Tisztelt Kormos Valéria,
A „Fű felett, fű alatt – elterelés helyett ráterelés?” (2006. január 26. Magyar Nemzet 8. oldal) című cikkével kapcsolatban néhány félreértést szeretnénk tisztázni.
A TASZ beadványára és kérésére (nem feljelentésére) az ombudsman és az Országos Mentőszolgálat főigazgatója is kijelentették, hogy az Országos Mentőszolgálat a segítségért hozzáforduló, rosszullétük miatt gyógykezelésre szoruló drogfogyasztókról nem tehet bejelentést a rendőrségnek. Csak abban az esetben van joguk rendőrt hívni (de ebben az esetben a cikk állításával ellentétben jogukban áll), ha alapos okból feltehető, hogy a helyszínre érkező mentősök testi épsége vagy élete veszélybe kerül. A kábítószerfogyasztás miatti rosszullét ténye önmagában nem igazolja ezt a félelmet.
A rendőr mentők általi értesítése nem csak jogszerűtlen, de azt kockáztatja, hogy legközelebb a retorzióktól való félelem miatt nem hívnak mentőt, vagy magára hagyják azt, aki rosszul lett, és ez az életébe kerülhet.
A rendőrség nem szociális segítő intézmény, a nehéz helyzetbe került emberek sorsának javulását hiába várjuk a büntetőeljárástól. A drogfogyasztók azon csekély kisebbségének, aki hajléktalanságra kényszerült, szociális egészségügyi és pszichés problémákkal küszködik, a rendőrségi eljárás csak még egy lökést jelent a perem felé, még egy akadályát annak, hogy vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Ha az injektáló drogfogyasztók esetében megakadályozzák, hogy steril felszereléshez jussanak (és ez történik ma), még akár halálos fertőzéseket is összeszednek. Ha a függőségüket fedezendő piti lopásuk miatt bebörtönzik őket (és ez történik ma), az esélyét is elveszik annak, hogy szabadulva munkát találhassanak. Ezeknek az embereknek a sorsán lehet segíteni, elfogadó, előítéletmentes és önkéntességen alapuló szociális szolgáltatásokkal, de nem kirekesztéssel, stigmatizációval és büntetéssel. Legkevésbé pedig moralizálással.
Nem segíti, és nem is rettenti el a büntetőjogi fenyegetettség a „drogfogyasztók” azon többségét sem, akik rövidebb hosszabb ideig, megválasztott alkalmakkor, időben és helyen fogyasztanak „kábítószert”, többnyire marihuánát, de emellett ugyanúgy ellátják mindennapi feladataikat, mint azok, akik illegális szert nem fogyasztanak.
Nem rettent el a fogyasztástól a különböző szerek veszélyeinek eltúlzása sem, legyen szó akár a marihuána állítólagos, de hiteles vizsgálatokkal soha nem bizonyított „idegrendszeri kárairól”, vagy arról, hogy a marihuána fogyasztása vezetne később heroinhasználathoz. Az ehhez hasonló félelemkeltő üzenetek gyökeresen eltérnek a személyes tapasztalatoktól, hiteltelenségük viszont a valódi veszélyekről szóló figyelmeztetések befogadását lehetetleníti el.
Azt az állítást, hogy a fogyasztók büntetőjogi üldözése megszüntetné a droghasználatot, még soha, sehol nem sikerült bebizonyítani. A cikkben idézett életprevalencia adatok alakulása is erre utal, úgy hogy közben nem vádolhatjuk a rendőrséget tétlenséggel: 2004-ben 6670 büntetőeljárást zártak le, melynek 91,7%-a fogyasztók ellen indult (1).
A Kendermag Egyesület és a szakértők túlnyomó része is éppen azt próbálja több-kevesebb sikerrel megértetni, hogy ez a rendszer kontraproduktív: a drogmentes országot elérni képtelen, miközben fölösleges költségeket és károkat termel, veszélyeztetve azok életét és egészségét, akiknek valóban kábítószerrel kapcsolatos problémáik vannak.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
