmonopólium — mint a svéd Systembolaget vagy a norvég Vinmonopolet — Magyarországon valószínűleg politikailag és kulturálisan irreális lenne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne érdemben szabályozni az alkohol fizikai hozzáférhetőségét. Számos olyan köztes megoldás létezik, amely nem tiltásra, hanem kontrolláltabb és felelősebb értékesítésre épül.

Magyarországon jelenleg rendkívül sok helyen lehet alkoholt vásárolni: kisboltokban, benzinkutakon, éjjel-nappalikban, trafikokban, fesztiválokon és szinte bármelyik élelmiszerboltban. Egy szigorúbb licencrendszer azt jelentené, hogy az alkoholeladás nem automatikus kereskedelmi jog lenne, hanem szigorúbb feltételekhez kötött engedély. Ilyen feltétel lehetne például a személyzet kötelező képzése, a rendszeres hatósági ellenőrzések, és egy adott területen az alkoholt árusító helyek számának maximálása – sűrűségének korlátozása.

6. Az ittas vezetés szigorúbb ellenőrzése

Üdvözlendő, hogy az új közlekedésügyi miniszter bejelentette, hogy a száguldozók eredményesebb felelősségre vonását célzó jogszabálymódosításokat fognak bevezetni. Ezzel összhangban indokolt lenne az ittas vezetés szigorúbb szabályozása is – ami az egyik legerősebb bizonyítékokkal rendelkező alkoholpolitikai beavatkozás. A nemzetközi kutatások következetesen azt mutatják, hogy a közúti balesetek és halálesetek számát nem elsősorban a büntetések további szigorítása csökkenti, hanem annak növelése, hogy az emberek reálisan számítsanak az ellenőrzésre és a lebukásra.

Sokan azt mondhatják: de hiszen a megengedett alkohol-fogyasztási mennyiség már most is 0 Magyarországon – zéró-tolerancia van. Hová lehet ezt még szigorítani? Nos, a kutatások szerint az emberek viselkedését kevésbé befolyásolja az, hogy papíron mennyire súlyos a büntetés, mint az, hogy mennyire érzik valószínűnek az ellenőrzést. Vagyis egy ritkán alkalmazott drákói büntetés kevésbé hatékony, mint a következetes és gyakori kontroll.

Ezért több országban az ittas vezetés elleni politika elsősorban a lebukás valószínűségének növelésére épül – és ahol az ellenőrzések intenzitása és azok rendszeressége, következetessége nőtt, ott egyértelműek az eredmények. Ausztráliában például a random breath testing rendszer — amelyben a rendőrség előzetes gyanú nélkül is tömegesen szondáztathat — jelentős csökkenést eredményezett a halálos balesetek számában. A szakirodalom szerint ez az egyik legsikeresebb közlekedésbiztonsági intézkedés volt az elmúlt évtizedekben.

Fontos hangsúlyozni, hogy önmagukban ezek közül az intézkedések közül egyik sem csodafegyver. Az alkohol okozta társadalmi károk csökkentésében azok az országok értek el valódi eredményeket, amelyek nem elszigetelt szabályozásokat vezettek be, hanem átfogó, hosszú távú alkoholstratégiát alakítottak ki. A nemzetközi kutatások szerint az árpolitika, a hozzáférés korlátozása, a marketing szabályozása, a fiatalkorúak védelme, az ittas vezetés elleni fellépés és az addiktológiai ellátás egymást erősítő rendszerként működnek igazán hatékonyan.

Az alkoholpolitika végső soron nem pusztán jogszabályokról szól, hanem társadalmi normákról is. Arról, hogyan gondolkodunk az ivásról, a férfiasságról, a bulizásról, a stresszkezelésről vagy akár a „nemzeti hagyományokról”. Ahogy a dohányzás társadalmi megítélése néhány évtized alatt alapvetően megváltozott Európában, úgy az alkohollal kapcsolatos normák is formálhatók. Nem tiltáspárti moralizálásra van szükség, hanem egy olyan integrált alkoholstratégiára, amely egyszerre védi a közegészséget, támogatja a megelőzést és a segítséghez jutást, miközben fokozatosan csökkenti az alkohol túlzott társadalmi normalizálását Magyarországon.