Minthogy a leggyakrabban használt illegális drog a marihuána, ezt mutatják ki a műszerek is a legtöbbet a sofőröknél. Mi a tudomány álláspontja a kannabisz közúti balesetekben játszott szerepével kapcsolatban? A kutatók három fő megközelítést alkalmaztak a kérdés vizsgálata során.
A témáról készült másik cikkünket itt találja.
Minthogy a leggyakrabban használt illegális drog a marihuána, ezt mutatják ki a műszerek is a legtöbbet a sofőröknél. Mi a tudomány álláspontja a kannabisz közúti balesetekben játszott szerepével kapcsolatban? A kutatók három fő megközelítést alkalmaztak a kérdés vizsgálata során.
Epidemiológiai vizsgálatok
Ami elsőre kézenfekvőnek tűnhet, megnézték, hogy a közúti balesetekben résztvevő vezetők hány százalékának vérében találnak THC-t. A tanulmányok 4-12% körüli számokat mutatnak, ez a módszer azonban több igen jelentős problémát is felvet [1].
Először is nem lehet tudni, hogy ezek a vezetők a szer hatása alatt voltak-e a baleset idején, vagy csak fogyasztottak valamikor marihuánát az elmúlt napokban, hetekben vagy hónapokban, mivel az ilyen vizsgálatok során leggyakrabban vizelettesztet alkalmaztak. A THC – delta-9-tetrahidrokannabinol-, zsíroldékony vegyület amely lassan ürül ki a szervezetből, így habár mennyisége a fogyasztás után két három óra alatt a pszichoaktív hatás eléréséhez szükséges szint alá csökken az agyban [2], a fogyasztás rendszerességétől függően az utolsó fogyasztás után egy két naptól akár több hónapos időtartamig is kimutatható a vizeletből [3].
A legtöbb THC-t fogyasztó baleseti résztvevő vérében alkoholt is kimutattak (az esetek 50, vagy akár 90%-ában is) [4], így nehéz annak megállapítása, hogy melyik drog játszhatott szerepet a balesetben.
Szintén torzító tényezőként hat, hogy az a demográfiai csoport fogyaszt a leggyakrabban kannabiszt, amely ettől függetlenül a legtöbb balesetet is okozza, ezek pedig a fiatal férfiak [5]. Kimutatták azt is, hogy a THC pozitív esetek 60%-ában a balesetet akár egyéb körülmények is okozhatták (pl. rossz látási viszonyok, vizes út, más drogok hatása stb.) [6].
A kannabisz jelenlétét tehát ezek a vizsgálatok meghatározhatják, de nem mondanak semmit arról, hogy a szer szerepet játszott-e a balesetekben. Ehhez arra is szükség lenne például, hogy összehasonlítsuk, az autóvezetők hány százaléka okoz vérében THC-vel balesetet, és hány százaléka nem.
Léteznek olyan epidemiológiai vizsgálatok, amelyek a balesetek során THC vagy THC metabolit (leggyakrabban THC-COOH) pozitív vezetők számát próbálták összehasonlítani kontrollcsoporttal: például ugyanazokon vagy hasonló helyeken és időpontokban, mikor a balesetek történtek, megkérték az arra autózókat, hogy adjanak vizelet vagy vérmintát, hogy össze lehessen hasonlítani, közülük hányan fogyasztottak marihuánát. Ezek a vizsgálatok a baleseti csoportban általában nagyobb arányban találtak THC maradványokat, mint a kontrollban, a kannabisz hatása alatti vezetés rizikóját pedig kétszeresre becsülik. Sajnos ezeknek a kutatásoknak is meg vannak a módszertani buktatói: vizeletteszteket használtak, tehát megint nem a befolyásoltságot mérték, a balesetekért pedig lehet, hogy egyéb életstílusbeli jellemzők voltak felelősek, nem pedig a marihuána-fogyasztás. Az ilyen kutatásokban a kontrollcsoport megválasztása és a válaszadási hajlandóság is problémás lehetett [7].
Valamennyivel pontosabb képet adhat, ha a baleseti jegyzőkönyvek alapján, a vétkességet vesszük górcső alá. Érdekes módon az ilyen „vétkességi mutatókat” használó kutatások az alkoholnál és méginkább az alkohol-drog kombinációnál erős pozitív kapcsolatot találtak, de a csak marihuánát használókat nem szignifikánsan ugyan, de kisebb arányban találták vétkesnek a balesetekben mint azokat, akik semmilyen drogot nem használtak. Ezek a vizsgálatok azt az eredményt hozták tehát, hogy a fűszívók (legalábbis azok akik testfolyadékában marihuána-fogyasztás nyomait találtak a tesztek) nem okoznak több balesetet az absztinens embereknél [8]. Talán már nem hat meglepetésként, hogy ezek a kutatások is többségükben vizelettesztek eredményeire alapoztak (THC-COOH metabolit kimutatására), ezért érvényességük szintén megkérdőjelezhető. Két vétkességgel foglalkozó kutatás van, amelyek vérvételt használtak, és magának a THC-nek a szintjét mérték. Ezen kutatások szerint a THC vérbeli koncentrációjának növekedésével arányosan nőtt a vétkesség aránya is. Hunter és munkatársainak kutatásában 2500 balesetben megsérült vezetőt vizsgálva nem találtak kapcsolatot a relatíve alacsony THC koncentráció és vétkesség között, de a vétkes vezetők esetében, azok között akiknek a vérében THC-t találtak, a koncentráció szignifikánsan magasabb volt [9]. Drummer 2003-mas tanulmányában szintén kapcsolatot talált a magasabb THC-szint és baleseti vétkesség között [10]. Ezek a vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a vér THC szintjével egyenes arányban nő a baleseti rizikó is. Érdemes megjegyezni viszont, hogy a THC-re adott egyéni reakciók, a tolerancia és tapasztalat, a vezetési képességcsökkenés kompenzációjának mértéke, a tapasztaltság, vagy a testtömeg mind olyan tényezők amelyek megnehezítik az általánosítást.
Laboratóriumi kutatások
A másik típusú kutatások laboratóriumi körülmények között vizsgálták a marihuána azon pszichomotoros (mozgási) és kognitív folyamatokra gyakorolt hatását, amelyek fontosak lehetnek a vezetés során. Az ilyen kutatásokban a 40 és 300 mikrogramm/kg-nyi THC akutan, dózisfüggő módon csökkentette a memória, a megosztott és fenntartott figyelmi, a reakció időt mérő és a követési és mozgatási kontroll feladatokban mért teljesítményt. A teljesítménycsökkenés az elszívást követő egy órában, illetve a megevés utáni egy-két órával volt a legmagasabb. 3-4 órával a THC használat után a teljesítmény-csökkenés megszűnt. [7]
Tereptanulmányok
A metodológiai problémákkal küszködő epidemiológiai kutatások helyett nagyobb sikerre vezethet, ha megvizsgáljuk, hogy hogyan is vezetnek az emberek THC hatása alatt. Ahogy petricsészékben tenyésztett szövetek és dobozban tartott, becsövezett és túladagolt egerek viselkedéséből sem kaphatunk megfelelő válaszokat az emberi droghasználati viselkedésre, úgy a kannabisz vezetésre gyakorolt hatását is legjobb, ha nem laboratóriumban, hanem a volán mögött ülve vizsgáljuk. Bár jelentős jogi, morális és etikai akadályai lehetnek az ilyen kísérleteknek, megfelelő tervezéssel és biztonságos körülmények biztosításával képesek voltak a kutatók ilyen vizsgálatokat elvégezni.
Egy Hollandiában elvégzett kísérlet 18 egyetemista, placebo, alkohol (0,04% véralkohol szint) illetve THC (alacsony, mérsékelt és magas dózisban), és ezek kombinációjának hatása alatti vezetési teljesítményét vizsgálta egy sor komplex feladatban, elkülönített pályákon és valódi közlekedésben. Ilyenkor a vezetők mellett természetesen egy oktató is ült, aki bármikor átvehette az irányítást az autó felett. Ez a vizsgálat megerősítette azt, amit a többi szimulációs kísérlet is kimutatott. A marihuána mérsékelt mértékben befolyásolja a vezetési teljesítményt. A vezetési képesség csökkenése a dózistól függ, és két órán keresztül megmarad. Hatására megnő az oldalirányú mozgás, nagyobb követési távolságot tartanak a vezetők, és reakcióidejük lecsökken. A kísérletben a marihuána nem befolyásolta azt, ahogy az autót kezelték, a közlekedésben manővereztek, vagy ahogyan megfordultak. Az alkohol az oldalirányú kilengések mellett ezeket a képességeket is csökkentette [11].
Még egy jelentős különbséget találtak a kutatók. Az alkohol hatására a vezetők kockázatosabban viselkednek, a marihuána fogyasztók úgy tűnik elővigyázatosabbak.
A marihuána pszichoaktív hatását a vezetők tapasztaltságuk függvényében képesek kompenzálni például azzal, hogy lassabban vezetnek, nagyobb követési távolságot tartanak, vagy ritkábban előznek.
Alkohol hatása alatt a vezetők ilyen kompenzációt nem mutattak, általában gyorsabban hajtanak, többször előznek és kisebb követési távot tartanak, ami jelentősen növeli a balesetek esélyét [12].
A THC vezetésre gyakorolt káros hatásának mértéke a vizsgálat szerint még 300 mikrogrammnyi (másfél joint egy 68 kilós embernél) THC elszívása után sem éri el azt a károsodási szintet [13], ami alkohol estében még sok amerikai államban legális (0.08%-os véralkohol koncentráció), hazánkban pedig a bírói gyakorlat szerint „még” szabálysértésnek minősül.
Az USA közlekedésbiztonsági hatósága (NHTSA) átfogó vizsgálatot végzett, amely az eddigi legnagyobb és legalaposabb a hasonló kutatások közül. A kutatók egy 20 hónapos időszakban több mint 3095 közlekedési balesetetben érintett, drogteszten átesett sofőr adatait hasonlították össze 6190 balesetben nem érintett sofőr (kontroll csoport) adataival. Amennyiben nem vennék figyelembe a demográfiai tényezőket (kor, nem, alkoholfogyasztás stb.), akkor a fűszívás jelentős kockázati tényező lenne, azonban miután ezeket a tényezőket is beszámították, a különbség a józan és a fűszívó sofőrök között gyakorlatilag eltűnt.
A kutatók tehát arra a következtetésre jutottak, hogy azok a csoportok, amelyek eleve gyakrabban követnek el baleseteket, gyakrabban is fogyasztanak kannabiszt, de a fűszívás önmagában nem növelte a kockázatot. Az alkoholfogyasztás és a közlekedési balesetek között ugyanez a kutatás azonban igen jelentős pozitív összefüggést talált még a demográfiai zavaró tényezők kiszűrése után is: a magas (0.15) véralkoholszinttel rendelkező sofőrök tizenkétszer gyakrabban okoznak közlekedési balesetet. [14]
A vizsgálatok ugyanakkor egyöntetűen kimutatták, hogy az alkohol és THC kombinálása jelentős veszélyt jelent a közlekedés biztonságára. A két drog együttes hatása ráadásul nagyobb csökkenéshez vezetett a vezetési képességekben, mint ha egyszerűen csak összeadnánk a két drog által okozott „károsodás mértékét”.
A Leeds Egyetem munkatársai által a Brit közlekedési minisztérium számára készített összefoglaló tanulmány áttekintve az eredményeket felhívja a figyelmet arra, hogy bár nem jelentős mértékű a THC okozta képességcsökkenés, a kompenzációs mechanizmusok nem biztos hogy kiterjednek a hirtelen vészhelyzetekre is, különösképpen tapasztalatlan fűszívóknál. Ezért a tanulmány a további vizsgálatok szükségessége mellett a véralkohol-szint méréssel analóg jogi szabályozást lát a jövőre nézve célravezetőnek a THC esetében is. A 0.08%-os véralkohol szintnek nagyjából 11 ng/ml THC szint felel meg a vérben [15]
Bár szükség van további pontosabb vizsgálatokra, a közúti közlekedés biztonságának érdekében a THC-szint mérése, csakúgy mint más drogok jelenlétének kimutatása „gyanúsan viselkedő” vezetők esetében indokolt, de elengedhetetlen a befolyásoltság meglétének bizonyítására és megfontolandó lehet a mérték alapján történő jogi differenciálás is.
Annak ellenére, hogy a vizsgálatok szerint a THC mérsékelten, a dózistól függően, és az alkoholtól eltérő módon befolyásolja a vezetési képességeket, bizonyos körülmények között életek is múlhatnak azon, hogy a vezető szívott-e. Ezért nem férhet hozzá kétség, hogy a felelősen viselkedő marihuána-fogyasztó saját és mások egészségének és életének védelme miatt, a szer hatása alatt nem ül volán mögé.
Utolsó frissítés 2015. február 18.
Hasznos olvasmányok a témával kapcsolatban:
A német Alkotmánybíróság a fűről Drogriporter.hu
Marihuána és vezetés, Drogriporter.hu
Drugwar Distortions Distortion 12: Cannabis and Driving
Drug Policy Alliance: Marijuana and Driving Bibliography
Felhasznált irodalom:
[2] Argurell, S. et al., „Pharmacokinetics and Metabolism of Delta-9-Tetrahydrocannabinol and Other Cannabinoids with Emphasis on Man,” Pharmacological Reviews 38: 21-43 (1986); Cone, E.J. et al., „Acute Effects of Smoking Marijuana on Hormones, Subjective Effects and Performance in Male Human Subjects,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 24: 1749-54 (1986). Idézi Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997
[5] Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004. 283. oldal, UK Department for Transport (2000) Cannabis and Driving: A Review of the Literature and Commentary. London, UK: Department for Transport. 64. oldal
[6] Gerostamoulos, J. & Drummer, O.H. (1993). Incidence of psychoactive cannabinoids in drivers killed in motor vehicle accidents. Journal of Forensic Sciences, 38 (3) 649-656. idézi: UK Department for Transport (2000) Cannabis and Driving: A Review of the Literature and Commentary. London, UK: Department for Transport. 64. oldal
[8] Például: Drummer, O.H. (1995). Drugs and accident risk in fatally-injured drivers. In C.N. Kloeden & A.J. McLean. Proceedings of the 13th International Conference on Alcohol, drugs and Traffic Safety, pp. 426-429. Adelaide, Australia, idézi UK Department for Transport (2000) Cannabis and Driving: A Review of the Literature and Commentary. London, UK: Department for Transport. 67. oldal
[9] Longo MC, Hunter CE, Lokan RJ, White JM, White MA. (2000) The prevalence of alcohol, cannabinoids, benzodiazepines and stimulants amongst injured drivers and their role in driver culpability: part ii: the relationship between drug prevalence and drug concentration, and driver culpability. Accid Anal Prev. 2000 Sep;32(5):623-32.
[15] Berghaus, G., Krüger, H-P. & Vollrath, M. (1998). Beeinträchtigung fahrrelevanter
Leistungsprofile nach Rauchen von Cannabis und nach Alkoholkonsum eine vergleichende
Metaanalyse experimenteller Studien. In G. Berghaus & H-P. Krüger (eds.) Cannabis im
Straßenverkehr. Stuttgart: Gustav Fischer Verlag. Idézi: UK Department for Transport (2000) Cannabis and Driving: A Review of the Literature and Commentary. London, UK: Department for Transport. 35., 60. oldal