Egyes politikusok szerint az ENSZ szerint nem prioritás az ártalomcsökkentés – lássuk mi a helyzet a valóságban
Heintz Tamás Fidesz-es képviselő a drogstratégia általános vitája során feltette a kérdést: "Prioritás lenne tehát az ártalomcsökkentés, mely még csak nem is szerepel az ENSZ magas szintű szegmensének ez év márciusi, bécsi döntésének határozatai között? … Önálló ártalomcsökkentési politikát nem támogat az ENSZ, mert a definíció zavaros, és ellentétes a tagállamok mindegyike által aláírt egyezmények elveivel és előírásaival, hiszen a tagállamok célja az, hogy prevencióra és leszoktatásra ösztönözzenek, és nem az, hogy a drogfogyasztás fenntartása mellett foglaljanak állást." A márciusban elfogadott Politikai Nyilatkozat szövege valóban nem említi szó szerint az ártalomcsökkentés kifejezést, azonban ez nem jelenti azt, hogy ellentétben állna vele. A végső szöveg valójában egy politikai kompromisszum eredménye, amelynek két értelmezése is létezik.
Az első értelmezést a Németország által az ENSZ Kábítószerügyi Bizottság 52. ülésszakán kihirdetett nyilatkozat képviseli. Ehhez 25 másik tagállammal együtt csatlakozott Magyarország is, az EU tagállamok nagy részével együtt. A nyilatkozó országok sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy az ártalomcsökkentés mint kifejezés nem került be a szövegbe, ugyanakkor kinyilvánítják, hogy az ő értelmezésük szerint a Nyilatkozat által “kapcsolódó támogató szolgáltatásokként” (related support service) említett tevékenység nem más, mint ártalomcsökkentés (a Nyilatkozat ide sorolta például a tűcserét). Magyarország és az EU hivatalos értelmezése szerint tehát az ENSZ Politikai Nyilatkozata támogatja az ártalomcsökkentést – a Fidesz ellenben az USA, Oroszország, Kuba és Irán értelmezését vallja, amely szerint az ártalomcsökkentés “zavaros” terminus és elfogadhatatlan.
Részlet Rüdiger Lüdeking, a német kormánydelegáció vezetője által felolvasott nyilatkozatból, amelyhez Magyarország is csatlakozott:
“Komolyan fontolóra kell vennünk a politikánk hatékonyabbá tételének módozatait és eszközeit. Új eszközöket kell hozzáadnunk a készletünkhöz. Ebből a szempontból az elmúlt évtizednek van egy pozitív fejleménye, ami hatékonynak bizonyult: az új ártalomcsökkentő megközelítés.
Az ártalomcsökkentés kiegészíti a prevenciót, a kezelést és a rehabilitációt, egy átfogó keresletcsökkentő stratégia részeként. A droghasználattal együtt járó ártalmakat célozza meg. Hadd tegyem világossá: az ártalomcsökkentés kiegészíti és nem lecseréli ezeket az elemeket.
Elsőszámú célunk, hogy megelőzzük a droghasználatot. A második, hogy kezelést biztosítsunk a függőknek, hogy felhagyhassanak a droghasználattal. A harmadik lépésben azonban, amennyiben a prevenció és kezelés csődöt mondott, a droghasználat ártalmainak csökkentésére kell törekednünk. Németországban ezt a megközelítést úgy nevezzük, hogy “segítség a túléléshez”.
Ez a megközelítés számos tevékenységet magába foglal, így többek között a fecskendők és tűk cseréjét, az opiát szubsztitúciós kezelést és az orvosilag felügyelt megkereső létesítményeket. A HIV/AIDS elleni harcban hatékonynak bizonyultak. A tagállamok, a nemzetközi és a civil szervezetek jelentős része támogatja és alkalmazza ezeket.
Őszintén szólva a Politikai Nyilatkozat tervezete számunkra nem teljesen kielégítő. Sajnálatosnak tartjuk, hogy meg sem említi az ‘ártalomcsökkentés’ kifejezést. Úgy gondoljuk azonban, hogy az, amit a szöveg ‘kapcsolódó támogató szolgáltatások’ néven vezet be, lényegében magába foglalja ezt a megközelítést.”
És bár a kábítószerügyi Politikai Nyilatkozat nem említi az ártalomcsökkentést (ami, mint kiderült, nem jelenti azt, hogy ellenetétes lenne vele), más ENSZ dokumentumok határozottan állást foglalnak mellette.
Az ENSZ Világegészségügyi Szervezete (WHO) az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájával (UNODC) és a UNAIDS-el közösen 2004-ben három olyan eligazító füzetet is kiadott, amelyek kimondottan a szubsztitúciós kezelés, a tűcsere és a börtönökben nyújtandó ártalomcsökkentő programok támogatását célozzák. Heintz is elismeri, hogy a tűcserét és a metadonfenntartó terápiát az ENSZ támogatja – ha szükségét érezték, hogy külön jelentést adjanak ki erről, vajon nem érzik prioritásnak az ártalomcsökkentést?
Az ENSZ 2006-os Általános Közgyűlése által elfogadott HIV/AIDS ellenes Politikai Nyilatkozat, amelyet Magyarország szintén aláírt, kötelezettséget vállalt az ártalomcsökkentő szolgáltatások biztosítása mellett.
2009. július 9-én az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) genfi ülésén elfogadott egy határozatot, amely “felismeri annak szükségét, hogy a UNAIDS jelentősen megerősítse és kiterjessze azt a tevékenységét … amely növeli a kapacitásokat és előteremti a forrásokat az intravénás droghasználóknak nyújtandó átfogó szolgáltatások biztosításához, beleértve az ártalomcsökkentő programokat is.”
De van ennél még frissebb fejlemény is. Az ENSZ AIDS-ellenes szervezete, a UNAIDS például nem csak az ártalomcsökkentés, hanem a droghasználók dekriminalizációja mellett is határozottan állást foglalt. Részlet Michel Sidibé, a UNAIDS igazgatója által novemberben a civil társadalom számára írt nyílt levélből:
“A UNAIDS egyértelműen a droghasználók dekriminalizációjára szólít fel. Magam is megtapasztaltam, hogyan akadályozza meg a büntetőjog az embereket abban, hogy hozzáférjenek a HIV prevencióhoz és kezeléshez, miként vezet túlzsúfolt börtönökhöz, ahol a fogva tartottak a HIV, hepatitisz, tuberkolózis fertőzés és drogfüggőség magasabb kockázatának vannak kitéve.”
Hamis az a kijelentés, hogy az ENSZ mint szervezet nem tekinti prioritásnak az ártalomcsökkentést, vagy elutasítana más drogpolitikai reformokat. Maga Ban Ki-Mun, az ENSZ főtitkára 2008. június 26-án sajtóközleményében kijelentette, hogy „senkit sem szabad megbélyegezni, vagy hátrányosan megkülönböztetni kábítószer-függősége miatt”.
A Nemzetközi Ártalomcsökkentő Egyesület (IHRA) idén januárban adott ki egy részletes tanulmányt, amelyben összegyűjtötte mindazokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyek az ártalomcsökkentés szemléletés és gyakorlatát támogatják.
Lásd még: Csernus Eszter, Sárosi Péter (2005) A HIV és Hepatitis járvány megfékezése az injekciós droghasználók körében Addictologia Hungarica, L’Harmattan Könyvkiadó és Interdiszciplináris Addiktológiai Fórum, Budapest, 2005. IV. évfolyam 4. szám 
Sárosi Péter
