Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.11.12.

Li Paj kí­nai költő a 8. században élt: és mégis, úgy képes szólni hozzám, lélek a lélekhez, szí­v a szí­vhez, mint kevesen a 21. században. Mert aminek szeretetét versbe öntötte – a természet: hegyek, madarak, fák, az ég – az összeköt minket a századokon keresztül. Van egy gyönyörű négysoros verse, aminek hét különböző magyar fordí­tását is felleltem az Interneten. Nem tudok kí­naiul, tehát eredetiben nem tudom elolvasni. Egyik kedvenc költőm, Kosztolányi Dezső, í­gy fordí­totta le: „A madarak szállnak vidám körökbe, a felleg is száll, aztán tovamegy. Csak egy marad mellettem mindörökre: komor, sötét, szikláival a hegy.” Gyönyörű fordí­tás. Viszont én angol fordí­tásban olvastam először, aminek van egy többletjelentése: „The birds have vanished into the sky, and now the last cloud drains away. We sit together, the mountain and me, until only the mountain remains.” (ford. Sam Hamill) Ez a töblet az, ahogyan a megfigyelő – az én – a csendes szemlélődésben feloldódik és egyé válik a megfigyelt valósággal. Terebess Gábor fordí­tása jobban visszaadja: „elenyész minden madár az égen az utolsó felleg is elszelel de a Csingting-hegy velem együtt ül – végül csak ő marad itt egyedül” Ahhoz, hogy megtörténjen ez a csoda, meghitt, szinte intim közelségbe, kapcsolatba kell kerülnöd a természettel. Elcsendesülsz, és hagyod, hogy a belső csend beszéljen helyetted. Te vagy az Ég. Nézed, ahogy a madárraj a távolba ring és egyé válik a horizonttal – elereszted őket. Szelí­den engeded, hogy égszí­nkék, végtelen vetí­tővásznadon az utolsó felhő utolsó foszlányai is elenyésszenek. Csak hagyod, hogy megtörténjenek veled a pillanatok – nem ragaszkodsz hozzájuk, csak figyelsz, ahogy keletkeznek és elmúlnak. Vajon mi az ég? A végtelen tér, amit nem tudsz megragadni. Végül csak te maradsz és a Hegy. Figyelsz rá, érzed a jelenlétét – és ő is megfürdik a figyelmedben és jelenlétedben. Vajon ki vagyok én? – kérded. Belélegzel – teremtesz. Kilélegzel – elenyészel. Belélegzel – és újjászületsz. Végül csak a hegy marad – egy üres kalitka, amiből kiszabadult és elrepült a madár.
 |  Péter Sárosi
Li Paj kí­nai költő a 8. században élt: és mégis, úgy képes szólni hozzám, lélek a lélekhez, szí­v a szí­vhez, mint kevesen a 21. században. Mert aminek szeretetét versbe öntötte – a természet: hegyek, madarak, fák, az ég – az összeköt minket a századokon keresztül. Van egy gyönyörű négysoros verse, aminek hét különböző magyar fordí­tását is felleltem az Interneten. Nem tudok kí­naiul, tehát eredetiben nem tudom elolvasni. Egyik kedvenc költőm, Kosztolányi Dezső, í­gy fordí­totta le: „A madarak szállnak vidám körökbe, a felleg is száll, aztán tovamegy. Csak egy marad mellettem mindörökre: komor, sötét, szikláival a hegy.” Gyönyörű fordí­tás. Viszont én angol fordí­tásban olvastam először, aminek van egy többletjelentése: „The birds have vanished into the sky, and now the last cloud drains away. We sit together, the mountain and me, until only the mountain remains.” (ford. Sam Hamill) Ez a töblet az, ahogyan a megfigyelő – az én – a csendes szemlélődésben feloldódik és egyé válik a megfigyelt valósággal. Terebess Gábor fordí­tása jobban visszaadja: „elenyész minden madár az égen az utolsó felleg is elszelel de a Csingting-hegy velem együtt ül – végül csak ő marad itt egyedül” Ahhoz, hogy megtörténjen ez a csoda, meghitt, szinte intim közelségbe, kapcsolatba kell kerülnöd a természettel. Elcsendesülsz, és hagyod, hogy a belső csend beszéljen helyetted. Te vagy az Ég. Nézed, ahogy a madárraj a távolba ring és egyé válik a horizonttal – elereszted őket. Szelí­den engeded, hogy égszí­nkék, végtelen vetí­tővásznadon az utolsó felhő utolsó foszlányai is elenyésszenek. Csak hagyod, hogy megtörténjenek veled a pillanatok – nem ragaszkodsz hozzájuk, csak figyelsz, ahogy keletkeznek és elmúlnak. Vajon mi az ég? A végtelen tér, amit nem tudsz megragadni. Végül csak te maradsz és a Hegy. Figyelsz rá, érzed a jelenlétét – és ő is megfürdik a figyelmedben és jelenlétedben. Vajon ki vagyok én? – kérded. Belélegzel – teremtesz. Kilélegzel – elenyészel. Belélegzel – és újjászületsz. Végül csak a hegy marad – egy üres kalitka, amiből kiszabadult és elrepült a madár.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©