Az amerikai tinik negyede a tiltás ellenére egy órán belül fűhöz tud jutni
A Rasmussen Reports közvéleménykutató cég friss felmérése szerint az amerikai felnőttek 51%-a veszélyesebbnek tartja az alkohol fogyasztását a marihuánáénál, és mindössze 19% gondolja azt, hogy a fű a veszélyesebb. 25% szerint mindkét szer egyaránt veszélyes, 2% szerint pedig egyik sem az. A különféle amerikai drogreform szervezetek (pl. NORML) ezt a hírt azzal üdvözlik, hogy az alkohol veszélyességéről szóló statisztikai adatokat vonultatnak fel, bizonyítandó, hogy a közvélekedés bizony helytálló ebben az esetben. Ez a cikk nem követi őket ebben: bár tény, hogy az alkohol jelenleg jóval nagyobb társadalmi és közegészségügyi károkat okoz, mint a marihuána, ez még nem jelenti azt, hogy az alkohol fogyasztása minden esetben és mindenki számára veszélyesebb lenne, mint a fűszívás. A TASZ korábban már kifejtette, hogy a drogfogyasztás kockázatai nagyban függnek annak társadalmi környezetétől, a kockázat nem csupán szerspecifikus dolog: fontos, hogy ki használ, mennyit, milyen körülmények között stb. Tudományos szempontból tehát nem helytálló azt mondani, hogy “az alkohol veszélyesebb”. Ami jelenlegi tudásunk alapján kijelenthető, az, hogy a fű rendszeres fogyasztás esetén sem vezet olyan szervi elváltozásokhoz, mint a mértéktelen alkoholfogyasztás vagy dohányzás (pl. tüdőrák).
Az viszont egyértelműen látszik ezekből az adatokból, hogy hiába költött évtizedeken keresztül dollármilliárdokat a Fehér Ház fűellenes propagandára, amely arról kívánta meggyőzni az amerikaiakat, hogy a marihuána démoni, veszélyes szer. Hiába visznek be a rendőrök minden percben kb. 2 embert marihuánával kapcsolatos bűncselekmény gyanújával. Hiába töltik meg a börtönöket az otthonukban marihuánát termesztő családapák és családanyák. Hiába az iskolai “just say no” prevenció és a kötelező drogtesztek. Az elrettentés nem működik. A drogellenes háború az emberek fejében dől el, márpedig ott már vereséget szenvedett. A Los Angeles Times nemrég arról számolt be, hogy Kaliforniában a marihuána a kulturális rendezvények, a tévéműsorok, a zenei produkciók, a hétköznapi beszélgetések szerves részévé vált, gyakorlatilag teljesen elfogadottnak számít – már a rendőrök sem veszik komolyan a fűellenes harcot. Bár a zéró-tolerancia lobbi (amelynek motorja a terápiás ipar, a fundamentalista egyházak és a börtönipar) befolyása most még szilárdnak tűnik, valójában úgy olvad, mint az északi-sarki jégmezők. A drogellenes háború alól szép lassan kicsúszik a talaj.
Ehhez talán hozzájárul a tilalom szemmel látható képtelensége arra, hogy távol tartsa a drogokat a tinédzserektől. A Columbia Egyetem addiktológiai központjának (CASA) kutatása szerint 2007 és 2009 között 37%-al (!) nőtt azon 12 és 17 éves kor közötti tinik aránya, akik szerint a marihuánát könnyebb megvásárolni, mint a legális cigarettát (19%-ról 26%-ra). Mintegy 40%-uk (10 millió gyerek) 1 napon belül hozzá tud jutni fűhöz (valószínűleg jóval könnyebben, mint mondjuk a 30-as felnőttek többsége), kb. egynegyedük (5,7 millióan) pedig egy órán belül is képes marihuánát vásárolni. A kutatók szerint a szülők fűhöz való attitűdjei befolyásolják a fiatalok drogfogyasztái szokásait is, így azon szülők gyermekei, akik toleránsan viszonyulnak a fűszíváshoz/alkoholfogyasztáshoz, maguk is könnyebben isznak/szívnak füvet. Bár ezek az adatok elgondolkodtatóak, a CASA sajtóközleményének következtetésével (miszerint a szülőknek elutasítóbbaknak kell lenniük), nem feltétlenül értek egyet. Nem mindegy, hogy a szülő maga milyen példát mutat: mértékletességre vagy mértéktelenségre tanítja a gyerekét, vagy esetleg álszent módon titkolja előtte a valóságot. Az olyan társadalmakban, ahol a mértékletes alkoholfogyasztás a családi események szerves része, kevesebb az alkoholprobléma is (lásd például ezt a cikket).
Sárosi Péter