Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Antropológus kutatók egy tavaly megjelent cikkben újra felmelegítették a vitát Terrence McKenna elméletéről, miszerint az emberré válásban alapvető szerepet játszhatott egy pszichedelikus drog, a pszilocibin, a varázsgomba hatóanyaga. Olvassátok a Drogriporter összefoglalóját!
Amilyen jól cseng Terrence McKenna etnobotanikus neve a különféle new age-s csoportok és egyes pszichedelikus közösségek körében, annyira rossz a hírneve tudományos körökben. Ahol elméleteit jobb esetben bizonyítatlan spekulációknak, rosszabb esetben áltudományos fantazmagóriáknak minősítik.
McKenna alkotta meg többek között a “novelty theory” (újdonság elmélet) nevű hipotézist, ami szerint az idő kétféle belső irányultsággal, minőséggel rendelkezik (újdonság és megszokás), és attól függően vesz fel más formát, hogy melyik minőség érvényesül. Az idő folyását leginkább úgy ábrázolta, mint a pszichedelikus szerek hatására behunyt szemmel átélt vizuális fraktál-effekteket.
Az elmélet tudományos alátámasztása persze gyenge lábakon áll: McKenna begombázva jött rá minderre, miközben a taoisták szent könyvét, a Ji Csinget tanulmányozta.
Ez még természetesen önmagában nem gond, hiszen a spirituális tanítások a legritkább esetben támaszthatók alá tudományos módszerekkel. McKenna azonban azzal az igénnyel lépett fel, hogy elméletét tudományos szintre emeli és bizonyítja, modellezi. Ami kétes sikerrel járt. Az általa fejlesztett Timewave Zero szotfver, és az ennek alapján tett jóslatai, például, hogy 2012-ben az emberi tudat szintet fog lépni – nem arattak túl nagy sikert a tudományos közvéleményben. Az elméletet áltudományosnak bélyegezték.
Hasonlóan kevés sikert aratott a másik elméletével, amit “betépett majom” (stoned ape) hipotézisként szoktak emlegetni (bár ugye az ape nem majom, hanem főemlős). 1992-es, magyarul Az istenek kenyere címmmel megjelent könyvében azt állította, hogy valamikor 100 ezer évvel ezelőtt az emberek elődei (Homo Erectus) azáltal fejlődtek a modern emberré (Homo Sapiens), hogy az étrendjükhöz hozzáadták a pszilocibin tartalmú gombákat.
Ezek a gombák a 2A szerotonin receptorokra hatnak, és megváltoztatják a különféle agyterületek működését és egymással való kommunikációját. Ezáltal a hétköznapi tudatállapottól jelentősen eltérő tudatállapotok megtapasztalását teszik lehetővé, amelynek során a valóság észlelésének perspektívái jelentősen kitágulnak.
McKenna szerint a gomba fogyasztásával elődeink nem csak egyszerűen a valóságra nyitottabb, okosabb lényekké váltak, de egyben közösségibb lényekké is: hiszen a gombázás jelentősen serkentette a szociális képességeiket is. Így például a nyelv kialakulását. Ez olyan evolúciós előnyt jelentett számukra, ami végső soron a bolygó uralkodó fajává tett minket.
“Ú, ez mennyire izgalmas és érdekes!” – hallottam már nem egy füvezgető társaságban és spirituális fb csoportban a reakciót. És valóban: ez egy nagyon szexi és tetszetős elmélet, ami helyére tesz egy csomó dolgot. De ettől függetlenül nem több annál: egy elmélet, aminek a bizonyítása mind a mai napig nem történt meg.
Nincsenek ugyanis olyan régészeti leletek, amik bizonyítanák, hogy az emberek elődei valóban pszilocibint fogyasztottak volna, arra meg főleg, hogy ennek bármilyen szerepe lett volna az emberré válásban. McKenna könyve hűvös fogadtatásra talált az ősember-kutatók körében.
Az elméletet azonban újabban ismét felevelenítették. Ami várható volt, hiszen napjainkban a pszichedelikus kutatások reneszánszukat élik. A 2017-es Psychedelic Science konferencián a varázsgomba egyik legelszántabb híve, Paul Stamets gombaszakértő (mikológus) “Pszilocibin gombák és a tudat mikológiája” címmel tartott előadást. Ebben megkísérelte, hogy rehabilitálja McKenna betépett majom elméletét.
Arra hivatkozott, hogy a tudomány még mindig nem képes választ adni arra, hogy mi magyarázza az emberi agyban mintegy 300-200 ezer évvel ezelőtt lezajlott forradalmi változásokat. Az erdőből a szavannás területekre vándorló előemberek szerinte nagy valószínűséggel találkoztak a varázsgombákkal, el is fogyasztották azokat. És bár erre bizonyíték nincsen, de “nagyon valószínű”, hogy ez szerepet játszott a fejlődésükben.
Tavaly szeptemberben két, az emberi faj kialakulását kutató antropológus, José Manuel Rodriguez Arce és Michael James Winkelman a Frontiers in Psychology című szaklapban szintén McKenna elméletének erényei mellett érveltek amellett, hogy elismerték annak fogyatékosságait is.
Elismerik, hogy McKenna elméletének túlegyszerűsítő verziója, ami szerint a pszilocibin gomba használata önmagában szükségszerűen vezetett azokhoz az egyedi kognitív, kommunikációs és kooperációs mintákhoz, amelyek a modern emberi népesség tulajdonságai, valószínűleg hamis. Azonban szerintük valószínű, hogy a varázsgomba használata az emberi tudat kialakulását elősegítő tényező (enabling factor) lehetett. Hiszen amit tudunk a hatásmechanizmusáról, az alátámasztja, hogy olyan pozitív visszacsatolásokat teremt az agyban, amelyek serkentik a környezettel és egymással való kreatív interakciókat, kapcsolatokat.
Idézik azokat az új kutatásokat, amelyek szerint a pszilocibin jelentősen stimulálja és befolyásolja az emberi kreativitást és szociabilitást, serkenti a neuroplaszticitást: az agy kapcsolatainak újrahuzalozását. És ezeknek a szereknek a tradicionális használata is igen fontos szerepet játszik az őslakos kultúrákban az emberi közösségi normák alakításában és a valóság értelmezésében, jelentéssel való felruházásában, csoport-gondolkodásban (group think).
A betépett majom ezen megszelídített elmélete nem állítja, hogy a varázsgomba volt a “hiányzó láncszem” az emberré válásban, de azt igen, hogy vezethetett olyan társas és gondolkodásbeli dinamikákhoz, amelyek az embereket jobban együttműködő, a világot eredményesebben meghódító fajjá tették.
Az elmélet azonban azóta is elmélet: a kutatók elismerik, hogy hiányzik bármiféle közvetlen bizonyíték arra, hogy őseink fogyasztottak volna varázsgombákat.
Az elmélet szintjén a pszichedelikus szerek fogyasztása nem csak az emberré válásban játszhatott szerepet, de abban a folyamatban is, ami a legutóbbi jégkorszak idején, az őskőkorszak (paleolitikum) végén az emberi civilizáció kialakulásához vezetett. És aminek abban az időszakban legalább akkora jelentősége volt, mint az újkorban az ipari forradalomnak.
A modern ember (Homo Sapiens), a maga csodálatosan fejlett új agykérgével (neocortex) körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt jelenhetett meg. Az utolsó jégkorszak végén, a 15-10 ezer évvel ezelőtti időszakban pedig megindult az ún. kreatív robbanásként (creative explosion) emlegetett folyamat. Ennek során az emberek megtelepedtek, mezőgazdasággal kezdtek el foglalkozni, és szép lassan kialakították az első hierarchikus társadalmakat. Ezzel együtt megjelentek a vallások, szervezett rituálékkal és mitológiával.
A civilizáció kialakulásában minden bizonnyal éppen olyan sokrétű, komplex tényezők játszottak szerepet, mint az emberré válásban: a klíma változása, demográfiai változások és versengés, új eszközök felfedezése. De ennek az időszaknak az ugrásszerű fejlődéséhez nem kizárólag materiális tényezők járultak hozzá: ezzel együtt az emberi képzelőerő forradalmának is szemtanúi lehetünk a megmaradt művészeti alkotásokon keresztül.
Vajon játszhattak-e szerepet az emberi képzelőerő robbanásszerű fejlődésében a pszichedelikus szerek?
Tekintve azt, hogy azokban a kőkorszaki technológiai szinten megmaradt emberi civilizációkban, amelyekkel a modern európai felfedezők találkoztak a kora újkorban (pl. aztékok), milyen fontos szerepet töltöttek be a pszichedelikus szerek a vallási szertartásokban és a valóság magyarázatában, nem éppen valószínűtlen, hogy ezek a szerek jelentős szerepet játszottak a jégkorszak végén a kreatív robbanásban is.
Amíg azonban konkrét bizonyítékok nem kerülnek elő ezzel kapcsolatban, mindez teória marad.
Fontosnak tartod a hiteles és érdekes tájékoztatást? Támogasd Te is Drogriportert, hogy tudjunk hasonló cikkeket írni!
