Carl Sagan, a híres csillagász írta, hogy ha egy óvodába mész, akkor ott rengeteg tudományos felfedezővel fogsz találkozni. Tele vannak őszinte kíváncsisággal és csodálattal a világ iránt.
„Mi az álom?” „Miért kerek a Hold?” „Miért zöld a fű?”
Viszont ha végzős középiskolásokat látogatsz meg, mindennek a kíváncsi rácsodálkozásnak és felfedező-izgalomnak már a nyomát sem fogod találni. „Közömbössé váltak. Valami szörnyű dolog történt az óvoda és a 12. osztály közötti években,” jegyzi meg Sagan.
Igaza van. De szerintem ez nem valamiféle véletlen hiba folytán van így. Az iskola funkciója az állam szempontjából nem az, hogy boldog, lelkes felfedezőket – hanem az, hogy engedelmes alattvalókat, szorgos dolgozókat, adóalanyokat termeljen.
Hogy mégis vannak, akikben tovább él a felfedezés izgalma, a világra való rácsodálkozás, az egy-két olyan pedagógusnak köszönhető, akik egyébként ebben az állam által rájuk ruházott feladatukban gyakran kudarcot vallanak. Mert embereket nevelnek, és nem csavarokat a gépezetben. Tisztelet nekik!
fotó: Bernard Hoffman