Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
A tudomány eddig is jól ismerte a freudi elszólás jelenségét, amikor rejtett gondolataink utat törnek maguknak, és leleplezik tudatalatti titkainkat. Simicskó István ifjúságért felelős államtitkár tegnap bevezette a történelembe a freudi elszavazás fogalmát is, amikor nemmel szavazott a drogellenes stratégiára, amit ő mutatott be a nyilvánosságnak a kábítószer-ellenes világnapon. Puszta véletlen hibáról lenne szó? Vagy a derék kormányhivatalnok legbelül maga is érzi, hogy hatalmas tódítás 2020-ra kábítószer-mentes Magyarországot vizionálni?
Az Országgyűlés persze végül elfogadta a drogellenes stratégiát, Simicskó szavazata sajnos nem tudta megállítani a kétharmados gőzhengert. Sajnálatos, mivel ez a drogellenes stratégia a 2009-ben elfogadott drogstratégiával szemben nem a szakma egyetértésével készült és szemlélete visszatérést jelent a 2000, sőt, gyakran az 1989 előtti időkhöz. A 2009-es drogstratégia a drogjelenséget a maga komplexitásában kezelte, és nem önmagában tartotta problémának, hanem annak viszonylatában, hogy mekkora ártalmat okoz a társadalomnak. Rámutatott a problémás szerhasználat mögött húzódó sokrétű szociális okokra, a társadalmi egyenlőtlenségre, a kirekesztésre, és a megoldást azokban a pragmatikus, együtt érző beavatkozásokban látta, amelyek a problémás szerhasználó társadalomba való integrációját segítik elő. A mostani drogstratégia sematikus, fekete-fehér szemüvegen keresztül látja a drogjelenséget, önmagában minden illegális szer fogyasztását problémának minősíti. A drogfogyasztás mögött a társadalom értékvesztését véli felfedezni, a megoldást pedig abban látja, hogy erősíteni kell a drogfogyasztás elutasítását, megbélyegzését, büntetését, hogy elérjük a drogmentes társadalmat. A befogadás helyett a kirekesztés, a segítés helyett a büntetés került a fókuszba.
Játsszunk el a gondolattal, hogy a kormány által meghirdetett drogellenes háború esetleg megnyerhető lenne! Több százezer fiatal megfigyeléséhez és megfegyelmezéséhez, több tízezer problémás droghasználó felépülést célzó kezelésbe vételéhez? A háborúhoz Montecuccoli szerint három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ha a drogellenes stratégia végrehajtásához a kormány nem biztosítja a megfelelő forrásokat (azaz jóval több pénzt, mint amit jelenleg), akkor az egész stratégia süket duma marad. Márpedig a jövő évi költségvetési terveket áttekintve nem nagyon látjuk jelét annak, hogy a kormány új pénzügyi forrásokat rendelt volna a stratégia megvalósításához: összesen mindössze 355 millió forintot, 45 millióval többet, mint idén.
Ebben az a szomorú, hogy amikor 2010-ben a kormány elfogadhatatlannak minősítette a 2009-es drogstratégiát, akkor többek között arra hivatkozott, hogy az nem fordított elég figyelmet a prevencióra. 2005-ben viszont még kb. 180 millió forintnyi pályázatot írtak ki iskolai prevencióra, idén meg 65 milliót. Az iskolapszichológusok, iskolai szociális munkások, az iskolába járó prevenciós programok száma egyre fogy. A drogstratégia másik lényegi újításának a kormány “a felépülés központú szemléletet” tartja. A felépülést célzó programok befogadó kapacitása azonban jelenleg túl kicsi ahhoz, hogy felszívjon 20-30 ezer embert. Detoxba, rehabra, félutas házba többnyire egyébként sem sétálnak be tömegével a leszokni akaró függők, ahhoz elengedhetetlenek lennének az ún. alacsonyküszöbű programok, a tűcserék, drop-in központok, utcai megkereső munkások, sorstárs segítők. A drogstratégia előírja ugyan ezen programok támogatását, de azok anyagi helyzete egyre rosszabb, a tűcserék forgalma mintegy harmadával csökkent 2011 és 2012 között. Örülhetnek, ha nem akarják bezárni őket, mint ahogy a Kék Pont Alapítvány tűcseréjével teszik.
Marad tehát a büntető-igazságszolgáltatás rendszere, amire most a drogmentes Magyarország megteremtésének terhét hárítják. Az egyébként szintén nem fényes anyagi helyzetben lévő rendőrség, amelynek kábítószer-ellenes nyomozótestületét szintén megnyirbálták, pedig a nagybani terjesztők ellen még ők tudták volna elérni a legnagyobb sikert. A túlzsúfolt, egészségtelen büntetés-végrehajtási rendszer, amelynek falai közé bejutnak a kábítószerek. Az egyébként is agyonterhelt bíróságok, amelyek 2011 óta sajnos együtt tárgyalják a fiatalkorúak és felnőttek ügyeit, így a fiatalkorúak esetében a büntetés nevelő jellege egyre kevésbé érvényesül. Pedig a kábítószeres eljárásokban a fiatalkorú elkövetők aránya egyre nő.
Ha mindezt végiggondoljuk, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy Simicskó államtitkár “elvétette” a szavazást.
Sárosi Péter
