Jászberényi Sándor újságíró gonzo-beszámolója az egyiptomi Holtak Városából, a nyomor és az olcsó drogok világából
Sötétedik. Ez azt jelenti, hogy a holtak városában hamarosan meggyújtják a tüzeket az utcán. Nincs közvilágítás, a szemetet égetik, hogy fény legyen. A füstje fehér, a szaga édeskés, keveredik a csatornaszaggal és a bomló szerves hulladék szagával. A vaskapuk előtt férfiak ücsörögnek és bámuljak a Mokattan hegyet vagy a sikátor sötétjében gyülekező kóbor kutyákat. Kiszállok a taxiból és elindulok befelé. Drogot venni jöttem.
A kerületet azért nevezik a holtak városának, mert eredetileg a gazdagok temetője volt. Az emberek az idők során beköltöztek a kriptákba, mauzóleumokba. Város, mert körülbelül kilencszázezren lakják.
| A fényképekről: Ezeket a képeket a Holtak Városában készítettem. Az egyiptomiak alapvetően nem szeretik, ha fotózzák őket, pláne nem a nyomornegyedekben. Az egyenesen kizárt, hogy egy dílert vagy fogyasztót fotózhass. Ezért nincsen a képeken olyan személy, aki bármilyen formában is érintve lenne a kábítószer kereskedelemben. |
A szívét, ha van egyáltalán olyanja, nem lehet megközelíteni autóval. A rendőrségnek esze ágában sincsen betennie ide a lábát. Rendőrök pedig a forradalom óta különben sincsenek nagyon: szétverte őket a tömeg a titkosszolgálattal együtt. Akik maradtak, a Tahrír tér környékén töltenek be rohamrendőri szolgálatot.
Két opcióm volt, hogy ópiumot tudjak venni Kairóban: vagy kimegyek az Iszmáília sivatagi útra és a beduinoktól veszem meg, akik a heroin és a hasis mellett árulják, vagy bejövök a holtak városába.
A döntésemet tisztán etnikai jellegem határozta meg: fehér fiú vagyok. Ez tárgyalási alapot jelent a beduinoknak a kormányzattal, jól mutat a külföldi túsz, EU-s útlevéllel.
A törzsek pedig mostanában előszeretettel rabolnak el külföldieket, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra, hogy elengedjék „igazságtalanul” bebörtönzött tagjaikat. Nem patyolat tiszta a kormányzat és magasról tesz az emberi jogokra, ez tény.
Az igazság fogalma azonban külön kategória a beduinoknál. Csak a beduin törvényt ismerik el, a kábítószer-csempészet, mint bűncselekmény teljes mértékben értelmezhetetlen a számukra és magasról tesznek a nemzetközi drogellenes háborúra is.
Ha letartóztatják egy tagjukat, másfél tonna hasissal, mint ahogyan ez elmúlt hónapokban történt Alexandriában, egyszerűen túszul ejtenek valakit, mert „nyilvánvaló igazságtalanság történt”. Nem mintha megölnének bárkit is, de nem hiányzott a pár hét nyaralás a hegyekben.
Maradt a Holtak Városa, a nagy lüktető nyomornegyed. Nem igazán kell félned semmitől sem. Aki egyáltalán eljön a bejáratáig arról tudják, hogy nem turista. Persze, ha túl sokat kérdezel, vagy rosszat mondasz előkerül a kés, de alapvetően békés hely ez. Tudom, mert miután kiárusított a gyerekem anyja, egy ideig éltem itt.
Erősen sötétedik, de nem zavar. Végigmegyek a vásár melletti sikátoron, a talpam alatt véres a sár. Állatvér. Itt ölik meg a nyulakat, csirkéket a közeli állatpiacon, a vér pedig végigfolyik az utcán, mert nincs csatornázás.
Az utca végén kiszúrom a srácot, akit keresek. Hogy Mahmúdnak vagy Mohamednek hívják fogalmam sincs, de vettem már tőle régebben ópiumot. A háza előtt ül, mint mindenki.
„Szalem Álejkum” – mondja.
„Van ópimod (áfíjjun)?”
„Sajnos elfogyott az ópium.”
„Mi van helyette?”
„A Kegyes Korán. És már mindig csak az lesz.”
A szélsőséges iszlamisták komoly propagandát nyomnak a kerületben, de a fiú nem ver át, mert látom a szemén, hogy be van állva. Nem kell túl sokáig győzködnöm, hogy adjon valamit. Tramadolja van, a Közel-Kelet dizájnerdrogja. Öt font egy szem. Veszek egy csomaggal, majd elindulok visszafelé. Egy közeli mecsetnél veszem be az első tablettát.
| Az egyiptomi drogtörvény: Egyiptom minden nagyobb ENSZ protokolt és konvenciót aláírt, melyek a drogokra vonatkoznak. Az érvényben lévő törvények szigorúak, de a betartatásuk rapszodikus, nem gyakoriak a kábítószer-kereskedelem vádjával lefolytatott bírósági tárgyalások. |
Az egyiptomi Egészségügyi Minisztérium szerint Kairónak komoly drogproblémája van. A 2011-ben készült felmérés szerint a város lakosságának hét százaléka függője valamilyen drognak, ez barátok között is másfél-kétmillió embert jelent. A statisztikában nincsenek benne az alkalmi fogyasztók, akiket a lakosság 25-30 százalékának kalkulálnak. A legkeresettebb drogok a hasis, a heroin és a lassan minden mást kiszorító tramadol.
Átvágok a sikátorokon és kiérek a Holtak városának szélére. Kigombolom az ingem felső gombjait, hogy kapjak rendesen levegőt. Óriási a forgalom és a tömeg, mint mindig Kairóban. Beülök egy taxiba és bemondom a lakásom címét. Érzem a közelgő rosszullétet a tramadoltól, hogy felfordul a gyomrom, de rendben van ez így.
Először a Gázai Övezetben fogyasztottam Tramadolt, annál a srácnál, akinél laktam. Ő már függő volt, illetve nem tudom, hogy az volt-e, mert a munkáját rendesen el tudta végezni. Amikor megkérdeztem, hogy ugyan már, értelmes ember vagy, miért nyomsz mesterséges morfiumot, azt a választ kaptam, „miért ne nyomnék”, „úgysincs jövő”.
A válasza egybecseng azzal amit a helyi drogszakma mondd és ami érvényes bárhol a Közel-Keleten: bár Egyiptomban nincs kasztrendszer, de nyilvánvaló, hogy nincs előrelépés. Úgy és abban fogsz meghalni, ahová születtél. Legalábbis sokan ezt gondolják. A diktatúra alatt két opciója volt az embereknek, hogy elmeneküljenek a jövőnélküliség elől: vagy a vallás vagy az ópium.
Az alkohol, bár legálisan kapható, kulturálisan nem kódolt. Sokkal többen szívnak hasist vagy esznek ópiumot, mint isznak. A forradalomtól remélt változás nem jött el, az eufória hamar elmúlt, annyi a különbség, hogy nincsenek rendőrök az utcán.
Kezdetben persze a heroin és az ópium volt a legelterjedtebb kemény drog. A hagyományos afgán ópiumutakat azonban a térség destabilizálódása rendesen kikezdte, hiány mutatkozott, amit a tramadol töltött fel.
De mi is a tramadol? Egy ópiát alapú fájdalomcsillapító, melyet csakúgy, mint a heroint, a morfium kevésbé addiktív alternatívájaként találtak fel. A leírás szerint nehezen alakul ki a dependencia, nincs flash, ellenben a mellékhatás a komoly gyomorbántalom, hányinger, öklendezés. A statisztikák azonban mást mutatnak. Igenis van mámor és függés is. A tramadol lehet az új heroin, mert az eddigi fogadtatása kísértetiesen hasonlít a heroin fogadtatásához anno.
Az a különbség, hogy sokkal olcsóbb. Egy gramm heroin az egyiptomi utcákon 50-80 (2-3000 HUF) egyiptomi fontba kerül, körülbelül egy árban mozog az ópiummal. A tramadol tablettája azonban öt font, mindenki megengedheti magának. Az átlagfizetés Egyiptomban ugyanis a mai napig ezer font (negyvenezer forint) körül mozog.
Bár Egyiptomban a Sínai félsziget beduinjai hagyományosan termesztenek mákot és kendert, a tramadol mégis import, erről tanúskodnak a rendőrségi jelentések. A legnagyobb importőr India és Kína, a belépési pontok az országba pedig a hajózási kikötők: Legutóbb Szuezben fogtak tizennyolcmillió tramadol tablettát füles alapján az egyiptomi hatóságok.
A drog pont akkor kezd dolgozni bennem, amikor abba a kerületbe érünk, ahol lakom. Szelíden kúszik fel a gerincoszlopomon a higgadtság, a mindent elsöprő nyugalom. Megdöbbentő, hogy teljesen a tudatomnál vagyok, egyszerűen csak nincsen semmi baj.
Ezt adják az embernek az ópiátok. A nyugalmat és annak az érzetét, hogy uralkodni képes az idő felett. Nem számít, hogy öregszik, hogy nem veszik semmibe sem, hogy a gyerekét ellene nevelik, illetve számít, de a helyzet nem kétségbeejtő, mert kívül áll az időn.
Ezért nem szabad gyakran használni az ópiátokat. Túl jók. Mindenki úgy szeretne élni, hogy kívül van az időn, s mint olyan semmi sem romlott el véglegesen az életében, nincsenek helyrehozhatatlan károk, mert sem a jövő, sem a múlt nem létezik.
Ez persze hazugság, de ez embernek mindenét össze kell szednie, hogy figyelmeztesse magát erre folyamatosan.
Persze van olyan, hogy úgy dönt megenged magának hat-nyolc óra hazugságot. Ilyenkor egy karosszékben kiül a tetőteraszra, kihozza magával a laptopot és elindít valami régi zenét, mondjuk az Achtung baby-t.
Csak ül, dohányzik nézi hogyan nyitják ki a szemüket a panelházak, nézi mások életét, a csillagokat az égen, miközben a hangszórókból szelíden folyik szét a betontömbökön a love is blindness.
A csillagok egyébként zöldnek látszanak a sivatag közepén.
JÁSZBERÉNYI SÁNDOR, KAIRÓ
(Figyelem, a vendégcikkek tartalma nem mindig tükrözi a TASZ álláspontját!)
