Tudományból politika?

2006. március 10.

A tudomány, a bulvármédia és a politika: gondolatok az ördögi körről.

A tudomány, a bulvármédia és a politika: gondolatok az ördögi körről.
 

A média és a politika gyakran rángat elő a hajánál fogva bizonyos, a marihuána „eddig nem ismert” káros hatásait „bizonyító” kutatási eredményeket annak alátámasztásaként, hogy a kannabisz veszélyesebb, mint hittük, ezért a fogyasztókkal szembeni szigorú büntetőjogi fenyegetés indokolt. Jellemzően kiválasztanak néhány, az ő szájuk ízének megfelelő kutatási eredményt, kiragadják azokat a kontextusból és egyfajta különös logikai bakugrással messzemenő politikai konzekvenciákat vonnak le belőlük. Nagy-Britanniában a marihuána szkizofréniát okozó hatásait állítólagosan bizonyító kutatásokat próbálták felhasználni a politikai szabályozás szigorítása érdekében – szerencsére a szakma tiltakozása miatt vajmi kevés sikerrel (lásd beszámolónkat). A magyar sajtó akkoriban lelkesen ismételte a nemzetközi sajtóban a „marihuána-őrületről” szóló beszámolókat, azok politikai következtetéseivel együtt.

 

 

Érdekes módon a marihuána eddig feltételezett káros hatásainak létét cáfoló kutatási eredmények jóval ritkábban jelennek meg mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban, de ha meg is jelennek, ritkán olvasunk ilyen szalagcímeket: „Tudósok szerint a marihuána nem okoz tüdőrákot – érvek a szigor ellen!”, „Egy kutatás szerint a marihuána megállítja az agytumor terjedését – legalizáljuk!”. Pedig mindkét állítást igazolták a közelmúltban folytatott kutatások (lásd cikkünket). A héten utrechti Rudolf Magnus Neurológiai Intézet tudósai hozták nyilvánosságra vizsgálatuk eredményeit, miszerint „egy hét absztinencia után nem találtak bizonyítékot a rendszeres kannabisz-fogyasztóknál akár a munka memória, akár a szelektív figyelem hosszú távú károsodására.” A kannabisz-fogyasztók kognitív funkciói nem különböztek a kontroll-csoport nem-fogyasztó tagjainak hasonló funkcióitól. Bár sajnálatos, hogy ez az egyébként jelentős felfedezés nem fog visszaköszönni sem a bulvármédiában, sem pedig Freund Tamás előadásaiban (mindezidáig válaszra sem méltatott kritikánkat lásd itt), valójában az semmiképp sem sajnálatos, hogy a véleményformálók nem vonnak le belőlük elhamarkodott politikai következtetéseket.

 

A tudomány malmai ugyanis egyrészt jóval lassabban őrölnek annál, mintsemhogy egy-két szelektíven kiragadott kutatási eredményből messzemenő ítéleteket alkothassunk egy bizonyos jelenségkört illetően. Másfelől pedig az ilyen jellegű következtések abból a hibás feltételezésből indulnak ki, hogy a politikai szabályozás pusztán visszacsatolása a következő eldöntendő kérdésre adott válasznak: vajon jó vagy rossz a marihuána, vajon veszélyes vagy ártalmatlan szer a kannabisz? Bár sokan szeretik ezt láttatni, az ún. legalizáció-párti érvelés központjában egyáltalán nem az az érv áll, miszerint a marihuána „veszélytelen”. Valószínűleg vannak elvakult rasztafáriánus és „a-kender-megmenti-a-bolygót” ideológusok, akik valóban ezt gondolják – az átgondolt, integrált szabályozáspárti megközelítéstől azonban nagyon messze áll az a megállapítás, miszerint a kannabisz „ártalmatlan” lenne. A politikai szabályozással kapcsolatos helyes kérdésnek ugyanis – amely sohasem egyszerűen eldöntendő – a következőképpen kell hangoznia: vajon hogyan lehet egy bizonyos drog fogyasztásának ártalmait minimalizálni úgy, hogy közben maga a szabályozás a lehető legkevesebb káros hatással jár a megóvni kívánt polgárok egészségére és magánéletére?    

 

 

Természetesen a tudománynak fontos szerepet kell juttatni ennek a kérdésnek a megválaszolásában is, hiszen még az Európai Unió drogstratégiája és akcióterve is kihangsúlyozza a tudományosan megalapozott (sicence based) politika kialakításának szükségességét (még ha a gyakorlatban ez felemás módon valósul is meg – lásd cikkünket). A helyes módszer ebben az esetben nem a bulvármédia által átcsócsált, eredeti értelméből kiforgatott kutatási eredmények puszta kiragadása, hanem a legújabb szakirodalom módszeres, alapos áttekintése. Ezt a feladatot a nálunkénál régebbi demokráciákban a kormány vagy parlament által kinevezett tudományos vizsgálóbizottságok látják el (Angliában például hasonló bizottság vizsgálta felül és vetette el a „marihuána-őrületről” szóló híradásokat). Mivel a drogkérdés több tudományt átfogó (ún. multidiszciplináris) szakterület, nem elég a neurológiai, pszichiátriai vizsgálatokat áttekinteni – a sajtó által kevésbé izgalmasnak tartott társadalomtudományi kutatások gyakran jóval nagyobb jelentőségű megállapításokat tesznek a kialakítandó politikai szabályozás szempontjából. Nem sokat hallhattunk idehaza például az amerikai RAND Corporation kutatóintézet kitűnő, az illegális drogpiac sajátosságait boncolgató vizsgálatairól, Jeffrey Miron közgazdászprofesszornak a legalizáció költséghatékonyságáról szóló tanulmányáról, vagy a szintén amerikai Sentencing Project legújabb felméréséről, amely az amerikai „zéró-tolerancia” megközelítés kudarcát ecseteli.

 

Valószínűleg pusztán a tudománytól hiába várjuk a drogokkal kapcsolatos politikai és kulturális zűrzavar megszüntetését. A helyes szabályozás kidolgozásának kérdése átnyúlik az emberi jogok és a morál – nem a moralizálás! – birodalmába, közhelyszerű ugyan, de egyfajta kollektív szemléletváltást tesz szükségessé, amely képes felülemelkedni az ember majom-félelmén, hogy valami újat és eredetit alkosson. De végülis, származtassuk is azt a gének összjátékából vagy isteni elrendelésből, erről szól az egész emberi civilizáció fejlődése: önmagunk meghaladásáról   

 

Sárosi Péter



  
 
  
1.muki  2006-03-17

Ez olyan jo, hogy mar belekotni sem erdemes.

 

A Lélekben Otthon (www.lelekbenotthon.hu) megjelentet egy valogatast a Journal of Psychiatry Pactice (www.practicalpsychiatry.com) cikkeibol. Ebben szerepel egy cikk olyan kulcsszavakkal, mint kapudrog, skozofreniat stb. En ezek utan nem olvasom el, mert ninc skedvem felbaszni magam rajta, de esetleg munkakorbol fakadoan erdemes lenne beszereznetek, aztan cincalni kicsit, hogy a pszichiaterekhez (mint szakemberekhez) is eljuthasson egy arnyaltabb elmelet.

 

muki