A brit Release nevű reformszervezet a buszokon hirdeti, hogy “kedves emberek drogoznak” A drogpolitikai reformért küzdő egyik brit szervezet, a Release meghökkentő kampánnyal jelentkezett Londonban: buszok oldalán “Kedves emberek drogoznak” (Nice people take drugs) feliratú hirdetéseket helyeztek el. Csak így. A szervezet aktivistái szerint a kampányt az ateisták korábbi hasonló kampánya motiválta, ezzel próbálják a droghasználókat sújtó negatív sztereotípiákkal felvenni a harcot. A hirdetésen szereplő linket követve további információkhoz juthatnak az emberek: •    Angliában és Walesben minden harmadik ember kipróbált már kábítószereket; •    Többen fogyasztottak életük során kannabiszt, mint ahányan a legutóbb a Munkáspártra szavaztak; •    2006 és 2007 során 13 ezer gyermeket állítottak elő kábítószerrel való visszaélés bűncselekmény miatt; •    Több mint 1 millió ember használt A osztályú drogokat az elmúlt évben. A kampány célja, hogy az emberek adományozzanak pénzt a Release-nek, és ezáltal segítsék elő a szervezet jogászainak és aktivistáinak munkáját, akik “egy a drogokkal kapcsolatos érzékenyebb megközelítés” népszerűsítéséért küzdenek. Őszinte vitát sürgetnek a drogpolitikáról, amely szerintük gyakran olyan kényes témának számít a politikusok számára, amelyről jobb hallgatni – ugyanis megosztó kérdés. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni a nyilvánosság segítségével. A Guardian c. lapban Seth Freedman publicisztikája éles kritikát fogalmaz meg a Release kampányával szemben – szerinte ugyanis az, hogy kedves embereknek lehetnek bűneik, még nem jelenti azt, hogy ezeket a bűnöket dekriminalizálni kellene. Freedman szerint amennyiben legális hozzáférést engedünk a drogokhoz, azzal emberi életeket teszünk kockára. Bár ezzel a végkövetkeztetéssel nem értünk egyet (hiszen az illegális hozzáférést jóval veszélyesebbnek tartjuk), az üzenetet ért kritikának van valami alapja: abból, hogy kedves emberek (is) drogoznak, még egyáltalán nem következik, hogy a drogozással kapcsolatos attitűdjeinket meg kellene változtatni. Például mondhatnánk, hogy kedves emberek gyilkolnak – ez sok gyilkosra igaz is lenne. Andrej Csikatilo, a rosztovi sorozatgyilkos, aki több mint 30 nőt és gyereket végzett ki brutális kegyetlenséggel, a szomszédai szerint kedves, joviális ember volt. A kampányból hiányzik valami plussz információ, ami nélkül nincs meggyőzőereje: miért rossz az, ha tiltjuk a drogok fogyasztását? Sárosi Péter