Az új brit miniszterelnök egyik első intézkedése az volt, hogy belejentse a szerencsejátékokkal és a fűvel kapcsolatos politika szigorítását.
Az új brit miniszterelnök egyik első intézkedése az volt, hogy belejentse a szerencsejátékokkal és a fűvel kapcsolatos politika szigorítását.
Nem puszta agyrém, hogy a terroristák szép lassan elérik a céljukat: gyengíteni a nyugati demokráciákat. No nem épületek vagy metrók levegőbe repítésével, emberek meggyilkolásával. Az igazi veszélyt a demokráciába vetett bizalom elleni támadás jelenti. A terroristák félelmet és gyanakvást terjesztenek, és Bibó István óta közhelynek számít, hogy a demokrata legnagyobb ellensége éppen a félelelem. A demokratikus társadalmak kidobják a terrort az ablakon, hogy visszaengedjék az ajtón: saját maguk korlátozzák az alapvető szabadságjogokat a terror elleni háború nevében. Nagy-Britannia jelenleg a terror-hisztéria lázában ég, a szabadságjogok csorbításától reméli az újabb merényletek megakadályozását. A politikusok is felismerték a társadalom rendpárti hangulatát, így például az új miniszterelnök, Gordon Brown első intézkedései közé tartozott, hogy bejelentette: nem engedi, hogy kormányzása alatt las vegas-i típusú szuperkaszinók épüljenek az országban. A szerencsejáték mellett előhúzta az olcsó politikai népszerűségszerzés Jolly Jokerét, a drogkártyát is. Bejelentette, hogy kezdeményezi a kannabisz újraosztályozását a kevésbé veszélyes drogok C osztályából a veszélyesebb drogok B osztályába…
Még jóhiszeműen sem állíthatjuk azt, hogy Brown szigorító elképzelései olyan új, szenzációs tudományos eredményeken és szakmai tapasztalatokon alapulnának, amelyeket a politikai döntéshozók eddig nem ismertek. Ha áttekintjük az elmúlt évek tudományos bizottságainak jelentéseit, tanulmányait, akkor éppen ellenkező előjelű változásra következtethetnénk (lásd cikkünket). Ha Brown miniszterelnök motivációt kutatjuk, akkor jóval alacsonyabb színvonalú irományokat kell szemléznünk. A bulvársajtó már évek óta harsog arról, hogy a marihuána napjainkban jóval magasabb potenciájú, mint néhány évtizede, ráadásul elmebetegséget okoz, mint például szkizofréniát. Az ilyen állítások persze még finoman fogalmazva is csak félrevezető féligazságoknak minősülnek: az Independent on Sunday c. magazin hasonló tartalmú cikkének részletes kritikáját már megírtuk korábban. A hatalmon levőknek azonban fontosabbak a választópolgárok előítéletei a száraz tudományos jelentéseknél. Hiába döntött már kétszer is úgy a kormány drogügyi tanácsadó testülete (ACMD), hogy a kannabisz szabályozásának szigorítása nem indokolt, Brown harmadszorra is nekirugaszkodik és újra nyomás alá helyezi a tudósokat, hátha ezúttal meghunyászkodnak.
Hogy értsük, miről is van szó: a jelenlegi szabályozás nem dekriminalizálta a kannabisz használatát Nagy-Britanniában, csupán az alacsonyabb prioritású bűncselekmények közé sorolta, amelyek üldözésére a rendőrségnek nem kell olyan nagy erőforrásokat mozgósítania, mint például a rablógyilkosok kézre kerítésére. A kannabisz kereskedelmével kapcsolatos szankciókat ugyanakkor megszigorították: jelenleg 14 év börtönbüntetésre számíthat az, aki egy olyan szert árul, amelynek a káros egészségügyi hatásai a kávé vagy a tea szintjén állnak. A politikusoknak és a bulvármédiának azonban ez nem elég: valószínűleg minden kölyköt rácsok mögött tudnának, aki valaha is rápöfékelt egy spanglira. Nem számít, hogy a volt és jelenlegi belügyminiszterről is megírta a sajtó, hogy fiatalkorukban ők is fogyasztottak marihuánát. A hivatalban lévő belügyminiszter beismerte ugyan, hogy az egyetem alatt ő is füvezett, jelenleg mégis egy olyan szabályozást készít elő, amelynek eredményeként a hozzá hasonlóan cselekvő fiatalokat rács mögé dugnák. Az ő fiatalkorában a szigorú szabályok sem tudták megakadályozni a fiatalokat abban, hogy füvezzenek, a mostaniak sem tudják. Hogy akkor mégis mi értelme van ennek az egésznek? Semmi. Esetleg tönkretehetik néhány tehetséges fiatal karrierjét, vagy végleg elvághatják a boldogulás lehetőségétől a kevésbé tehetségeseket.
Sárosi Péter
