Akár egyetlen szem is halált okozhat belőle (TEOL - Kritika)

Bár a Médiamonitor sosem kergetett illúziókat a drogokkal kapcsolatos általános attitűd megváltoztatásának gyorsaságával kapcsolatban, a most horgunkra akadt cikk még minket is sokkolt. Nem is vagyok biztos benne, hogy valaha találkoztunk-e olyan írással, melyben a tudatlanság, az előítélet és a félelem hármasa ilyen tökéletes elegyet alkotott volna.


 

Az embert mindig elégedettséggel tölti el, ha látja, hogy fáradozásai megtérülnek, munkájának beérik a gyümölcse. Ez most sajnos nem egy ilyen pillanat. Egy másodpercig sem kétlem, hogy Göttlinger Noémi segíteni akarásból döntött az elrettentő hangvétel mellett, azonban ez a módszer, hiteles információk hiányában, nem csak hatástalan, de még szerzőt is nevetség tárgyává teszi. Márpedig Göttlinger már az írása elején számot ad a hozzá nem értéséről, mikor a következő felsorolást teszi:

„Vörös szem, zavaros beszéd, tág pupilla, zavart tekintet és furcsa viselkedés – egy drogfogyasztót e tünetek alapján bármikor felismerhetünk”.

Legutóbb a Kisalfold.hu egyik szerzője próbálkozott hasonló lista felállításával, de ő legalább hozzátette, hogy ”ezek együttes jelentkezése már bizony óvatosságra int”. Na de hogy a fenti tünetekből egy drogfogyasztót bármikor felismerhetünk?
A felsorolt jelek különböző drogok hatásaira következhetnek be (pl. vörös szem – kannabisz, tág pupilla – stimuláns, hallucinogén, míg a zavart tekintet, beszéd, viselkedés leginkább valamilyen kellemetlen hangulatra, szorongásra utal), de egy zárt, füstös helyen tartózkodó ittas fiatal – hogy ezt az elterjedt képet vegyük az éjszakai életből – jó eséllyel az összes felsorolt tünetet magán viseli, míg egy opiát használó talán egyiket sem. Különös az is, hogy a jókedv, az eufória kimaradt a listából. Vajon azért fogyasztanak az emberek drogokat, hogy zavartan beszéljenek és furcsán viselkedjenek?


 

A felsorolás érthetőbbé válik, amikor azt olvassuk, milyen hatásai is vannak az egyes drogoknak. A marihuána fogyasztója „nem érzi a teret, a szer agyroncsoló hatásáról is híres”.
Szinte látom magam előtt a fiatalokat, akik azt mondják egymásnak: – Tekerjünk egy jointot, talán károsítja az agyunk, de megéri, hiszen nem fogjuk érezni a teret! Ezért tényleg megéri!
Ezzel szemben a helyzet az, hogy nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a kannabisz roncsolná az agyat. A füvezéssel leggyakrabban párhuzamba hozott memóriaromlásról egy újabb kutatás azt állítja, hogy a változás nem maradandó. A legtöbb használó valószínűleg utolsóként utalna a térérzet megszűnésére.
Ezután kiderül, hogy a marihuána kapudrog, hiszen „minden heroinista marihuánával kezdi”.
Nem, nem minden heroinista kezdi marihuánával, sőt a marihuánafogyasztók túlnyomó többsége nem is próbál ki más kábítószert, ha mégis, a heroint a legkevesebben. A kapudrog elmélet az egyik legrégebben megcáfolt mítosz, a szakértők már egyöntetűen meghaladottnak tekintik.
Egy tanulmány rámutatott, hogy Hollandiában – ahol a marihuána coffee shopban megvásárolható – sokkal ritkábban kínálják a vásárlókat más drogokkal, mint ahol csak dílertől vásárolható meg a fű (a kutatásban egy ilyen helyszínt San Francisco képviselt). Ez arra enged következtetni, hogy a tilalom hatására nem válik szét kellőképpen a különböző drogok piaca, így nagyobb az esély arra, hogy a marihuánafogyasztó más drogot is kipróbáljon. Itt tehát nem a kannabisz inherens tulajdonságával állunk szemben, hanem egy társadalmi jelenséggel, amely a szabályozásra vezethető vissza.

A heroinról a cikk alapján annyi derül ki, hogy gyorsan leépül tőle az ember, az azonban háttérben marad, hogy a szervi károsodásokat gyakran az utcai heroin mellett található szennyező anyagok okozzák. A függőknek orvos által felírt, tiszta heroin jóval kevesebb mellékhatással jár, használóinak élete normalizálódik és sokuk újra munkába tud állni.

Az LSD-ről is csak az ismert legendával találkozunk, mely szerint a használót folyamatos flashback-ek gyötrik, a hatás alatt pedig úgy érzi, hogy repülni tud. A tények nem támasztják alá, hogy az LSD fogyasztók ablakokon ugrálnak ki, a flashback élmény pedig igen ritka és többnyire nem okoz semmilyen kellemetlenséget. A kisagyra és a finom mozgásokra pedig nem az LSD, hanem az alkohol hat erőteljesen, de ez a drog valamiért kimaradt a listából…

Az amfetamin származékokat is érdemes különválasztani, de egyértelműen túlzás úgy jellemezni őket, hogy „akár 44 fokos lázat is okozhatnak (…) halált okozhat akár egy szem is”. Az amfetamint rendszerint por formájában árulják Magyarországon, így kevesen vesznek be belőle akár egy szemet is. Az ecstasy akut toxicitása relatíve csekély, messze elmarad például az alkoholétól vagy a nikotinétól, és alig ismerünk olyan esetet, melyben a halál oka egyértelműen az MDMA (ecstasy hatóanyag) számlájára írható. A 44 fokos láz irreális – tekintve, hogy 42 fok fölötti láz már halálos – de a magas testhőmérsékletet nem elsődlegesen a szer, hanem a túlhevülés okozza, amire a rosszul szellőztetett diszkók kitűnő terepet nyújtanak, melyekben a hideg ásványvíz méregdrága és a mosdóban sokszor csak meleg víz folyik.

A kokainról annyi derül ki, hogy agressziót okoz és gyorsan kialakítja a függőséget. Ehhez képest az európai drogmonitorozási intézet (EMCDDA) arról számol be, hogy míg Európában terjedőben van a kokain használata, addig az „általános populációs felmérésekből kapott adatok a kokainhasználók körében magas abbahagyási rátákat mutatnak: a 2% fölötti elmúlt évi előfordulással rendelkező országokban azoknak a felnőtteknek, akik életükben legalább egyszer használtak kokaint, 80–90%-a az elmúlt hónap folyamán nem használta”.
 

A cikknek azonban van informatív része is! Megtudhatjuk például, hogy a megelőzésben a rendőrség játssza a főszerepet, az iskolai drogprevenciós óráikkal.
Ez azért szomorú, mert a TASZ legutóbbi, hét országban elvégzett nemzetközi felmérése rámutatott, hogy a „többség szerint a kábítószer-használat leginkább közegészségügyi kérdés: minden 10 válaszadóból kevesebb, mint 2 ember tartotta a legalkalmasabbnak a rendőrt arra, hogy a drogfüggőkkel foglalkozzon. A többség szerint a családnak, vagy az egészségügyi/szociális szakembereknek kell foglalkoznia a problémás droghasználókkal”.
A cikkből még többet is megtudhatunk a rendőrség munkájáról: Király Balázs a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozója büszkén állítja, hogy tavaly az eljárások 90%-a fogyasztók ellen indult. Ez valóban örvendetes, mikor a rendőrségnek, saját bevallása szerint, sokkal inkább a terjesztők, mint a fogyasztók elfogása a feladata.


Kardos Tamás
Drogriporter
2009.08.12.