A drogkereskedelmet azonban nem tudják megfékezni – állítja a TNI és a WOLA közös tanulmánya

A hollandiai székhelyű Transnational Institute (TNI) drogpolitikai agytröszt és a Latin-Amerika Washingtoni Irodája (WOLA) december 9-én közös tanulmányt adott ki, melyben nyolc latin-amerikai ország – Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Peru és Uruguay – drogtörvényeinek a börtönpopulációra és a drogkereskedelemre gyakorolt hatását vizsgálta. Véleményük szerint a csekély vétséget elkövetők bebörtönzése nem indokolt, hiszen a láncolat felsőbb szintjeiről könnyűszerrel pótolhatók, miközben a börtön tönkreteszi az életüket.

A latin-amerikai börtönpopuláció túlnépesedésének nem kívánt hatásairól az egészen közeli múlt is drasztikus példát szolgáltat: A héten 83 elítélt halálát okozta egy börtöntűz Chile fővárosában, amely két rivális banda összecsapását követően ütött ki a túlzsúfolt intézményben. Az esetet követő napon Sebastian Pinera, Chile elnöke ígéretet tett, hogy véget vet a jelenlegi túltelített és embertelen börtönviszonyoknak, ahol a becslések szerint 24000-rel többen raboskodnak, mint amennyit a számukra fenntartott hely lehetővé tenne.

A tanulmány rámutat, hogy a helyzet Latin-Amerika többi országában is hasonló, miközben a törvények nem járultak hozzá a drogkereskedelem, az előállítás és a droghasználat csökkenéséhez. A büntetések mértéke is aggasztó: Ecuadorban például a csekély mennyiségű kábítószerrel kereskedők hosszabb börtönbüntetésre számíthatnak, mint a gyilkosok.

A tanulmány tizenkét konklúziót emelt ki:

• 1.    A latin-amerikai országoknak nem voltak mindig ilyen szigorú drogtörvényei. A jelenleg hatályos drogtörvények négy évtizeddel ezelőtt léptek életbe, néhány ország tekintélyelvű rezsimje alatt, erőteljes nemzetközi és az USA kormánya általi nyomás hatására, amely szigorúbb büntetéseket várt el a kábítószerrel kapcsolatos vétségekért.
   
• 2.    A drogszabályozás latin-amerikai formája aránytalanul szigorú büntetéseket szab ki a kábítószerrel visszaélés vétsége miatt.
   
• 3.    A jelenlegi drogtörvények nem tudják megfelelően elkülöníteni az alacsony- és a magas-szintű vétségeket, emellett az illegális drogokat sem különböztetik meg egymástól. Nagy általánosságban minden kábítószerrel visszaélő igen szigorú büntetésre számíthat.
   
• 4.    A szigorú drogszabályozás és a törvények agresszív végrehajtása a bebörtönzött populáció növekedésének és a gyakran extrém börtön túltelítettség kulcseleme a vizsgált országokban.
   
• 5.    A börtönök túlnépesedésének kulcstényezője a „preventív letartóztatás” alkalmazása, amely sok országban kötelező a kábítószerrel visszaélők esetében, az elkövetett vétség súlyosságától függetlenül. Ennek eredményeképp rengeteg, kábítószer visszaéléssel megvádolt személy tölt hosszú időt a rács mögött, mielőtt az ügyük egyáltalán eljutna a bíróságig.
   
• 6.    A gyanúsítottak és az elítéltek általában nem, vagy csak korlátozott formában juthatnak előnyökhöz az eljárás során vagy kaphatnak alternatív ítéletet, annak ellenére, hogy a más vétséget elkövetők számára ezek a lehetőségek többnyire elérhetőek.
   
• 7.    A börtönre fordított költségek és az infrastruktúra súlyos hiányosságokban szenved az összes vizsgált országban, részben a kábítószer visszaélés vétsége miatt elítéltek jelentős emelkedése miatt.
   
• 8.    Sokkolóan magas azoknak a száma, akiket pusztán fogyasztás miatt börtönöztek be, beleértve a marihuána fogyasztóit, még azokban az országokban is, ahol a csekély mennyiségű kábítószer birtoklása saját használatra nem bűncselekmény.
   
• 9.    A kábítószerrel visszaélés vétsége miatt bebörtönzött fogyasztók, drogfutárok és utcai dílerek a drogkereskedelmi lánc legalsó szintjén helyezkednek el. Az elérhető adatok alapján látható, hogy a rácsok mögött nagyon kevés magas szintű drogkereskedő található.
   
• 10.    A kábítószerrel visszaélés vétsége miatt bebörtönzöttek jellemzően a társadalom legsérülékenyebb rétegeiből származnak, akik mögött csekély hivatalos oktatás áll, alacsony jövedelem és a munkaerőpiachoz való korlátozott hozzáférés jellemzi őket.
   
• 11.    Növekvő számban börtönöznek be nőket, futárokat és külföldieket kábítószerrel visszaélés miatt.
   
• 12.    A tanulmányban vizsgált országok drogtörvényekkel és börtönökkel kapcsolatos mennyiségi és minőségi információja a kormányzati forrásokban meglehetősen hiányos. Egy ilyen jelentős terület esetében elengedhetetlen, hogy az adekvát információk készen elérhetők legyenek a döntéshozók és a nyilvánosság számára.
   

A helyzetet orvosolandó, a tanulmány szerzői többek között azt javasolják, hogy drogszabályozást az emberi jogok figyelembevételével változtassák meg és alkalmazzák, a csekély mennyiség miatt elítéltek számára a bebörtönzés helyett alternatív büntetési formákat tegyenek lehetővé, valamint töröljék el a minimumként kötelezően kiszabandó ítéleteket. Emellett az arányosság alkalmazására sürgetik Latin-Amerika országait, vagyis hogy tegyenek különbséget a drogkereskedelem és az egyéb bűncselekmények, a csekély, a közepes és a jelentős visszaélés, az erőszakos és nem-erőszakos visszaélés, illetve az illegális drogok egyes fajtái között. Míg a jogalkalmazókat a jelentős mennyiséggel kereskedő hálózatok felé irányítanák, addig a csekély mennyiséggel elítéltek számára is elérhetővé tennék az alternatív ítéleteket, például a kezelést, az oktatási lehetőségeket vagy a társadalmi szolgáltatásokat, amelyek más elítéltek számára elérhetők. Végezetül a kormányzatokat nyílt vitára ösztönzik a szabályozott kannabiszpiac előnyeiről és hátrányairól, illetve a kokalevél elérhetővé tételéről.

Kardos Tamás
Drogriporter
2010.12.10.