Ártalomcsökkentés és az ENSZ
sarosip, 2009. november 29. vasárnap, 10.35
Heintz Tamás Fidesz-es képviselő a drogstratégia általános vitája során feltette a kérdést: "Prioritás lenne tehát az ártalomcsökkentés, mely még csak nem is szerepel az ENSZ magas szintű szegmensének ez év márciusi, bécsi döntésének határozatai között? ... Önálló ártalomcsökkentési politikát nem támogat az ENSZ, mert a definíció zavaros, és ellentétes a tagállamok mindegyike által aláírt egyezmények elveivel és előírásaival, hiszen a tagállamok célja az, hogy prevencióra és leszoktatásra ösztönözzenek, és nem az, hogy a drogfogyasztás fenntartása mellett foglaljanak állást." A márciusban elfogadott Politikai Nyilatkozat szövege valóban nem említi szó szerint az ártalomcsökkentés kifejezést, azonban ez nem jelenti azt, hogy ellentétben állna vele. A végső szöveg valójában egy politikai kompromisszum eredménye, amelynek két értelmezése is létezik.
Az első értelmezést a Németország által az ENSZ Kábítószerügyi Bizottság 52. ülésszakán kihirdetett nyilatkozat képviseli. Ehhez 25 másik tagállammal együtt csatlakozott Magyarország is, az EU tagállamok nagy részével együtt. A nyilatkozó országok sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy az ártalomcsökkentés mint kifejezés nem került be a szövegbe, ugyanakkor kinyilvánítják, hogy az ő értelmezésük szerint a Nyilatkozat által “kapcsolódó támogató szolgáltatásokként” (related support service) említett tevékenység nem más, mint ártalomcsökkentés (a Nyilatkozat ide sorolta például a tűcserét). Magyarország és az EU hivatalos értelmezése szerint tehát az ENSZ Politikai Nyilatkozata támogatja az ártalomcsökkentést – a Fidesz ellenben az USA, Oroszország, Kuba és Irán értelmezését vallja, amely szerint az ártalomcsökkentés “zavaros” terminus és elfogadhatatlan.
Részlet Rüdiger Lüdeking, a német kormánydelegáció vezetője által felolvasott nyilatkozatból, amelyhez Magyarország is csatlakozott:
“Komolyan fontolóra kell vennünk a politikánk hatékonyabbá tételének módozatait és eszközeit. Új eszközöket kell hozzáadnunk a készletünkhöz. Ebből a szempontból az elmúlt évtizednek van egy pozitív fejleménye, ami hatékonynak bizonyult: az új ártalomcsökkentő megközelítés.
Az ártalomcsökkentés kiegészíti a prevenciót, a kezelést és a rehabilitációt, egy átfogó keresletcsökkentő stratégia részeként. A droghasználattal együtt járó ártalmakat célozza meg. Hadd tegyem világossá: az ártalomcsökkentés kiegészíti és nem lecseréli ezeket az elemeket.
Elsőszámú célunk, hogy megelőzzük a droghasználatot. A második, hogy kezelést biztosítsunk a függőknek, hogy felhagyhassanak a droghasználattal. A harmadik lépésben azonban, amennyiben a prevenció és kezelés csődöt mondott, a droghasználat ártalmainak csökkentésére kell törekednünk. Németországban ezt a megközelítést úgy nevezzük, hogy “segítség a túléléshez”.
Ez a megközelítés számos tevékenységet magába foglal, így többek között a fecskendők és tűk cseréjét, az opiát szubsztitúciós kezelést és az orvosilag felügyelt megkereső létesítményeket. A HIV/AIDS elleni harcban hatékonynak bizonyultak. A tagállamok, a nemzetközi és a civil szervezetek jelentős része támogatja és alkalmazza ezeket.
Őszintén szólva a Politikai Nyilatkozat tervezete számunkra nem teljesen kielégítő. Sajnálatosnak tartjuk, hogy meg sem említi az ‘ártalomcsökkentés’ kifejezést. Úgy gondoljuk azonban, hogy az, amit a szöveg ‘kapcsolódó támogató szolgáltatások’ néven vezet be, lényegében magába foglalja ezt a megközelítést.”
És bár a kábítószerügyi Politikai Nyilatkozat nem említi az ártalomcsökkentést (ami, mint kiderült, nem jelenti azt, hogy ellenetétes lenne vele), más ENSZ dokumentumok határozottan állást foglalnak mellette.
Az ENSZ Világegészségügyi Szervezete (WHO) az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájával (UNODC) és a UNAIDS-el közösen 2004-ben három olyan eligazító füzetet is kiadott, amelyek kimondottan a szubsztitúciós kezelés, a tűcsere és a börtönökben nyújtandó ártalomcsökkentő programok támogatását célozzák. Heintz is elismeri, hogy a tűcserét és a metadonfenntartó terápiát az ENSZ támogatja - ha szükségét érezték, hogy külön jelentést adjanak ki erről, vajon nem érzik prioritásnak az ártalomcsökkentést?
Az ENSZ 2006-os Általános Közgyűlése által elfogadott HIV/AIDS ellenes Politikai Nyilatkozat, amelyet Magyarország szintén aláírt, kötelezettséget vállalt az ártalomcsökkentő szolgáltatások biztosítása mellett.
2009. július 9-én az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) genfi ülésén elfogadott egy határozatot, amely “felismeri annak szükségét, hogy a UNAIDS jelentősen megerősítse és kiterjessze azt a tevékenységét … amely növeli a kapacitásokat és előteremti a forrásokat az intravénás droghasználóknak nyújtandó átfogó szolgáltatások biztosításához, beleértve az ártalomcsökkentő programokat is.”
De van ennél még frissebb fejlemény is. Az ENSZ AIDS-ellenes szervezete, a UNAIDS például nem csak az ártalomcsökkentés, hanem a droghasználók dekriminalizációja mellett is határozottan állást foglalt. Részlet Michel Sidibé, a UNAIDS igazgatója által novemberben a civil társadalom számára írt nyílt levélből:
“A UNAIDS egyértelműen a droghasználók dekriminalizációjára szólít fel. Magam is megtapasztaltam, hogyan akadályozza meg a büntetőjog az embereket abban, hogy hozzáférjenek a HIV prevencióhoz és kezeléshez, miként vezet túlzsúfolt börtönökhöz, ahol a fogva tartottak a HIV, hepatitisz, tuberkolózis fertőzés és drogfüggőség magasabb kockázatának vannak kitéve.”
Hamis az a kijelentés, hogy az ENSZ mint szervezet nem tekinti prioritásnak az ártalomcsökkentést, vagy elutasítana más drogpolitikai reformokat. Maga Ban Ki-Mun, az ENSZ főtitkára 2008. június 26-án sajtóközleményében kijelentette, hogy „senkit sem szabad megbélyegezni, vagy hátrányosan megkülönböztetni kábítószer-függősége miatt”.
A Nemzetközi Ártalomcsökkentő Egyesület (IHRA) idén januárban adott ki egy részletes tanulmányt, amelyben összegyűjtötte mindazokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyek az ártalomcsökkentés szemléletés és gyakorlatát támogatják.
Lásd még: Csernus Eszter, Sárosi Péter (2005) A HIV és Hepatitis járvány megfékezése az injekciós droghasználók körében Addictologia Hungarica, L’Harmattan Könyvkiadó és Interdiszciplináris Addiktológiai Fórum, Budapest, 2005. IV. évfolyam 4. szám 
Sárosi Péter
Hozzászólások
Alaptalan a kritika!Itt
"Prioritás lenne tehát az
"Prioritás lenne tehát az ártalomcsökkentés, mely még csak nem is szerepel az ENSZ magas szintű szegmensének ez év márciusi, bécsi döntésének határozatai között?"
Ezt mondta pontosan Heintz Tamás. Ez félrevezető állítás, ugyanis az ártalomcsökkentés igenis prioritásként szerepel számos másik ENSZ állásfoglalásban, és Heintz azt is elfelejtette megemlíteni, hogy Magyarország hivatalos értelmezése szerint az ártalomcsökkentés igenis szerepel a Politikai Nyilatkozatban. Teljesen hamis - egyébként Szomor Katalintól eredő - értelmezés az, ami szerint "Önálló ártalomcsökkentési politikát nem támogat az ENSZ, mert a definíció zavaros, és ellentétes a tagállamok mindegyike által aláírt egyezmények elveivel és előírásaival, hiszen a tagállamok célja az, hogy prevencióra és leszoktatásra ösztönözzenek, és nem az, hogy a drogfogyasztás fenntartása mellett foglaljanak állást." (Heintz Tamás) Ilyet soha nem mondott ki az ENSZ, és azt gondolom, hogy a Politikai Nyilatkozatból sem következik ez. Ráadásul a nemzeti drogstratégia nem "önálló ártalomcsökkentési politikát" szorgalmaz, ilyen nincs is.
A szöveget egyébként pontosítottam: Heintz Tamás szerint nem prioritás az ártalomcsökkentés. Dehogynem az.
Igazat mond Heintz,
Hazudni úgy is lehet, hogy
Hazudni úgy is lehet, hogy nem mondjuk el a teljes igazságot - esetünkben azt, hogy 1) Magyarország értelmezése szerint az ártalomcsökkentés támogatása szerepel a politikai nyilatkozatban 2) az ENSZ más fórumai, például a Gazdasági és Szociális Tanács, ami egyébként magasabb szintű a CND-nél, igenis támogatja az ártalomcsökkentést, mint prioritást, akárcsak a HIV-ellenes Politikai Nyilatkozat 3) nem mondja el azt sem, hogy a drogstratégia szövegében 7 sűrűn szedett oldal foglalkozik a prevencióval, konkrétan ártalomcsökkentéssel pedig 1 - ezt úgy beállítani, mint ha a drogstratégia "ultraliberális" lenne és valamiféle "önálló ártalomcsökkentési politikát" akarna, félrevezető.
A cikket azért írtam, hogy ezekre felhívjam a közvélemény figyelmét. Ugyanis nem gondolom, hogy mindenki tisztában lenne ezzel.
káka
Elismerted, hogy nem
Heintz éppenséggel az
prioritás
Nem hivatkozott rá, éppenhogy ezt is félrevezetően említette, mintha az ENSZ csak "elfogadta" volna a tűcserét és a metadont - mintha valami megtűrt dologról lenne szó, ami egybevág a korábbi állításával, miszerint az ártalomcsökkentés nem prioritás. Pedig a három ENSZ szervezet éppen azért adott ki külön állásfoglalást ezekről a programokról, mert prioritásnak tartja az ártalomcsökkentést!
További félrevezető állítások Heintztől, a mondat második részét ugyanis nem idézted:
"ezek a programok Magyarországon is rendelkezésre állnak, viszont nem juttatják el klienseiket a drogmentességet még csak megcélzó kezelésbe sem"
Ezt ugyan honnan vette?(tippem van...) Ez egész egyszerűen nem igaz.
És ezt sem:
"a szervezet véleménye szerint nem támogathatóak az egyéb ártalomcsökkentési megoldások, mint a belövőszobák létrehozása, a heroinosztás, a túladagolást ellensúlyozó Naloxon kiadása a betegnek"
Az ENSZ soha nem mondott olyat, hogy a tűcserén és a metadonon kívül más ártalomcsökkentő programok nem támogathatók, főleg, hogy külön még ki is emeli a Naloxont, amiről nincs ENSZ-állásfoglalás.
Szerintem te egyszerűen csak
vélemény
Oké, ez a te véleményed. Nekem meg az a véleményem, hogy próbálsz mentegetni egy olyan parlamenti felszólalást, amit tele van félrevezető állításokkal, ezek közül idéztem is konkrétan (és akkor még nem is foglalkoztam a "17 ezer skizofrén" esetével...).
Az ENSZ drogpolitikájával én is foglalkoztam már egy picit, a CND legutóbbi öt ülésszakán személyesen is részt vettem, és nagyon nem vagyok elégedett azzal, amit ott tapasztaltam (a legutóbb tüntetést is szerveztünk) - de az ENSZ-nek vannak más fórumai és szervezetei a CND-n és a UNODC-n kívül, az ENSZ dokumentumoknak pedig különféle értelmezései léteznek, és ezekről az embereknek joguk van tudni.
Az első változaton végzett
értelmezés
Örülök hogy ebben egyetértünk :)
Viszont szerintem az nem értelmezés kérdése, hogy olyan állításokat tett, amelyeknek nem győződött meg a valóságtartalmáról, és ez nagyon káros, pl. a magyarországi ártalomcsökkentőkről, akik így is szűkös forrásokkal és elismertséggel dolgoznak, és akkor még a parlamentben is megkapják az ilyen vádakat. Vagy a 17 ezer szkizofrén megbetegedés Angliában a marihuánától... Engem ezek a kijelentések felháborítottak, és ahogy a kommenteket elnézem, nem csak engem.
imádnivaló
Miért szűkösek a
Annyi biztos nem kéne, amennyi az üldözésre megy!
A pontos adatok megtalálhatók
A pontos adatok megtalálhatók a Nemzeti Drog Fókuszpont 2009. évi jelentésének 10. oldalán.
Ártalomcsökkentésre és szociális ellátásra 2000-ben 88, 2003-ban 137, 2005-ben 362, 2007-ben 376 millió Ft-ot adott az állam, prevencióra és kutatásra 656, 1793, 794, 1033 millió Ft-ot. Ebből is látszik, hogy a mostani kormányzat nem költ aránytalanul többet ártalomcsökkentésre, mint prevencióra, 2007-ben például majdnem háromszor annyit költött prevencióra. 2007-ben a drogköltségvetés 4%-a ment ártalomcsökkentésre és szociális munkára, míg 11%-a prevencióra, büntető-igazságszolgáltatásra 75%.
Az adatok persze értelmezésre szorulnak: mire elég ez a pénz, és mennyire van arányosan elosztva célcsoportok, szolgáltatások és régiók tekintetében. Szerintem ennél jóval többet kellene költeni erre - olyan szinten is, hogy új szakembereket képezzenek ki, ugyanis sok helyen egyszerűen pályázat még lenne, azonban nincs szakember. Ráadásul ez a központi költségvetés: más országokban az önkormányzatok az ártalomcsökkentés fő támogatói, nálunk sok önkormányzat magasról tesz az ártalomcsökkentő programok támogatására. A 8. kerületben például nyílt színi heroinhasználat van, az önkormányzat azonban nem akarja támogatni a Kék Pont tűcsere programját. Még mindig van olyan megye, ahol rendes drogambulancia sincs, és számos régióban nincs metadonfenntartás, a börtönökről nem beszélve. A pályázati rendszert ráadásul idén megnehezítették, sok szervezetnek nincs elég tőkéje ahhoz, hogy előfinanszírozza a programjait.
Ami az egyéb nehézségeket illeti: az ártalomcsökkentő szervezeteket egyes helyeken politikai támadások is érik, most éppen Békéscsabán tiltakozott a tűcsere-automata ellen a Magyar Gárda. Súlya van annak, hogy az egyébként is ellenséges légkörben mit mondanak felelős politikusok.
Új hozzászólás