2005. június 27. Heves Megyei Hírlap 4.oldal Lassan halálba cipelő pillanatnyi boldogság (a Drogriporter.hu levele)

| Szerző:

Tisztelt Szerkesztőség,
 
Szalay Zoltán "Lassan halálba cipelő pillanatnyi boldogság" című cikkével kapcsolatban (2005.06.27. Heves Megyei Hírlap 4.oldal) a következőket szeretnénk megjegyezni:
A cikkben Kocsis Irén Mária r. alezredes sematikus és leegyszerűsítő módon ábrázolja a kábítószereket, holott a hiteles tájékoztatáshoz elengedhetetlen a megfelelő differenciálás a különböző illegális vagy legális szerek hatásait és potenciális veszélyeit illetően.
Tévesen általánosítja az intenzív drogfogyasztó sztereotípiáját minden illegális pszichoaktív szert fogyasztó emberre, az intenzív és problémás drogfogyasztással járó ártalmakat pedig a marihuána fogyasztására általában. A cikkben a drogozásra utaló jelek bemutatásakor szinte minden olyan sztereotípiát leírnak, amelyek még mindig igen közkeletűek, de szerencsére a drogfogyasztók legnagyobb hányadára egyáltalán nem igazak.
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi. Ezek az emberek, ugyanúgy mint a marihuána helyett más szert fogyasztók, tanulnak, munkába járnak és normális családi életet élnek. Magyarországon valamennyi rendelkezésre álló kutatási eredmény azt mutatja, hogy a drogot próbáló, iskolában tanuló fiatalok többsége első sorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó[1]. A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával[2]. Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy töredéke válik „függővé” a szertől. Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák[3].
Tévesen állítja a cikk, hogy a marihuána hatóanyaga, a THC „örökre a szervezetben maradna”. A THC nagyjából ugyanannyi idő alatt hatol be és lép ki a test legtöbb sejtjéből, mint más pszichoaktív szerek, egyes tulajdonságai viszont – leginkább magas zsíroldékonysága – valóban késleltetik kilépését a zsírsejtekből.  A mozgáskoordinációt és szellemi teljesítőképességet mérő vizsgálatok során a kutatók azt találták, hogy a marihuána hatásai egy-két órával a használat után teljesen megszűntek[4]. Ha az emberek gyakrabban fogyasztanak marihuánát, a vérben és az agyban magasabb lesz a THC szint. A korábban fogyasztott, a zsírsejtek által a véráramba kibocsátott kis mennyiségű THC azonban még akkor sem járul hozzá eredményesen a hatás szintjének emelkedéséhez.
A tudományos vizsgálatok fényében félrevezető az az állítás, miszerint „ha marihuánás cigarettából napi 4–5 szálat szív el valaki, ez a súlyos, sokszor halálos betegség akár már 2–3 hónap alatt is létrejöhet”. A krónikus erős marihuána-fogyasztás valóban a dohányzáshoz hasonló légzési problémákat okozhat, és a tüdőrák kialakulásának rizikóját hordozza magában. A marihuána és a dohányzás rákkeltő hatásának összehasonlítása azért nehéz, mert jelentős eltérések vannak mind a cigaretta márkák, mind pedig az egyénileg elkészített füves cigaretták között. Ha mégis megpróbálkozunk az összehasonlítással, azt mondhatjuk, hogy egy cigarettához képest a marihuánás cigaretta négyszer annyi kátrányt tartalmazhat, de még egy napi szinten használó marihuána szívó is sokkal kevesebbet fogyaszt belőle, mint egy cigarettázó ember. A felmérések szerint a marihuánát napi szinten fogyasztóknak is mindössze 15%-a marad rendszeres fogyasztó húszas évei végére[5], a dohányzás esetében a leszokási arány jelentősen rosszabb.
A hatékony prevenció alapja a hiteles tájékoztatás. A különböző szerek differenciálatlan bemutatásával, a veszélyek eltúlzásával azt érjük csak el, hogy a drogokat fogyasztó fiatalok a valódi veszélyekre vonatkozó információkat ugyanúgy elutasítják majd, mint az elrettentő célzatú túlzásokat és féligazságokat.
 
Ezt a levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a www.drogriporter.hu-nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A cikk kritikája felkerült a honlapunkra, melyet ezúttal szeretném szíves figyelmükbe ajánlani.

 
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,

 
Takács István Gábor

Pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
1054 Budapest, Víg utca 28. 3. em. 1.
tel/ fax: (36) 1 279-2236, (36) 1 279-0755
 

Források:

[3] Grinspoon, L., Marihuana Reconsidered, Cambridge, MA: Harvard University Press (1971); Grinspoon, L. and Bakalar, J.B., Marijuana: The Forbidden Medicine, New Haven: Yale University Press (1993); Sloman, L., Reefer Madness: Marijuana in America, New York: Grove Press (1979); Novak, W., High Culture: Marijuana in the Lives of Americans, The Cannabis Institute of America, Inc. (1980).

[4] Chait, L.D., „Subjective and Behavioral Effects of Marijuana the Morning After,” Psychopharmacology 100: 328-33 (1990); Cocchetto, D.M. et al., „ Relationship Between Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentration and Pharmacologic Effects in Man,” Psychopharmacology 75: 158-64 (1981); Hollister, L.E. et al., „Do Plasma Concentrations of Delta-9-Tetrahydrocannabinol Reflect the Degree of Intoxication?,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 171-77S (1981); Lindgren, J.C. et al., „Clinical Effects and Plasma Levels of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (Delta-9-THC) in Heavy and Light Users of Cannabis,” Psychopharmacology 74: 802-12 (1981); Perez-Reyes, M. et al., „The Clinical Pharmacology and Dynamics of Marijuana Cigarette Smoking,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 201-07S (1981); Perez-Reyes, M. et al., „Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Ohlsson, A. et al., „ Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentrations and Clinical Effects After Oral and Intravenous Administratiion and Smoking,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 28: 409-16 (1980); Leirer, V.O. et al., „Marijuanan, Aging, and Task Difficult Effects on Pilot Performance,” Avitation, Space, and Environmental Medicine 60: 1145-52 (1989); Janowsky, D.S. et al., „Marijuana Effects on Stimulated Flying Ability,” American Journal of Psychiatry 133: 384-88 (1976); Cone et al. (1986). In.: Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997