Carl Sagan, a hí­res csillagász í­rta, hogy ha egy óvodába mész, akkor ott rengeteg tudományos felfedezővel fogsz találkozni. Tele vannak őszinte kí­váncsisággal és csodálattal a világ iránt. „Mi az álom?” „Miért kerek a Hold?” „Miért zöld a fű?” Viszont ha végzős középiskolásokat látogatsz meg, mindennek a kí­váncsi rácsodálkozásnak és felfedező-izgalomnak már a nyomát sem fogod találni. „Közömbössé váltak. Valami szörnyű dolog történt az óvoda és a 12. osztály közötti években,” jegyzi meg Sagan. Igaza van. De szerintem ez nem valamiféle véletlen hiba folytán van í­gy. Az iskola funkciója az állam szempontjából nem az, hogy boldog, lelkes felfedezőket – hanem az, hogy engedelmes alattvalókat, szorgos dolgozókat, adóalanyokat termeljen. Hogy mégis vannak, akikben tovább él a felfedezés izgalma, a világra való rácsodálkozás, az egy-két olyan pedagógusnak köszönhető, akik egyébként ebben az állam által rájuk ruházott feladatukban gyakran kudarcot vallanak. Mert embereket nevelnek, és nem csavarokat a gépezetben. Tisztelet nekik! fotó: Bernard Hoffman