Korábbi nyilatkozatainkra építve mi, az ENSZ emberi jogi szakértői*, ismételten olyan drogpolitikák kialakítására szólítunk fel, amelyek szilárdan az emberi jogokon alapulnak, és a büntetés és a kriminalizáció helyett a rehabilitációt, valamint a mentális egészség támogatását helyezik előtérbe. A kábítószer-ellenes világnap alkalmából 2026-ban arra kérjük az államokat, az ENSZ rendszerét és a civil társadalmat, hogy törjék meg az ördögi kört: a büntetéstől forduljanak az ellátás és támogatás felé.

Egy olyan időszakban, amikor a súlyos költségvetési megszorítások és a változó politikai prioritások jellemzik a nemzetközi környezetet, minden eddiginél sürgetőbb a bizonyítékokon alapuló ártalomcsökkentés és a bizonyítékokon alapuló jogi szabályozás melletti kiállás.

Az ENSZ emberi jogi szakértői hosszú ideje feltárták, hogy a büntető és militarizált drogpolitikák súlyos emberi jogi jogsértésekhez vezetnek, és a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy ezek a megközelítések kudarcot vallottak. Másfajta választ követelünk: olyat, amely az emberi jogokon alapuló megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre, szabályozásra, ellátásra és támogatásra épül.

A túlzott kriminalizáció, a megbélyegzés és a diszkrimináció nem véletlen mellékhatásai a büntető drogpolitikának, hanem annak rendszerszintű velejárói. Ezek akadályozzák, hogy a droghasználók és az érintett közösségek hozzáférjenek ahhoz az egészségügyi ellátáshoz, amelyre joguk van. A 2026-os kábítószer-ellenes világnapon minden eddiginél nyomatékosabban szólítunk fel az dekriminalizáció, a gondoskodás és a támogatás irányába történő alapvető szemléletváltásra.

A „drogellenes háború” emberi és környezeti költségei óriásiak és jól dokumentáltak.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala legutóbbi jelentésében elismerte, hogy „a világ drogproblémája jelentős hatással van az emberi jogok érvényesülésére”. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért kiszabott halálbüntetés továbbra is a büntető drogpolitika egyik legsúlyosabb megnyilvánulása, annak ellenére, hogy ezek a bűncselekmények nem érik el a nemzetközi emberi jogi jog szerint a „legsúlyosabb bűncselekmények” küszöbét.

Szélesebb értelemben egyes országokban a „drogellenes háború” – amelyben magán katonai és biztonsági vállalatok hírszerzési, kiképzési és logisztikai támogatást nyújtanak a nemzeti fegyveres erőknek – olyan rendszerszintű, államilag szankcionált emberölésekhez vezetett, hogy a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás már potenciális emberiesség elleni bűncselekményként vizsgálja ezeket.

Több kormány tovább súlyosbítja ezeket a károkat azzal, hogy a kábítószer-kereskedelmet és a szervezett bűnözést egyre gyakrabban azonosítja a terrorizmussal, szembemenve a nemzetközi jó gyakorlatokkal. Ez a veszélyes tendencia jogellenes halálos erő alkalmazásához, önkényes fogva tartásokhoz, erőszakos eltüntetésekhez, kínzáshoz és embertelen bánásmódhoz, menekültek és menedékkérők jogellenes visszaküldéséhez, migránsok önkényes kiutasításához és a környezet károsításához vezetett.

Emellett támadások érik a civil társadalmat, gyengülnek az elszámoltathatósági mechanizmusok, sérül a jogállamiság, elhallgattatják a civil szervezeteket, és közvetlen támadások érik az emberi jogi védőket, köztük az egészségügyi dolgozókat.

Ismételten hangsúlyozzuk azt is, hogy biztosítani kell az emberkereskedelem áldozatainak büntetlenségét azokban az esetekben, amikor kényszer hatására követtek el bűncselekményeket, valamint maradéktalanul érvényesíteni kell az emberi jogi normák

Ezek a politikák aránytalanul sújtották a leginkább marginalizált csoportokat: a fekete és más, bőrszín alapján hátrányosan megkülönböztetett közösségeket, az őslakos népeket, a szegénységben élő vagy hajléktalan embereket, a kizsákmányolás áldozatait, a migránsokat, a nőket és lányokat, a leszbikus, meleg, biszexuális, transz és más nemi kisebbségekhez tartozó embereket, a szexmunkásokat, a fogyatékossággal élő személyeket, valamint a HIV-vel, tuberkulózissal vagy hepatitis C-vel élő embereket. Mindezt úgy, hogy közben nem sikerült visszaszorítani a drogpiacokat, sőt sok esetben tovább növelték e csoportok kiszolgáltatottságát. Őket emellett a környezetbe kerülő mérgező vegyi anyagok is aránytalanul érintik.

Riasztónak tartjuk az ENSZ-et, a civil társadalmat és a globális egészségügyi válaszrendszert sújtó, egymást erősítő forráskivonásokat, amelyek életmentő ártalomcsökkentő szolgáltatásokat sodornak veszélybe. Azok a civil szervezetek, amelyek tűcsereprogramokat, felügyelt fogyasztói helyiségeket, naloxonprogramokat vagy sorstársi szolgáltatásokat működtetnek, olyan pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, amelyek már puszta fennmaradásukat is veszélyeztetik.

Ezek a szolgáltatások az egészséghez való jog alapvető elemei. Az államoknak fenntartható módon kell finanszírozniuk őket, biztosítaniuk kell működésük biztonságos és támogató környezetét, valamint garantálniuk kell, hogy a droghasználók és az érintett közösségek érdemben részt vehessenek minden reformfolyamatban.

Üdvözöljük továbbá az első független szakértői testület létrehozását, amelynek feladata végrehajtható ajánlások kidolgozása a nemzetközi drogellenőrzési rendszer továbbfejlesztésére. Ez történelmi lehetőség arra, hogy a globális drogkontroll összhangba kerüljön a nemzetközi emberi jogi normákkal, beleértve az egészséghez való jogot és a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot.

Az idei Kábítószer-ellenes Világnap kampányának jelmondata: „Törjük meg az ördögi kört!” Mi is osztozunk ebben a célban. De az ördögi kör, amelyet meg kell törni, nem csupán a szervezett bűnözés ördögi köre. Meg kell törni a büntető drogpolitikák, a strukturális diszkrimináció és az intézményes elhanyagolás körforgását is.

A drogpolitikáknak figyelembe kell venniük a nemek közötti különbségeket, traumaérzékenynek kell lenniük, és minden ember méltóságát kell tiszteletben tartaniuk.

A bizonyítékok következetesen azt mutatják, hogy a militarizált és büntető megközelítések nem csökkentik a drogpiacokat. Ehelyett kiszorítják és alkalmazkodásra késztetik az illegális piacokat, fokozzák az erőszakot, miközben az alapvető gazdasági ösztönzők változatlanok maradnak. A tiltás fenntartja az illegális profitszerzést, erősíti a szervezett bűnözést, és a bizonytalan összetételű illegális szerek miatt tovább növeli a kockázatokat.

Ha a nemzetközi közösség valóban a droghasználat, a szegénység, a trauma, a társadalmi kirekesztés és a strukturális egyenlőtlenségek kiváltó okaival foglalkozik, ahelyett hogy kriminalizálná azokat, akik e problémák következményeit viselik, akkor olyan drogpolitikát építhet ki, amely valóban védi és előmozdítja minden ember egészségét, méltóságát és jogait.

* A szakértők:

Graeme Reid, független szakértő a szexuális orientáción és a nemi identitáson alapuló erőszakkal és diszkriminációval szembeni védelem területén.

Tlaleng Mofokeng, az ENSZ különleges jelentéstevője mindenki számára a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog területén

Ben Saul, az ENSZ különleges jelentéstevője az emberi jogok és alapvető szabadságjogok terrorizmus elleni fellépés során történő előmozdítása és védelme területén

George Katrougalos, független szakértő a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdítása területén

Koldo Casla, az ENSZ különleges jelentéstevője a megfelelő lakhatáshoz való jog mint a megfelelő életszínvonalhoz való jog egyik elemének, valamint az ezzel összefüggő hátrányos megkülönböztetés tilalmának kérdésében

Michelle Small (elnök-jelentéstevő), Ravindran Daniel, Jovana Jezdimirovic Ranito, Joana de Deus Pereira és Andrés Macías Tolosa, a zsoldosok alkalmazásával foglalkozó munkacsoport tagjai

Marcos A. Orellana, az ENSZ különleges jelentéstevője a veszélyes anyagok és hulladékok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésének és ártalmatlanításának emberi jogi vonatkozásairól

Pedro Arrojo-Agudo, az ENSZ különleges jelentéstevője a biztonságos ivóvízhez és a szanitációhoz való emberi jogok kérdésében

Claudia Flores (elnök), Ivana Krstić (alelnök), Dorothy Estrada Tanck, Haina Lu és Laura Nyirinkindi, a nőkkel és lányokkal szembeni diszkriminációval foglalkozó munkacsoport tagjai

Katarina Schwarz, az ENSZ különleges jelentéstevője a rabszolgaság kortárs formái és az emberkereskedelem kérdésében

Elena Carolina Díaz Galán, az ENSZ különleges jelentéstevője a szélsőséges szegénység és az emberi jogok területén

Farida Shaheed, az ENSZ különleges jelentéstevője az oktatáshoz való jog kérdésében

Ashwini K.P., az ENSZ különleges jelentéstevője a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekkel összefüggő intolerancia kortárs formái területén

Ai Kihara-Hunt, az ENSZ különleges jelentéstevője a gyermekek adásvételével, szexuális kizsákmányolásával és szexuális bántalmazásával kapcsolatban

Andrea Bolaños Vargas, az ENSZ különleges jelentéstevője az emberi jogi védők helyzetével kapcsolatban

Astrid Puentes Riaño, az ENSZ különleges jelentéstevője a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jog kérdésében

Morris Tidball-Binz, az ENSZ különleges jelentéstevője a bíróságon kívüli, azonnali vagy önkényes kivégzések ügyében

Gina Romero, az ENSZ különleges jelentéstevője a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához való jog területén

Siobhán Mullally, az ENSZ különleges jelentéstevője az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme kérdésében

A különleges jelentéstevők, független szakértők és munkacsoportok az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kinevezett független emberi jogi szakértők. Együttesen az Emberi Jogi Tanács Különleges Eljárásainak (Special Procedures) nevezik őket.

A Különleges Eljárások szakértői önkéntes alapon végzik munkájukat; nem az ENSZ alkalmazottai, és tevékenységükért nem részesülnek fizetésben. Bár az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) látja el a Különleges Eljárások titkársági feladatait, a szakértők személyes minőségükben járnak el, és függetlenek minden kormánytól és szervezettől, beleértve az OHCHR-t és magát az ENSZ-t is. Az általuk megfogalmazott nézetek és vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül képviselik az ENSZ vagy az OHCHR hivatalos álláspontját.

Az ENSZ emberi jogi mechanizmusainak – köztük a különleges eljárásoknak, a szerződéses testületeknek és az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálatnak (Universal Periodic Review, UPR) – országokra vonatkozó megállapításai és ajánlásai megtalálhatók az Egyetemes Emberi Jogi Indexben:

Egyetemes Emberi Jogi Index (Universal Human Rights Index)

Az eredeti angol dokumentum megnézhető itt!