Egy önjelölt szakértő javaslatai számtalan tárgyi tévedéssel
Egy ideje már nem volt szerencsénk wannabe drogszakértők megmondásaihoz, de most felbukkant egy jelentkező, ráadásul egy olyan honlapon, ahol a név alapján az ember képzett orvosokat asszociál a cikkek mögé. Itt azonban a látványos hozzá nem értés vetekszik a sematikus drogkarrier leírásokkal.
Miután kiderül, hogy a kíváncsiság még a kedvező családi körülmények között felnövő kamaszokat is jellemzi és a buli heve őket is utoléri, a szerző axiómaként, félkövérrel szedve leszögezi, hogy a „partidrogok azok a szerek, amelyeket por vagy tabletta formájában lehet fogyasztani”. Ehhez képest szilárd, porításra alkalmatlan és folyadék halmazállapotú szerekkel is foglalkozik. Első áldozata az Ecstasy.
A Krack (sic!) besorolása a partidrogok közé körülbelül akkora mellélövés, mint az intravénásan használt marihuána rémképe. Az Amerikai Egyesült Államokból származó és az elsősorban ott elterjedt szer használói rendszerint a szegényebb rétegből kerülnek ki és a drága kokain helyett döntenek az olcsón beszerezhető crack mellett. A szabadbázisú kokain, vagyis a crack Európában nehezebben fellelhető (a legnépesebb crack-használó populációt Anglia tudja felmutatni, körülbelül 7500 regisztrált fogyasztóval). Magyarországon a crack egyáltalán nem elterjedt, vagyis itthoni viszonylatokban nem állíthatjuk róla, hogy „népszerű a drogok sorában”. Bár a cikk szerint porként szívják fel vagy tűvel adják be magunknak, a crack legelterjedtebb fogyasztási módja a pipában való elfüstölés, intravénás fogyasztása sokkal ritkább, orrba szippantásra pedig mind a kavicsszerű formátuma, mind a vízben való oldhatatlansága is alkalmatlanná teszi, mivel így nem szívódik fel az orr nyálkahártyájáról.
A soron következő Gina (GHB vagy GBL) a partidrogok körébe még csak-csak, de a por és tabletta formájú szerek közé megint csak nem sorolható, lévén egy folyadékról van szó. Továbbá a Gináról sem az nem állítható, hogy újdonság, sem az, hogy opiát lenne. A GHB-t (gamma-hidroxibutirát) először 1874-ben állították elő, de kis mennyiségben borban, marhahúsban, citrusfélékben, sőt még az emberi szervezetben is megtalálható. Az 1960-as évek óta alkalmazzák a gyógyászatban érzéstelenítésre, altatásra és kedélyjavítónak és a 90-es évektől már a partiszcénában is egyre elterjedtebbé vált a használata. A GHB és előanyaga, a GBL (ami elfogyasztva a szervezetben GHB-vá alakul) a hidroxivajsavak közé tartoznak, nincs közük az opiátok csoportjához.
A cikkben a Zsuzsi és a Kati fantázianevek különböző drogot sejtetnek, holott a két megnevezés egyaránt a mefedronra vonatkozik. A napidoktor szerint a mefedron „virágok növekedésének serkentésére és porszívózsákok illatosítására tervezett, de kellemesen elbódító szer”. Sokan és sokszor elmondták már, hogy a tápszer és az illatosító álca pusztán egy ügyes fogás a törvények és a fogyasztóvédelmi ellenőrzések megkerülésére, szó sincs arról, hogy a mefedron ezeken a területeken megállná a helyét. Egyébként is nehéz elképzelni egy olyan anyagot, amelynek két fő profilja a virágok növekedésének serkentése és a porzsákok illatosítása, hogy a pszichoaktív hatást ne is említsük… Sokféleképpen lehet megfogalmazni, hogy mit is tesz ez a szer a fogyasztóval, de azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy „kellemesen elbódítja”. A mefedron ugyanis egy stimuláns, vagyis használóját éppen hogy éberré teszi, ezért is tudta kiszorítani az MDMA-t jobb esetben is csak nyomokban tartalmazó „Ecstasy” tablettákat a piacról. A szívhalálhoz pedig érdemes lett volna mellékelni forrást is, mert a hozzáférhető adatok alapján az állítás nem látszik alátámaszthatónak.
Összességében elmondható, hogy az írás több tévedést tartalmaz, mint valóságnak megfelelő állítást, és bár átvett tartalomról van szó, a szerkesztőség – ha nevéhez mérten hiteles doktorként szeretne feltűnni – nem spórolhatja meg magának az általuk leközölt információk megbízhatóságának leellenőrzését.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.08.15.
