A morális pánik politikája

2007. március 29.

Az Independent cikkének részletes kritikája.

Az Independent cikkének részletes kritikája.

A The Independent on Sunday c. brit lap vezércikke,[1] amelyben a szerkesztők bocsánatot kérnek korábbi kiállásukért a marihuána dekriminalizációja mellett, nagy figyelmet keltett nem csak Angliában, hanem Magyarországon is. Ezt jelzi az is, hogy azon ritka esetek egyikét figyelhettük meg, amikor a Hírszerző és a Kuruc.info ideológialiag teljesen eltérő portálok egyaránt gyorsan és kritikátlanul lecsaptak a hírre. Pedig a cikk nem érdemelte meg ezt a hűhót: mind érvelésének logikájában, mind az érvek valóságtartalmában súlyos tévedésekre, csúsztatásokra bukkanhatunk.

 

 

Vegyük sorra, melyek ezek.

 

1. A kannabisz potenciája 25-szörösére emelkedett a 70-es évek óta – a szupererős ún. skunk fajták meghonosodásával már nem ugyanarról a drogról beszélünk, mint régen. Maga a cikk nem jelöl meg semmilyen forrást a kannabisz állítólagos potencia-növekedésével kapcsolatban, a szöveg ráadásul következetlenül fogalmaz: az újság címoldalán a felirat azt mondja, a kannabisz 25-ször erősebb, a cikk szövegében ugyanakkor már azt olvassuk, hogy a kannabisz 25-ször erősebb lehet („can be” és „may be”). Az újságnak nyilatkozó Robin Murray viszont ennél már kisebb, 2-3%-ról 15-20%-ra történő növekedésről számol be. Valójában azonban neki sincs igaza. A Drugscope nevű brit drogmonitorozási intézet múlt heti jelentése szerint az Egyesült Királyságban használt skunk átlagos potenciálja 10% körül van, az ennél erősebb fajták pedig nagyon ritkák (ráadásul a többség hasist szív).[2] Az Európai Kábítószer- és Kábítószerfüggőség Megfigyelő Központjának (EMCDDA) tanulmánya szerint az Európai Unióban nem következett be jelentős növekedés a kannabisz potenciáljában az elmúlt években.[3] A szupererős kannabiszról szóló híreszteléseknek ugyanakkor nagy hagyományai vannak: az Egyesült Államokban már a 80-as évek végén is arról cikkezett a sajtó, hogy az akkori kannabisz akár 1400 százalékkal (!) erősebb, mint a 70-es években használt.[4] Ennek a kampányak a célcsoportja azok a szülők voltak, akikkel azt akarták elhitetni – alaptalanul -, hogy az általuk a 70-es években szívott fű még teljesen más drog volt. Valójában a mai skunk fajták is ugyanazt a drogot tartalmazzák: a THC-t. Hiányzik ezenkívül a tudományos bizonyíték arra is, hogy a magasabb THC tartalmú füvek szükségszerűen mértéktelen használathoz vagy súlyosabb egészségkárosodáshoz vezetnének. Így bár a hasis (gyanta) többnyire jóval potensebb, mint a marihuána (virágzat), a hasis-szívók átlagban nem feltétlenül juttatnak a szervezetükbe több THC-t, mint a marihuána-szívók (kevesebbet tesznek a cigibe).

 

2. A legújabb tudományos kutatások bebizonyították, hogy a kannabisz használata skizofréniát okoz. A tudomány kétségkívül bebizonyította, hogy a skizofrénia és a kannabisz között van valamilyen kapcsolat – azonban ez a kapcsolat a kutatások szerint egyártalán nem oksági jellegű. Holland, dán, új-zélandi és brit kutatók is foglalkoztak az elmúlt években ezzel a kapcsolattal, annyit sikerült megállapítaniuk, hogy a skizofrének körében gyakoribb a kannabisz-használat, és hogy bizonyos, a skizofrénia kockázatának kitett serdülők számára a rendszeres kannabisz-használat növeli a betegség tüneteinek kialakulását.[5] Ez a kockázat a kannabisz-használók teljes csoportját tekintve minimális, csupán a tinédzser használók egy törpe kisebbségét érinti, akik többnyire más szempontból is veszélyeztetettnek számítanak. Hogy az egyéb kockázati tényezők mellett a kannabisz hozzájárulása mekkora, azt nehéz mérni – mindenesetre a 90-es években a növekvő kannabisz-fogyasztási trendek mellett a skizofrénia előfordulása nem nőtt, hanem csökkent. A cikk sugalmazásával ellentétben a kannabisz miatt kezelés alá kerülő fiatalok jelentős részét szerencsére jóval enyhébb tünetekkel kezelik, vagy éppen nem önszántukból, hanem szülői-iskolai vagy éppen bírósági nyomásra „választják” a kezelést. Elég meredek ebből arra következtetni, hogy a felnőtt kannabisz-használók millióinak kriminalizációja indokolt azért, hogy ezzel bizonyos tinédzserkori problémák megjelenését megelőzzük – már ha meg tudnánk előzni. A büntetőjognak az Independent által feltételezett elrettentő ereje azonban a statisztikák szerint most sem működik, mivel a jelenlegi rendszerben éppen azok jutnak hozzá legkönnyebben a marihuánához, akiket a leginkább védeni kíván: a tinédzserek. Még ha igazak lennének is a kannabisz tömeges skizofréniát okozó hatásairól szóló hírek, ez akkor sem támasztaná alá a büntetőjogi szigor fenntartását. Ezt maguk a skizofriával foglalkozó kutatók is gyakran hangoztatják, így például a holland kutatás szerzője, Jim van Os professzor a Guardiannak kijelentette: „az, hogy a kannabisz az emberek egy kisebbségénél pszichózist okozhat, egyáltalán nem érv a tiltása, hanem sokkal inkább a legalizálása mellett. Ez tenné ugyanis lehetővé, hogy a kormányzat információt és tanácsot adjon, és hogy kontrollt gyakoroljon a veszélyesebb skunk fajták fölött”. Dr. David Fergusson, egy sokat idézett, a kannabisz és skizofrénia kapcsolatát vizsgáló új-zélandi vizsgálat vezetője szerint pedig „a letartóztatás/büntetés nem csökkentette a kannabisz-használatot, a rendőrség által előállított fogyasztók 95%-a vagy növelte vagy fenntartotta az eddigi fogyasztási mennyiségét, a törvény tehát nem hatékony a kannabisz-használat csökkentésében”. Főleg nem hatékony a problémás tinédzserek fogyasztásának megakadályozásában, akikre egyébként sem jellemző a törvénytisztelet. A legális piaci kontroll hatékonyságát viszont igazolják a dohányzás visszaszorítását célzó jelenlegi beavatkozások Nyugat-Európában, például a reklámozás, az árusítás és a fogyasztási helyszínek minimalizálása, amelynek hatására csökkent a serdülőkori kipróbálók aránya.[6]

 

Sajnos a politika gyakran sokkal érzékenyebben reagál a sajtóban manifesztálódó morális pánikra, mintsem a politikai szabályozási opciók józan tudományos mérleglésre. Az utóbbi jóval kevesebbet ér a szavazatok gyűjtése szempontjából. Nagy-Britanniában például a kormány és a parlament különféle tudományos bizottságainak jelentései egyaránt a kannabisz-politika büntetőjogi megközelítésének csődjére mutattak rá. A Művészetet, ipart és kereskedelmet ösztönző királyi társaság (RSA) által múlt héten publikált, a brit drogpolitikát elemző tudományos jelentés jóval kevesebb médiavisszhangot váltott ki, mint a skizofrénia és kannabisz kapcsolatáról szóló, szenzációhajhászan elferdített kutatási eredmények.[7] Pedig a tanulmány érdekes végkövetkezetést fogalmaz meg: „a drogpolitikánknak a dohány- és alkoholpolitikához hasonlóan a használat szabályozására és az ártalmak megelőzésére kellene koncentrálnia, nem pedig a használat mint olyan betiltására. Az illegális drogokat az alkohollal, a dohánnyal és a receptre kapható gyógyszerekkel együtt, egységes szabályozási keretben kellene szabályozni”. Az Independent cikke nem számolt ezzel a jelentéssel, és valószínűleg nem ismerte azt a Lancetben megjelenő tanulmányt sem, amelyre egyébként hivatkozott. Ez a vizsgálat 20 különféle tudatmódosító anyagot hasonlított össze, és ezen a listán a kannabisz valóban veszélyesebb helyre került, mint az LSD és az Ecstasy. Arról azonban mélyen hallgat a szerkesztőség, hogy ugyanazon a veszélyességi listán, amelyen a kannabisz a 11. helyet foglalja el, a dohány a kilencedik, az alkohol pedig az ötödik legveszélyesebb drog címét nyerte el![8] A lista nem a kannabisz különleges veszélyességére mutatott rá, hanem a közhit által helytelenül a legveszélyesebb szerek közé sorolt LSD és Ecstasy relatíve alacsony ártalmi fokára az olyan szerekkel összehasonlítva, mint az alkohol vagy a dohány. A közvélemény még mindig jelentősen alulbecsli a legális drogok veszélyességét az illegálisakhoz viszonyítva, és míg a dohányzás és alkoholfogyasztás esetében hisz a kulturális normák és döntési szabadság fontosságában, valamint a prevenció és kezelés elsőbbségében, az illegális szerek esetében ezt tagadja, és büntetőjogi tiltásért kiált. Lehet vitatkozni azon, hogy az egyes drogok esetében milyen szabályozási opció a legmegfelelőbb, melyik a kártékonyabb. Azonban a tudományos adatok kontextusukból kiragadott, démonizáló bemutatása nagyon kártékony. Az Independent vezércikke legfeljebb a morális pánik politikáját gerjeszti, márpedig a pánik rossz tanácsadó, különösen a politikában.

Sárosi Péter 

  



[8] http://href.hu/x/2gbe