„Elképesztő, hogy milyen sok emberben van elfojtott gyász, szomorúság,” mondja Bill Richards, a pszichológia és teológia professzora, a pszichedelikus kutatás egyik úttörője és veteránja az interjúban, amit vele készítettünk Denverben. És amit immár magyar felirattal is meg lehet nézni a YouTube-on.
„És akkor a pszichedelikus terápia során rákapcsolódnak erre a feldolgozatlan veszteségre. És ez félelmetes élmény. Sírva fakadnak fájdalmukban. De ennek a sírásnak gyógyító ereje van. Ez nem holmi „bad trip” – ez intenzív pszichoterápia.”
A pszichedelikus élmény nem fenékig tejfel: sok fájdalom, félelem is felszínre kerülhet. De félreértés lenne ezt valamiféle nemkívánatos mellékhatásnak tekinteni – pont ebben rejlik leginkább a terápiás potenciálja. És a megfelelő felkészültséggel, környezetben ezt az ember a javára fordíthatja.
„Olyan ez, mint a siklóernyőzés: az ember nem ugrik csak úgy be felkészületlenül szakadékba, az elég ostobaság lenne” mondja Richards.
Richards jelenleg 85 éves, de olyan friss, szuggesztív erővel, egyben alázattal és szellemességgel képes erről a témáról beszélni, ami megszégyeníti a fiatalabbakat is. Pedig már nem ma kezdte a szakmát: az első pszichedelikus kísérletre, amiben részt vett, 1963-ban került sor.
Tudja, hogy a téma, aminek az életét szentelte, sok emberben félelmet és idegenkedést vált ki. Nem csak az elsők közt volt, akik pszichedelikus szerekkel kezdtek el dolgozni, de az utolsó legális kísérleti labort is ő működtette, ahol az LSD terápiás hatását vizsgálták az alkoholizmus kezelésében, mielőtt a drogellenes háború nevében végleg betiltottak minden kutatást. Soha nem felejtette el azt a csalódottságot, amit akkor érzett, amikor az irodáját ürítette ki.
„És tessék, most újra itt vagyunk,” mondja, utalva arra, hogy az elmúlt évtizedekben a pszichedelikus kutatások újraindultak. Ebben az újraindulásban is rendkívül nagy szerepet játszott, hiszen Rolland Griffiths professzorral együtt ők hozták tető alá a 60-as évek óta a legelső embereken végzett pszichedelikus kísérletét a 2000-es években. Ennek során a híres 1964-es nagypénteki kísérletet ismételték meg: azt vizsgálták meg, hogy milyen spirituális, misztikus élmények átéléséhez vezet a pszichedelikus szerek használata.
Richards szerint a pszichedelikumok jóval többek puszta „rekreációs” szernél vagy akár terápiás gyógyszernél is.
„Az ember több, mint aminek valaha is képzelte magát,” mondja Karl Jaspersre, a német egzisztencialista filozófusra hivatkozva. Az ember – egy misztérium, vallja. Ha azt hisszük, hogy egyedül vagyunk, hogy elszigetelten létezünk, az betegségekhez vezet. Depresszióhoz, függőséghez. A pszichedelikumok, ha bölcsen használják őket, akkor olyan eszközökké válhatnak, amelyek megérinthetik azt a belső tudást, ami mindannyiunkban benne van: hogy kik is vagyunk valójában. Ez a tudás mindig is ott volt, csak elfelejtettük. A pszichedelikumok segítségével, és az élmények integrálásával, újrafelfedezhetjük ezt a belső tudást.
Van valami bennünk, ami végtelen és gyönyörű – mondja. Ennek megtapasztalása gyógyít és jelentéssel tölti el az életünket.
Riporter és szöveg: Sárosi Péter
Videó: Takács István Gábor
Magyar felirat: Hack Júlia
