BZP: a MÁR NEM legális partidrog

Az európai drogmonitorozási intézet (EMCDDA) február 26-án kockázatelemző tanulmányt jelentetett meg a benzilpiperazin (BZP) nevű partidrogról, amely jelenleg legálisan megrendelhető az Interneten, sőt, egyes magyarországi üzletekben törvényesen megvásárolható (lásd: Jászberényi Sándor, "Új drog a piacon" Magyar Narancs 2009. február 26.). A BZP-t a 40-es években féregtelenítő szernek fejlesztette ki egy vegyipari cég, azonban nem vált be, emlősöknél gyakran rohamokat okozott. Magyarországon egyébként az EGIS gyógyszergyár korábban forgalomba hozott egy Trelibet© nevű antidepresszáns gyógyszert, amelynek az egyik metabolitja BZP volt. Ezt a gyógyszert azóta visszavonták, jelenleg egyetlen törzskönyvezett gyógyszer sem tartalmazza a szert.

Az európai partidrog-piacon való felbukkanását 1999-ben regisztrálták először hivatalosan. Azóta élelmes vállalkozók az illegális szerek “biztonságos” alternatívájaként, “Legális Ecstasy”-ként vagy “Herbál Ex”-ként reklámozzák a szert (holott egyébként teljesen szintetikus drogról van szó). Az EMCDDA a tudományos szakirodalom áttekintése során megállapítja, hogy a BZP az amfetaminhoz és metamfetaminhoz hasonló hatásmechanizmusú központi idegrendszer-stimuláns, az agyban a szerotonin- és dopamin-rendszerre hat – ugyanakkor potenciálja ezeknél jóval alacsonyabb (amfetamin-BZP 10:1 arányban). Ezt azért is fontos megjegyezni, mert a BZP-t az USA-ban a DEA azóta kamunak bizonyult jelentésére alapozva tiltották be 2002-ben, amely szerint a BZP “akár húszszor erősebb”, mint az amfetamin. A BZP pszichoaktív dózisának alsó határa testsúlytól függően 50-100 mg – a boltokban kaphatóak azonban 400 mg (!) hatóanyagtartalmú tabletták is, amelyek más drogokat is tartalmaznak. Ilyen gyakori adalékanyag például a TFMPP, egy másik piperazin, amely a BZP-vel kombinálva növeli a stimuláns hatás intenzitását – egy patkányokon végzett vizsgálat szerint a két drog kombinációja az MDMA-hoz hasonló hatást fejt ki az agyra. Beszámolók szerint a BZP-fogyasztás enyhe fejfájást és másnaposságot eredményezhet, nagy dózisban ez hosszú álmatlansággal és étvágytalansággal párosulhat.

A drog először Új-Zélandon tett szert nagy népszerűségre, ahol több mint egy évtizede a metamfetamin és az MDMA legális helyetesítőjeként kezdték reklámozni azt. Matt Bowden, a benzilpiperazint forgalmazó Stargate International cég alapítója szerint az elmúlt tíz évben 400 ezer embernek mintegy 26 millió tablettát adtak el – ezalatt az időszak alatt egyetlen olyan halálesetet sem regisztráltak, amely kizárólag BZP miatt következett volna be, eközben viszont a szintén legális ivászat és a legális dohányzás mintegy 50 ezer emberéletet követelt. Ez persze félrevezető lehet: hiszen az esetek túlnyomó többségében az alkohol és a dohányzás ártalmai is csak hosszú évtizedekig tartó intenzív szerhasználat során okoznak halált. A BZP-fogyasztás hosszú távú következményeiről pedig ezidáig nem áll rendelkezésre megbízható vizsgálat – így teljes biztonsággal csak azt állapíthatjuk meg, hogy a benzilpiperazin-fogyasztás annak akut, azonnali hatásai tekintetében viszonylag alacsony kockázattal jár, hosszú távú, intenzív használatának káros következményei pedig nem ismertek.

Több millió dózist fogyasztottak el a  világon, ugyanakkor mindössze 2 halálesetet regisztráltak hivatalosan – ezeket sem önmagában a BZP okozta. Ez azt jelenti, hogy bár az elhunytak vérében BZP-t mutattak ki, a halál oka nem túladagolás vagy mérgezés volt. Előfordult, hogy többféle drog (MDMA, alkohol) kombinációját követően az áldozat túl sok vizet fogyasztott, és vízmérgezésben (hyponatremia) meghalt. Sok fiatal tisztában van ugyanis azzal, hogy a partidrogok hatásának ideje alatt sok folyadékot kell fogyasztani – azonban egyesek túlzásba viszik ezt, és mivel nem vesznek magukhoz semmilyen táplálékot hosszú órákon keresztül, a vérük felhígul -  megváltozik a nátrium-ion koncentrációja, ami halálhoz vezethet. Ez újraértelmezi Paracelsus mondását: a dózis teszi a mérget, hiszen nagy dózisban akár még a víz is halálos méreg lehet! Az MDMA vagy BZP fogyasztást követően az ajánlott folyadékmennyiség kb. fél liter víz óránként, emellé pedig javasolt ropit vagy egyéb sós rágcsálnivalót fogyasztani. Ügyelni kell arra is, hogy a testnek megváltozik a fáradtság-érzete, így a drogfogyasztónak tudatosan kell rendszeres pihenőket tartania, nehogy túlhevüljön a szervezete. Mindamellett hangsúlyoznunk kell, hogy az ilyen balesetek extrém ritkán fordulnak elő – jóval ritkábban, mint az alkoholos rosszullétek.

A Christchurch Kórház 2005-ös vizsgálata során 61 olyan páciens adatait tekintették át, akik mintegy 80 alkalommal kértek BZP-vel kapcsolatos problémák miatt orvosi segítséget. A tünetek a leggyakrabban álmatlanság, hányinger, étvágytalanság, hányás, disztónia (izomrángás) és vizelettartási problémák voltak - minél nagyobb a dózis, annál nagyobb esélye van a rosszullétnek. Mindössze 2 olyan eset volt, amelyben a mérgezéses tüneteket életveszélyesnek lehetett minősíteni. Ennek ellenére a partidrog-balesetek hatalmas médianyilvánosságot kapnak, így a közvéleményben az a kép alakulhat ki, hogy extrém veszélyességű szerekről van szó. 2008 óta ezért Új-Zélandon is tiltólistára került a BZP, a brit mintára létrehozott ABC klasszifikációs rendszerben a legkevésbé veszélyes szerek osztályába (C) került.

AZ ÚJ PSZICHOAKTÍV SZEREKKEL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI ÉS 
HAZAI SZABÁLYOZÁS

Az Európai Unió Tanácsa 2008. március 3-án kelt határozata azt állapítja meg, hogy “nincs konklúzív tudományos bizonyíték a BZP általános veszélyességére. Ugyanakkor tekintettel a BZP fogyasztásának stimuláns hatására, egészségügyi veszélyeire, egészségügyi alkalmazásának hiányára és az elővigyázatosság elvére, szükség van a BZP kontroll alá helyezésére, a szabályozásnak azonban arányban kell állnia a BZP viszonylag alacsony kockázatával”. A rendelet arra szólította fel a tagállamokat, hogy 1 éven belül vegyék fel az ellenőrzött anyagok jegyzékébe a benzilpiperazint – a kérésnek Franciaország már eleget is tett. Korábban 8 további EU tagállamban tiltották be a BZP rekreációs célú használatát (Észtország, Olaszország, Svédország, Málta, Litvánia, Görögország, Belgium, Dánia), míg Hollandiában és Spanyolországban a gyógyszer-törvény alapján szabályozzák azt.

Az új pszichoaktív anyagok kontrolljának kialakításáról az Európai Unió Tanácsának 2005-ös határozata (2005/387/JHA) rendelkezik, amely egy háromlépcsős struktúrát alakított ki. Az első lépésben az új, potenciálisan veszélyes anyagokat az ún. korai jelzőrendszer (early warning system) segítségével kell felismerni – ez a hálózat elvileg minden országban a különféle területek (toxikológia, bűnüldözés, kezelés, prevenció, ártalomcsökkentés stb.) szakembereit illetve a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló szervezetek és online közösségek tagjait foglalja magában.

Magyarországon azonban a korai jelzőrendszer csonka: nem vonják be például a naponta több ezer fiatal által látogatott daath.hu, a magyarországi pszichedelikus közösség honlapjának szerkesztőit, sem a fogyasztói csoportok képviselőit. A második lépésben a korai jelzőrendszerben felbukkanó potenciálisan veszélyes szerekről az európai drogmonitorozási intézet (EMCDDA) készít kockázatelemzést, amelynek alapján az Európai Bizottság és a Tanács meghozza a szer veszélyességének megfelelő intézkedést. Ez az intézkedés többnyire abból áll, hogy javasolják a tagállamok számára az új szer tiltólistára való felvételét – ez pedig a fogyasztók kriminalizálását vonja maga után a legtöbb országban. Az egyes tagállamok persze az EU-tól függetlenül is dönthetnek úgy, hogy egy szert tiltólistára vesznek.

Magyarországon a 2005. évi XXX. törvény tartalmazza az ellenőrzött anyagok jegyzékét: ebben a törvényben ratifikálta Magyarország az ENSZ három kábítószerügyi konvencióját (1961, 71, 88). Az új pszichoaktív szerek listára történő felvételét a 2004. évi 142/2004. (IV. 29.) a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal végezhető tevékenységekről szóló kormányrendelet szabályozza. Eszerint a “visszaélés szempontjából veszélyes új szert a megfelelõ kábítószer vagy pszichotrop anyag jegyzékre fel kell venni, ha annak kóros élvezetre alkalmassága egyértelműen megállapítható.” Hogy mit is jelent a “kóros élvezet”, és mely szerek alkalmasak kóros élvezetre, arról nem szól a jogszabály. Mivel törvénymódosításról van szó, a végső szót az Országgyűlés mondja ki.

Az EMCDDA jelentése felhívja a figyelmet, hogy a tiltólistára vételnek számos nem kívánt negatív következménye lehet: jelenleg a BZP forgalmazása és a szervezett bűnözés között nincs ismert kapcsolat, azonban a tiltás hatására kialakulhat a szer feketepiaci kínálata, amelyből bűnszervezetek húzhatnak hasznot – a feketepiac egyéb, fogyasztókra leselkedő veszélyeiről nem is beszélve (ismeretlen koncentráció és felütőanyagok). A tiltás egy másik kedvezőtlen hatása lehet, hogy a forgalmazók új, még be nem tiltott drogokat fejlesztenek ki – amelyek ugyanakkor nem biztos, hogy kevésbé veszélyesek a BZP-nél. Ezek betiltása újabb hosszú éveket vehet igénybe, és újabb designer drogok kifejlesztéséhez vezethet – a szintetikus drogok jelenlegi szabályozásában ez a 22-es csapdája: a szigorú kontroll valójában kontroll-vesztéshez vezet.  Sok országban, így például Magyarországon ezenkívül nincs garancia arra, hogy az EU Tanácsának ajánlása (miszerint a szankcióknak arányosnak kell lenniük a szer alacsony kockázatával) megvalósul, hiszen a magyar jog nem ismer veszélyesség szerinti különbséget kábítószer és kábítószer között. A fogyasztókat is előállítják és kriminalizálják, a terjesztőknek pedig éppolyan súlyos börtönbüntetéssel kell szembenézniük, mintha heroint árultak volna.

A jelenlegi helyzet, amikor a BZP előállítása, forgalmazása és fogyasztása teljesen szabályozatlan, és egy ilyen potens stimuláns drogot bármilyen engedély és korlát nélkül árulhatnak bizonyos boltok – nem ideális. Érthető, hogy a politikai döntéshozók nem szeretnék, ha 18 éven aluli fiatalok csak úgy besétálhatnak egy boltba, ahol bármilyen mennyiségben megvásárolhatnak egy olyan anyagot, amelynek hatásmechanizmusával még a tudósok sincsenek teljesen tisztában. A tiltólistára helyezés azonban nem az optimális megoldás. Naivitás azt feltételezni, hogy a szigorú büntetőjogi szankciók kilátásba helyezésével a BZP kínálata megszűnik – inkább csak a föld alá kényszerül, ahol még kevésbé kontrollálható. Semmi következetesség nincs abban a jelenlegi rendszerben, amely az olyan veszélyes drogokat, mint az alkohol vagy a dohány széles körben elérhetővé teszi a legális forgalomban, míg a kevesebb bizonyítható ártalmat okozó BZP puszta birtoklóit is büntetőjogi szankciókkal sújtja. Bár a BZP forgalmazásának és fogyasztásának korlátozása egyértelmű társadalmi érdek, a büntetőjog ultima ratio jellegéből következően nem a megfelelő kontroll-eszköz. Egy olyan keretrendszerre lenne szükség, amely egységes kritériumok alapján szabályozza és kontrollálja a jelenleg legális és illegális pszichoaktív szereket – és nagyobb hangsúlyt fektet a megismerésre, a tájékoztatásra és a megelőzésre, mint a tiltásra (lásd a TASZ Kockázatos szerek és veszélyes drogpolitikák c. tanulmányát).

Sárosi Péter