Végre itt a teljes igazság - a marihuánáról! (Metropolita – Kritika)

A városi nő lapja úgy gondolta, hogy ideje lerántani a leplet a túlságosan veszélytelennek tartott marihuánáról, ezért hét pontban összefoglalta a fűvel kapcsolatos „tévhiteket”, melyek gyakran pontosabban fedik a valóságot, mint a lap leleplezései.

A vállalkozás már a hasonló című szcientológus kiadványból ismerős lehet, de ők legalább arra vették a fáradtságot, hogy az állításaikat legalább helyenként vonatkozó forrásokkal támasszák alá – más kérdés, hogy ezeket a szakma többnyire már évtizedekkel ezelőtt megcáfolta. A Metropolita nem fárasztja az olvasóit holmi szakmai utalásokkal, egyszerűen megmondja a frankót, a „teljes igazságot”.

Az alábbiakban pontról-pontra megvizsgáljuk a lap súlyos állításainak igazságtartalmát a szakma szemüvegén keresztül!
(A Metropolita által tévhitnek ítélt állításokat zölddel, a lap rájuk adott válaszait pedig piros színnel jelöljük.)


1. Tévhit
A marihuána szívásának orvosi haszna van.

Nem igaz! Az elszívott marihuánáról hivatalosan sosem ismerték el, hogy bármiféle gyógyhatása volna.

Ellenkezőleg: számtalanszor ismerték el gyógyhatását különböző betegségekkel kapcsolatosan.

„Ellenőrzött vizsgálatok igazolják, hogy a kannabinoidok csökkentik a glaukómával járó szemnyomást, enyhítik a fájdalmat, jók hányás ellen, növelik az étvágyat, elősegítik a súlygyarapodást, valamint enyhítik a görcsöket és a nem akaratlagos mozgásokat. Más kutatások szerint az asztma, az álmatlanság és a szorongás kezelésében is hatékonynak bizonyulnak. Kevés kutatás hasonlította azonban össze ezeket az eredményeket más, szokásos kezelési módok hatásaival. Esettanulmányok és állatkísérletek arra utalnak, hogy a szer egy sereg más, fizikai és pszichológiai problémán is segíthet. Ilyenek az epilepsziás rohamok, a daganatok, az álmatlanság, a menstruációs görcsök, a premenstruális szindróma, a Crohn-betegség, a fülcsengés, a szkizofrénia, a felnőttkori figyelemhiányos rendellenesség, a nem kontrollálható erőszakos kitörések, a poszttraumatikus stresszbetegség (PTSD), és – meglepő módon – a kábítószer-függőség.”

Earleywine, Mitch: Marihuána, a tudomány álláspontja, 232. o., EDGE 2000-NDI Kiadó, 2004

Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának Gyógyászati Intézete (Institute of Medicine) 1999-ben kimondta, hogy a kannabisz terápiás potenciállal rendelkezik és tudományos alapon kívánatosnak nyilvánította a gyógyászati alkalmazását. Egy 2000-ben lezajlott pernek köszönhetően mára már nem korlátozhatja a kormányzat az amerikai orvosokat, hogy marihuánát ajánljanak a betegeiknek. Európai színtéren a brit Lordok Házának Tudományos Bizottsága 1998-ban kijelentette, hogy elegendő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a kannabisznak az sclerosis multiplex kezelésében való orvosi alkalmazására.

Green, Jonathon (2003): Kannabisz, Glória Kiadó Kft

 

Az orvosok egyet értenek abban, hogy a szájon át adagolt THC (delta-9-tetrahidrokannabinol, a marihuána legfőbb pszichoaktív alkotórésze) bizony esetekben hatásos gyógyszer lehet, ám a marihuána szívása nem az.

Ez is tévedés. Kanadában már régebb óta, de az utóbbi években az USA mind több államban engedélyezik az orvosi marihuána termesztését a bizonyítottan rászorulók számára, sőt Los Angelesben kender automaták felállításával is kísérleteznek. Kaliforniában mára olyannyira elterjedtté vált a kannabisz orvosi célú használata, hogy manapság az egyik legjövedelmezőbb üzletágnak tartják az államilag engedélyezett fajtájú kender termesztését.

Egyértelmű válasz: Orvosi célra alkalmatlan.

Azt hiszem kellően tisztáztuk, hogy miért nem érthetünk egyet ezzel a konklúzióval.

2. Tévhit
A marihuána nem ártalmas.

Nem igaz!
Eddig egyetértünk, de: „Azoknál a fiataloknál, akik sohasem dohányoztak, de füvet rendszeresen szívtak, gyakorta feji-nyaktáji rák alakul ki; ilyen daganatot eddig gyakorlatilag csak hatvan évnél idősebbeknél láttak.

Ez egy is anekdotikus kutatásokra támaszkodó tévhit. A Johns Hopkins egyetem kutatói ez irányú vizsgálataik során arra jutottak, hogy sem az alkalmi, sem a rendszeres marihuánafogyasztás nem tehető felelőssé a feji és nyaktáji daganatok kialakulásáért.

Daniel E. Ford, M.D., M.P.H. H.T. Vu, C. Hauer, K.L. Helzlsouer, J.C. Anthony:
Marijuana Use is not Associated With Head, Neck or Lung Cancer in Adults Younger Than 55 Years: Results of a Case Cohort Study
Johns Hopkins University School of Medicine

Egy madridi kutatás pedig egyenesen arra mutatott rá, hogy a THC képes megfékezni az agydaganatok legagresszívabb, legrosszindulatúbb típusának, a gliobastoma multiformé-nak (GBM) a terjedését.

 

Az orvosok felfigyeltek arra, hogy azok a csecsemők - akiknek az anyukája terhessége alatt vagy nem sokkal a fogamzás előtt marihuánát szívott - általában kisebbek és hajlamosak az álmatlanságra és az éjszakai sírásra.

Vessük ezt össze ezt az állítást a vontakozó kutatások megállapításaival:

A magzat korukban marihuána hatásának kitett gyermekeknél csecsemőkorban nem sok hatást mutattak ki. Egy több mint 12000 újszülöttön végzett vizsgálat semmilyen összefüggést nem talált a terhesség alatti kannabiszfogyasztás, a méhen belüli fejődés, a születési súly és a születési rendellenességek között (Linn és munkatársai, 1983) (1). Megint más kutatások semmilyen összefüggést nem találtak a marihuánafogyasztás és a kihordási idő között (Witter és Niebyl, 1990)(2). A születési súlyban sem tapasztaltak különbségeket (Fried, Watkinson és Willan, 1984) (3). (4)

(1) Linn, S., Schoenbaum, S. C., Monson, R. R., Rosner, R., Stubble_eld, P. C.
& Ryan, K. J. (1983). The association of marijuana use with outcome of
pregnancy. American Journal of Public Health, 73, 1161.1164.
(2) Witter, F. R. & Niebyl, J. R. (1990). Marijuana use in pregnancy and pregnancy
outcome. American Journal of Perinatology, 7, 36.38.
(3) Fried, P. A., Watkinson, B. & Gray, R. (1992). A follow-up study of attentional
behavior in 6-year-old children exposed prenatally to marijuana, cigarettes,
and alcohol. Neurotoxicology and Teratology, 14, 299.311.
(4) Earleywine: Marihuána, a tudomány álláspontja, 220-221. o. EDGE 2000-NDI Kiadó, 2004

3. Tévhit
Jobb marihuánát szívni, mint a cigarettát.

Annak megítélése, hogy kinek melyik jobb, meglehetősen szubjektív, de a szerző alighanem a „jó” szó használatával arra célzott, hogy kevésbé káros, hiszen így folytatja:

A marihuánafüstben lévő, tüdőrákot okozó kátrányféleségek sokkal veszélyesebbek, mint a cigarettában lévők. A marihuánás cigarettának nincsen füstszűrője, és másképpen is szívják. A közönséges cigaretta füstjét a dohányos csak rövid időre szívja le, majd ezután kifújja. A marihuánafüstöt ezzel szemben tovább tartják tüdejükben, így a kátrány könnyebben fejtheti ki káros hatását.

A dohányzás és a marihuána rákkeltő hatásait vizsgálva Dr. Donald Tashkin arra az eredményre jutott, hogy míg a dohányzás egyértelmű rizikófaktornak bizonyult, a marihuána nem növelte számottevően a rák kialakulásának kockázatát. Sőt, azoknál a pácienseknél, akik kizárólag marihuánát szívtak és nem dohányoztak, még pozitívabb eredményeket kaptak, mint a sem nem dohányzó, sem füvet nem szívó kontroll-csoport tagjainál!

D. P. Tashkin, “Smoked marijuana as a cause of lung injury,” Arch Chest Dis 2005, 63:93-100.

Azt se felejtsük el, hogy már a rekreációs használók körében is egyre inkább terjednek a marihuána alternatív fogyasztási módjai, így például a vaporizátor használata, mellyel kiküszöbölhető, hogy káros égéstermékek jussanak a tüdőbe és a légutakba.
 

 

4. Tévhit
A marihuánára nem lehet rászokni.

Nem igaz! A marihuánafogyasztók 92 százaléka függő, 40 százalékuk pedig a szer fokozottan súlyos rabjának tekinthető.

Ez talán a cikk legelvakultabb állítása. A kannabisznak jóval komolyabb függőségi potenciálja lenne, mint a nikotinnak és a heroinnak? Aggasztó, hogy forrás nélkül valaki ilyen képtelen adatot terjeszt.

Először is, a legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi. Ez nem meglepő annak tekintetében, hogy a marihuána függőséget kiváltó potenciálja kisebb, mint a legtöbb illegális szeré, de kisebb dohányénál és az alkoholénál is. 

Advisory Council on the Misuse of Drugs. The classification of cannabis under the Misuse of Drugs Act 1971, (UK Government) Home Office, March 2002.

Wilson és munkatársai (2004) tíz év eltéréssel (1992-2002) végzett két országos vizsgálatot az USA-ban, amely a marihuána használati mintázataira irányult. 1992-ben az összes használó 8%-a, 2002-ben a 10%-a minősült dependensnek.

Wilson , M.C., Grant, B.F., Colliver, J.D., Glantz, M.D., and S. Stinson, F.S. (2004). Prevalence of marijuana use disorders in the United States : 1991-1992 and 2001- 2002. Journal of the American Medical Association, 291, 2114-2121.

Európai adatok tekintetében megnézhetjük a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) statisztikáit.
A 2007-es kimutatásból azt láthatjuk, hogy a legtöbb európai országban, a 15-34 év közötti fogyasztóknak körülbelül 1-2%-a fogyaszt kannabiszt napi rendszerességgel és a döntő többség csupán havi 1-3 alkalommal használ kannabiszt. Azt hiszem, boldogok lennének a dohányosok, ha a 92%-uk havonta csupán ennyi alkalommal szívna cigarettát.

5. Tévhit
Az engedélyezés megakadályozná, hogy a „lágy” szereken élők rászokjanak a „kemény” drogokra.

Nem igaz!...

Persze, hogy nem akadályozná meg! Egy törvénymódosítástól nem várható el, hogy ekkora hatással legyen az ember döntéseire. Ha valaki nagyobb kockázatú drogokat akar kipróbálni, akkor abban a hatályos törvények vajmi kevéssé fogják befolyásolni.
Érdemes azonban megfontolni, amit a legalizáció hívei gyakran hangoztatnak, jelesül hogy szabályozott marihuána-piac esetén a fogyasztóknak sokkal ritkábban kínálnak fel egyéb szereket. Egy hamarosan megjelenő tanulmány arról számol be, hogy San Franciscóban – ahol a marihuána csak a feketepiacról szerezhető be – háromszor annyi kannabisz fogyasztónak kínáltak egyéb illegális drogot az utolsó kannabisz vásárlásuknál, mint Amsterdamban, ahol azt az erre szakosodott coffee shopokban vehették meg a szert.

Nyílt levél Antonio Maria Costa részére, Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) vezető igazgatója, Bécs. Bécs 2008. december 6.

6. Tévhit
Néhány országban már bevált a marihuána engedélyezése!

Nem igaz! Hollandiában a marihuánát különválasztották a kemény kábítószerektől, azt remélve, hogy ezzel távol tarthatják a fiatalokat a keményebb drogoktól. Amszterdam 400 kávéháza közül azonban sokat a szervezett bűnözők láttak el, akik árusítani kezdték a keményebb kábítószereket is.

Nem árt tudni, hogy az állandó példaként felhozott Hollandia törvényei szerint sem legális a marihuána termesztése, így a kannabisz illegális termesztőkön keresztül jut el a coffee shopokba és az általuk „hallgatólagos toleranciának” nevezett, 30 éve gyakorolt hozzáállásnak köszönhető, hogy a rendőrség nem vonja felelősségre az árusítókat és a fogyasztókat. Ez a rendszer valóban nem képes teljesen kiküszöbölni a „kemény drogok” feketepiacának a kannabisz kereskedelmével néhány szálon való összefonódását, azonban a teljes körű tiltásnál sokkal sikeresebb. Egy összehasonlító tanulmányból kiderül, hogy a kannabiszhasználat mértéke (a „valaha” és az „élete során 25 alkalomnál többször” fogyasztottak között) a liberális Amszterdamban sokkal alacsonyabb, mint a jóval szigorúbb hozzáállású San Franciscóban. A tanulmány arra is rámutat, hogy az egyéb illegális drogok használata (heroin, kokain, amfetamin stb.) a szigorúbb megközelítésű San Franciscóban szintén magasabb.

Craig Reinarman, Peter D. A. Cohen, and Hendrien L. Kaal: The Limited Relevance of Drug Policy: Cannabis in Amsterdam and in San Francisco, Am J Public Health. 2004;94:836-842

7. Tévhit
A marihuánafogyasztók csak önmagukat veszélyeztetik.

Nem igaz! A marihuána másoknak éppúgy bajt okoz, mint azoknak, akik szívják. Sok országban – az alkoholt nem számítva – ez a legelterjedtebb drog, amelyet a közlekedési balesetet okozó emberek szervezetében kimutatnak.

Talán érdemesebb úgy fogalmazni, hogy a felelőtlen emberek nem csak magukat, de másokat is veszélyeztetnek. A gyógyszer-, az alkohol- és a marihuánafogyasztók között egyaránt találhatóak olyan felelőtlen személyek, akik valamely tudatmódosító szer hatása alatt ülnek volán mögé. Ez azonban nem nevezhető a drogok vagy a fogyasztói csoportjuk inherens tulajdonságának. A statisztika annak tudatában nem meglepő, hogy az alkohol után a kannabisz a leggyakrabban fogyasztott tudatmódosító szer, amely az alkoholhoz hasonlóan rontja a reakcióidőt. Azt azonban ne feledjük, hogy míg a balesetet megelőző alkoholfogyasztás viszonylag nagy biztonsággal mutatható ki – bár erre is láthattunk ellenpéldát – addig a szervezetben lévő marihuána kimutatása utalhat 1 héttel korábbi használatra is!
Valóban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az egyes drogok fogyasztása mellett mely tevékenységek kerülendők (pl.: gépekkel való és/vagy balesetveszélyes munkavégzés, gépjárművezetés stb.), ehhez azonban – az alkoholos állapotban vagy marihuána fogyasztást követően okozott balesetek számát elnézve – sokkal inkább társadalmi szintű szemléletváltozást kellene sürgetni, mint az egyes szereket okolni.

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.02.18.