Románia: az új Btk. csökkenti a kábítószerrel visszaélés büntetési tételeit

2015. január 15.
Román vendégszerzőnk cikke arról, hogy tavaly enyhítették a román drogtörvény büntetéseit. A bebörtönzés és a pénzbírság kiszabásának lehetősége így is megmaradt, a szegényeket pedig ott is jobban sújtja a törvény. De az irány legalább jó, nem úgy, mint nálunk, ahol 2013-ban szigorítottak.  

Talán nem is hallottál róla – ahogyan a legtöbb román sem – de elmúltak azok a napok Romániában, amikor egy kábítószer-használót 3 év börtönre ítélhettek pusztán egy spangli miatt, illetve 2-5 évig tartó büntetésre egy adag heroin miatt. A dílerek régebben 10-20 év, határokon átnyúló kereskedelem esetén 15-25 évig tartó börtönbüntetésre számíthattak.

Ez volt a helyzet egészen mostanáig, de a rendszer gyökeresen megváltozott a 2014 februárjában hatályba lépett új Büntető Törvénykönyvvel. Egy kis szerencsével a kábítószer-használók mostantól pénzbírsággal vagy közérdekű munkával is megúszhatják. Bár a törvény kijelenti, hogy a személyes használatra történő kábítószer tartásáért 3 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbírság szabható ki, a közérdekű munka kiválthatja vagy kiegészítheti mind a pénzbírságot és a börtönbüntetést. A büntetés nem pusztán szabálysértési, de büntetőjogi szankciót is magába foglal, vagyis bűnügyi nyilvántartásba vétellel jár. A rendőrség azonban csekély mennyiségű kábítószer vagy akár csekély mennyiséggel való kereskedelem esetén – például néhány marihuánás cigaretta, néhány adag heroin vagy ismeretlen szerek tartása műanyagtasakban – gyakran a másik lehetőséghez fordul és a szabálysértési törvény alapján szab ki büntetést, például rendzavarás miatt, amit a súlyosabb büntetések alternatívájaként a fogyasztók szívesen el is fogadnak. A közérdekű munka általában a köztisztaság és a közegészségügy köréből kerül ki, például hókotrás, parkgondozás, segítség időseknek vagy környezetvédelem. A munka napi 8 órában, csak hétköznapokon nappal végezhető. A korábbi törvény is említette a közérdekű munkát, de csak fizetős lehetőségként a fegyencek számára, vagy a munkahelyen letöltött munka esetében. Most a 64-es cikkely a következőképpen változott:

(1) Amennyiben a pénzbírság büntetés nem szabható ki részben vagy teljesen az elítélt személyen kívül álló okokból, beleegyezése esetén a bíróság helyettesítheti a bírság fennmaradó részének kifizetését a társadalom érdekében folytatott munkavégzésre kötelezéssel, kivéve, ha egészségügyi okokból a személy nem tud hasonló munkát elvégezni. Egy napi munkavégzés egy napi bírságnak felel meg.
 
(2) Ha a bírságot az (1) paragrafusban leírtak szerint börtönbüntetéssel kiegészítve alkalmazzák, a közérdekű munkát a börtönbüntetés letöltését követően lehet elvégezni."
 
Dekriminalizáció, a win-win helyzet
 
Az Alapítvány a Közmunka Támogatásáért civil szervezet egy svájci minta alapján elektronikai cikkek szétszedését végző workshopokat tart Bukarest közelében és két másik városban, amelyben leggyakrabban megvádolt kábítószer használók vesznek részt. Úgy vélték, hogy a közösség érdekében végzett munka a vádlott számára is előnyös, minthogy a közérdekű munka felelősségteljesebbé teheti őket, miközben gyakorlati készségeket fejleszt és növeli az önbizalmukat. Ugyanakkor valahol a háttérben megbújhatott az ellenkező elképzelés is – látván, hogy a közérdekű munka megszégyeníti az embert.
 
Összességében még mindig távol vagyunk a portugál vagy a cseh helyzettől, ahol a kábítószer-használatot dekriminalizálták, de lassan, habozva kezdünk elmozdulni attól a szabályozástól, ami kriminalizálja és drasztikus büntetésekkel sújtja a fogyasztókat.
 
Alább megtekinthető, hogyan változtak meg a büntetési tételek a 143-as törvény által felölelt, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében 2000 és a 2009-es módosítás óta, mely 2014-ben állt hatályba.

 

Bűncselekmény

Büntetés a 2000-es évi, 143-as számú törvénycikkely alapján

 

Büntetés a 2014-től érvényes Büntető Törvénykönyv alapján

Kábítószerek előállítása, tartása vagy vásárlása első kockázati kategóriában, személyes használatra

 

6 hónap és 2 év közötti börtönbüntetés vagy bírság (a büntetés 2004-ig 2-5 évig terjedt, de lecsökkentették)

3 hónaptól 2 évig terjedő börtönbüntetés 

Kábítószer előállítása, tartása vagy vásárlása második kockázati kategóriában, személyes használatra

 

2-től 5 évig terjedő börtönbüntetés

6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószerek előállítása és kereskedelem első kockázati kategóriában

3-tól 15 évig terjedő börtönbüntetés

2-től 7 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószerek előállítása és kereskedelem második kockázati kategóriában

15-től 25 évig terjedő börtönbüntetés

7-től 15 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószerek behozatala és kivitele első kockázati kategóriában

10-től 20 évig terjedő börtönbüntetés

3-tól 12 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószerek behozatala és kivitele második kockázati kategóriában

 

10-től 20 évig terjedő börtönbüntetés

5-től 10 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószer használatára nyilvános tér felajánlása vagy a kábítószer használatának engedélyezése

 

3-tól 10 évig terjedő börtönbüntetés

2-től 7 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószer használatára buzdítás, ha azt nem követi tényleges használat

 

6 hónaptól 2 évig terjedő börtönbüntetés

6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószer használatára buzdítás, melyet tényleges használat követ

 

6 hónaptól 5 évig terjedő börtönbüntetés

6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószer előállításának és kereskedelmének megszervezése az első kockázati kategóriában

6-tól 18 évig terjedő börtönbüntetés

5-től 10 évig terjedő börtönbüntetés

Kábítószer előállításának és kereskedelmének megszervezése a második kockázati kategóriában

18-tól 28 évig terjedő börtönbüntetés

10-től 18 évig terjedő börtönbüntetés

Diszkriminatív drogtörvény

A törvény 81-es és 83-as cikkelyeit akkor alkalmazzák, ha a büntetés felfüggeszthető (ha a büntetés nem haladja meg az 5 évet) vagy felfüggesztendő (ha a büntetés nem haladja meg a 2 évet), a bűntény kontextusától és súlyától függően (jellemzően a kábítószer mennyisége a legfőbb figyelembe vett szempont). Szükséges hozzá a büntetlen előélet, a vádlott általános magatartásának és a rehabilitációra való lehetőségeinek figyelembe vétele, valamint, hogy akadályozta vagy segítette-e a nyomozást, vagy megkísérelte eltussolni az ügyet. 
 
A bíró általában azt is megvizsgálja, hogy a vádlottnak van-e családja, ajánlása a közösség tagjaitól, és hogy alkalmas-e a megélhetésért folytatott munkavégzésre, ami a felfüggesztett vagy mérsékelt büntetés előfeltétele. Ez utóbbi azonban furcsa: miért érdemelnek hosszabb börtönbüntetést azok, akiknek nincs családja, vagy akik nem alkalmasak a munkavégzésre?
 
A bíró abban az esetben is felfüggesztheti az ítéletet, ha álláspontja szerint az ártalmas hatást gyakorolna a kábítószer-használóra és környezetére, ami elméletben jól hangzik, de gyakorlatban azt is jelentheti, hogy a szegényebb családból származó, vagy hátrányos háttérrel rendelkezők ismét hátrányba kerülhetnek, míg a jómódú család droghasználói megúszhatják egy figyelmeztetéssel.
 
A 143/2000 törvény frissített verziója azt is kiköti, hogy a kábítószer-használónak be kell kerülnie a függőségkezelés nemzeti rendszerébe, és ha a fogyasztó követi a kezelési előírásokat, a bíróság a büntetés elvetése vagy felfüggesztése mellett dönthet. A gyakorlatban ez kötelező kezelést jelent a függőknek, szubsztitúciós kezelést (ha heroint használ), pszichoterápiát és rehabilitációs kezelést. A szabályozás e részlete az Európai Unió által javasolt „terápiás igazságszolgáltatás” koncepciójának alkalmazását jelenti.
 
Ha a büntetést a bíróság felfüggeszti, a vádlottnak rendszeresen kell járnia pártfogói felügyelőhöz, illetve a párfogó felügyelő is látogatja őt és beszámol a hatóságoknak a lakás- és munkakörülményeiben bekövetkezett változásokról. A büntetés felfüggesztéséről hozott döntést 30-60 nap közérdekű munkával is kiegészíthetik. Néha a különböző cikkelyek és törvények ellentmondásos határértékeket szabnak meg, ezért a hatályos törvények alátámasztásához és a törvényes legkisebb büntetés kiszabásának eléréséhez felkészült ügyvédre van szükség.
 
A kábítószer vásárlás vagy birtoklás miatt kiszabható bírsággal kapcsolatban, a bíróság döntésének értelmében az új Büntető törvénykönyv bevezette a „bírság-napok” mennyiségét. Törvénysértés esetén a bíróság 60-240 közötti bírság-napot szabhat ki, melyek naponként körülbelül 2,5-12 Euró között mozognak. A kettő szorzataként 150 és 2880 Euro közötti bírságot kapunk. A büntetés kiszabásakor itt is a súlyosság és a rehabilitáció lehetősége az iránymutató, éppúgy, mint a börtönbüntetés mértékének esetében. Ha a vádlott, azaz a fogyasztó nem tudja megfizetni a bírságot, a bíróság havi részletfizetést rendelhet el vagy a bírság-napokat közérdekű szolgálattá alakíthatja. Ahogyan egy román komikus erre az egyik szkeccsében reagált: „Kib@szottul kizárt, hogy ennyit fizessek egy kis drog miatt”.
 
Tizenhatosozni
 
Megkérdeztem a Romániai Ártalomcsökkentő Hálózat igazgatóját és a fogyasztók büntetése ellen küzdő aktivistát, Valentin Simionovot, hogy mit gondol a legutóbbi, drogtörvényben bekövetkezett változásokról. A következőt válaszolta: „Bár a törvénymódosítást nem előzte meg hivatalos megvalósíthatósági tanulmány vagy a nemzeti drogpolitika értékelése, a személyes használatra történő kábítószer birtoklás büntetési tételeinek csökkentése üdvözlendő. A legfőbb ok, amiért inkább üdvözöljük, hogy világosabban elválasztja a droghasználót, és a hasznonszerzési céllal kereskedőt. A büntetési tételek csökkentése egy közbenső lépés a személyes célú kábítószer birtoklás dekriminalizálása felé, mely majd lehetővé teszi a kábítószer-használóknak, hogy szükség esetén jogi következményektől való félelem nélkül vehessenek igénybe egészségügyi- és szociális szolgáltatásokat mindaddig, míg a kábítószer használatuk nem veszélyezteti a közbiztonságot. 

A kábítószerekkel foglalkozó törvény tartalmaz egy kicsi, de annál híresebb cikkelyt, a 16-ost, amely a heroin-használók között elterjesztette a "tizenhatosozni” kifejezést. A fordulat arra utalt, hogy egy díler vagy fogyasztó elfogása érdekében megrendeztek egy rendőrök által felügyelt kábítószer adás-vétel szituációt. Az a személy, aki ily módon „tizenhatosozott” (drogot vásárolt), szabadon távozhatott. Az új törvényben a cikkelyt átszámozták 15-re, de a szöveg ugyanaz maradt:

„Annak a személynek, aki a 2-9-es cikkelyekben meghatározott bűncselekmények valamelyikét elköveti és a büntetőjogi eljárás során leleplezéssel és azonosítással segíti más személyek kábítószerrel kapcsolatos bűntetteinek felderítését, a törvényben meghatározott büntetését a felére csökkentik”.

Úgyhogy a lebukott kábítószer-használónak sem kell kétségbe esnie – még mindig beárulhatják a barátaikat, hogy olcsón megússzák a kellemetlen drogvádat. Csak annyit kell mondaniuk mostantól, hogy „tizenötösöztem” a haverokkal.

Egy másik érdekes cikkely a 25-ös, mely a következőt állítja:
„Bárki, akinek látókörébe került egy droghasználó, értesítheti az Egészségügyi Minisztérium által létesített gyógyászati intézményeket, melyek a törvény szerint fognak eljárni”


Szerző: Ștefan Iancu
Magyarra fordította: Kardos Tamás

A cikk eredetileg a Vice Magazin román kiadásában jelent meg