Mit szólna egy marslakó a magyar pálinka napjához?
Ha egy a bolygókutatásban jártas marslakó éppen december elején látogatna először a Földre – hát sok furcsaságot tapasztalna. Korábban már feltérképezte magának ezt a bolygót annyira, hogy tudja: a Föld agytrösztjei jelenleg a klímaváltozást, az élelmiszer- és ivóvíz-válságot illetve a globális HIV/AIDS járványt tartják a legnagyobb planetáris kihívásnak. Ezzel szemben a Földön járva azt tapasztalná, hogy az emberek mértéktelenül tékozolják a természeti erőforrásaikat, olajat zabáló, szén-dioxidot okádó fémládákban száguldoznak és miközben vad, minden valóságalapot nélkülöző kényszerképzetek és ellenségképek közt élnek, magasról tesznek arra, hogy tönkreteszik a saját unokáik jövőjét. Miközben a világon 33 millió ember fertőződött meg HIV-vírussal, amelynek ellenszerét még nem fedezték fel, az emberiség mintha csak melegágyat készítene a járvány további terjedésének azzal, hogy kirekeszti és bünteti azokat, akik a fertőzés legnagyobb kockázatának vannak kitéve. Na és ott a drogpolitikájuk: miközben a messze legnagyobb társadalmi ártalmakkal járó drogok, például az alkohol fogyasztását valósággal piedesztára emelik, addig képesek a saját gyerekeiket börtönnel fenyegetni egy olyan szer megkóstolásáért, amelynek távolról sincsenek ilyen pusztító hatásai. A fehér-európai civilizáció letéteményesei világméretű rendszert hoztak létre abból a célból, hogy eltöröljék a más kontinensek, más kultúrák által évezredek óta használt tudatmódosító szerek termelését és fogyasztását a világ színéről. És nem érdekli őket, hogy eközben irtózatos méretű feketepiacot, polgárháborúkat és járványokat generálnak.
Ha éppen Budapesten landolna a földönkívüli űrhajója, biztosan eszébe jut, hogy belenézzen ennek az országnak a médiájába. Ott van mindjárt a közszolgálati televízió, az M1 reggeli műsora, a Ma Reggel. Ha naív marslakóként arra számít, hogy a műsor az AIDS világnapján a HIV-járvány ügyével foglalkozik, hát csalódnia kell. Van ellenben szó új típusú tetőcserépről és – a pálinkáról, amelyet ennek az országnak a lakói valamilyen különös okból nemzeti büszkeségüknek tekintenek. Még saját ünnepnapja is van a pálinkának, igaz, hogy 5 nappal később, december 6-án – úgy tűnik azonban, a közszolgálati televíziónak a pálinka egyértelműbben fontosabb ügy, mint ez a piti kis AIDS járvány. Marslakónknak persze lehet némi képzete arról, hogy a mértékletes tudatmódosítás nem egy rossz dolog: oldja a stresszt és könnyíti a társadalmi érintkezést. Ha azonban belenéz a közegészségügyi statisztikákba, homlokráncolva állapíthatja meg (feltéve, hogy a marslakóknak van homlokuk), milyen pusztító hatású is lehet az etanol rendszeres, nagy mennyiségben történő fogyasztása az agyra, a májra, a nyelőcsőre és még ki tudja, hányféle szervre, súlyos függőséget okoz – nem is beszélve az erőszakos bűncselekményekről és a közlekedési balesetekről. A pálinka pedig igen magas koncentrátumban tartalmaz ebből a veszélyes drogból. A műsorból ráadásul kiderül, hogy a pálinka fogyasztása az elmúlt években háromszorosára növekedett – a műsorvezető azonban mintha ezt pozitív fejleményként élné meg, amire büszkék lehetünk. Vendége a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke – na végre, sóhajt fel a marslakó, úgy tűnik, van azért egy testület, amely a mértéktelen pálinka-fogyasztás ellen küzd. Az Interneten szörfözve azonban ismét csak csalódnia kell: a pálinkatanácsot a politikai pártok teljes egyetértésben azért hozták létre, hogy a pálinkát népszerűsítsék. Valóban volt egy állami szerv, az Országos Addiktológiai Intézet, amely az alkoholfogyasztás ártalmainak visszaszorításával foglalkozott, azonban ezt az intézetet a kormány megszüntette. És ugyanazok a politikusok, akik az egyetlen emberéletet sem követelő gyomnövény, a marihuána szívását az ördögtől valónak tartják, mosolyogva tűrik, hogy az ún. pálinkanapon, december 6-án a főváros egyik nagy terén ingyen osztogassák a pálinkát a népeknek.
Ingyen keménydrog az autóvezetőknek
Na ezen a ponton marslakónk már meglehetős zavarodottsággal csóválná a fejét (vagy amijét ilyenkor csóválni szokta). Van egy ország, ahol a statisztikai mutatók szerint az abszolút alkoholfogyasztás jóval magasabb, mint a kontinentális átlag, akárcsak az alkoholfüggők száma és az ezzel együttjáró egészségügyi és társadalmi problémák előfordulása. Az ország vezetőinek azonban az a fő gondja, hogy a pálinka minél több emberhez eljusson, és a pálinka márkáját féltékenyen megőrizzék. És ehhez még a vallásos szervezetek is asszisztálnak: egyenesen felszentelik a pálinkát. A pálinkakészítőknek még saját szentjük is van, Szent Miklós. A pálinka hívei még lovagrendet is alapítottak, és miközben egyenruhában osztogatják a kisüveges pályinkát az autóvezetőknek (!), olyan vallásos áhítat ül az arcukon, mintha tudomisén ételt osztanának az éhezőknek. Mintha az önpusztítás vallási dimenziókkal bírna ezen a bolygón, töpreng a marslakó. Vajon miért hajlamos ennyire az emberiség a szélsőségekre a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban, hiszen egy adott drogot vagy angyalinak, vagy démoninak tekintenek – köztes átmenetek alig léteznek. A totális tiltás és a szabadpiac között rengeteg átmenet lenne, úgy tűnik azonban, az emberek szeretik fekete-fehéren látni a dolgokat. Ír még néhány sort a hiperdigitális jegyzetfüzetébe, aztán veszi a sátorfáját. Még sok bolygó vár a felfedezőre – és csak reméli, hogy a következő civilizációt jobban megérti majd, mint ezt.
Sárosi Péter
