Egy egész ország látta, amikor Dan Harris, Amerika egyik kedvenc televíziós riportere, 2004-ben élő adásban kapott pánikrohamot.
Harris meglehetősen sikeres karrierjének „csúcsán” állt éppen: ami Amerikában egyet jelent azzal, hogy borzasztó elfoglalt, rohanós életet élt. Széles körben ismert, irigyelt riporterként sokat utazott, háborús övezetekből tudósított.
Mégis: az életét üresnek érezte. Valójában éppen a negatív, kritikus belső hang – korábbi írásomban Nagy Ellenőrnek neveztem – hajszolta folyamatosan arra, hogy még több kihívást, még több kockázatot vállaljon. Hogy habzsolja az emberek elismerését, figyelmét: etesse a saját törékeny és sérült egóját. Ami ott bent mindvégig kielégületlen és szomorú maradt.
Depresszióját drogokkal gyógyította: főleg kokainnal. A sikeres, rohanó életet élő emberek egyik kedvelt drogjával. Akiknek nincs idejük unatkozni. Nincs idejük magukba nézni. Ezért a kokaint arra használják, hogy meneküljenek az élet banalitása elől.
A pánikroham töréspontot jelentett az életében.
Anélkül soha nem vált volna azzá az emberré, aki ma – és aki számomra az egyik leghitelesebb és leginspirálóbb hang az online térben. A Tíz százalékkal boldogabb (Ten percent happier) című podcastja az egyik kedvencem. Az appot is letöltöttem, ahol a mindfulness meditációs mozgalom legragyogóbb elméi kalauzolnak minket az élet útvesztőjében.
Harris nem csak pszichoterápiára kezdett el járni, és nem csak lerakta a kokaint – de egyben belekezdett egy ennél jóval nagyobb projektbe: elkezdte komolyan pallérozni a saját elméjét meditáció segítségével. De a spiritualitás világába nem az „új megtértek” vakbuzgalmával vetette bele magát. Megőrizte a hűvös, józan riporteri szkepszisét, a beépített bullshit-érzékelőjét – ami nekem különösen szimpatikus benne.
A meditációt eleinte kimondottan nevetségesnek tartotta. Hogy ő leüljön és tudatosan jelen legyen, a testi észleléseire, érzéseire és gondolataira figyelve? Pfff. De aztán utána olvasott a tudományos szakirodalomnak, és kénytelen-kelletlen elismerte, hogy ezt a több ezer éves buddhista hagyományokból táplálkozó gyakorlatot bizony bizonyítékok támasztják alá. Hogy segít nekünk abban, hogy ha nem is elérjük „a” boldogságot – de legalább egy kicsit örömtelibb életet éljünk. Lépésről lépésre, kicsit mindig kijjebb tolva a határokat. Legalább 10%-al.
Mert a pánikrohamának és depressziójának a gyökereit kutatva rájött, hogy a valódi kérdés, amire választ kell kapnia, nem az, hogy miért érzi rosszul magát. Hogy mi a baj az olyanokkal, mint ő. A valódi kérdés az, hogy emberek hogyan képesek az élet ezerféle káoszában, lelki nyavalyák és bizonytalanságok kereszttüzében mégis megtalálni az örömöt, a kiegyensúlyozottságot. A hálát azért, ami van.
És a meditáció működött. Nem úgy, hogy elterelte a figyelmét arról, ami kellemetlen, hogy eltávolította azt, ami fáj. Hogy valamiféle rózsaszín gondtalan állapotba került. Pont ellenkezőleg. Képesebbé tette arra, hogy szembenézzen azzal, ami kellemetlen, ami fáj – jelen legyen benne.
Az ember kapcsolatainak minősége határozza meg azt, hogyan érezzük magunkat. Kapcsolata más emberekkel – de saját magával is. Az ember kapcsolatban sérül és kapcsolatban gyógyul. Aki magával nincs jóban, az másokkal sem lesz. Ha nem leszel saját magad legjobb barátja, másnak sem lehetsz az.
„A boldogság nem egy gyári beállítás, amin nem tudsz változtatni, hanem egy képesség, amin éppen úgy tudsz dolgozni, mint a bicepszeden a konditeremben,” mondja. „És ez rendkívül felszabadító belátás.”
A boldogság kék madarának hajszolása gyakran paradox módon boldogtalanná tesz minket. Folyamatosan kisiklik a kezünkből. Minél jobban akarjuk kontrollálni, annál inkább. Elrepül a múltba, a jövőbe. Viszont ha a Nagy Boldogság helyett ara összpontosítunk, hogyan tudunk itt és most tudatosan jelen lenni, elfogadva, ami van, nem irtózva tőle, de nem is ragaszkodva hozzá, tudván tudva, hogy keletkezik és elmúlik – akkor meglepve vesszük észre, hogy az a kis kék madár megpihen kissé a tenyerünkben és érdeklődve ránk néz.
Ha adnak neked valamit a Drogriporter írásai, ha teheted, kérlek, adj Te is – bármilyen kis adomány nagyon sokat jelent: https://drogriporter.hu/tamogass/
