A szegedi rendőrkapitány szerint nem is történt „drograzzia”
A február végi szegedi diszkórazzia ügyében a TASZ levelet küldött a Szegedi Rendőrkapitányság vezetőjének, Dr. Zélity László ezredesnek. Levelünkben felhívtuk a rendőrkapitány úr figyelmét arra, hogy a JATE klubban február 27. tartott diszkórazzia ellentétes az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának álláspontjával, aki jogsértőnek minősítette az egy szórakozóhelyen tartózkodó fiatalok tömeges vizsgálatát. Továbbá közérdekű adatként arra vonatkozó információkat is kértünk a rendőrségtől, hogy milyen módszerrel állapították meg a kábítószer-fogyasztás gyanúját, hány embert érintett a rendőri intézkedés, közülük hány volt fiatalkorú, és hány személy ellen indítottak végül büntetőeljárást. Nem utolsósorban arra is kíváncsiak voltunk, vajon mennyi pénzbe került a diszkórazzia az adófizetőknek. Korábbi tapasztalatainkból ugyanis tudjuk, hogy egy ilyen razzia jelentős rendőri állomány mozgósítását és nagy logisztikai előkészületeket igényel.
A szegedi rendőrség válaszlevele szerint “a JATE klubban megtartott ellenőrzés nem sorolható a köznyelv által ‘drograzziának’ nevezett intézkedések közé, az egy komplex intézkedés része, amelyet bűnügyi és közbiztonsági elemzés előzött meg.” A TASZ számára ez a válasz nem kielégítő. Amennyiben valóban “bűnügyi és közbiztonsági elemzés” előzte meg a diszkórazzia elrendelését, akkor szeretnénk látni azokat az elemzéseket, amelyek ezt a döntést megalapozták. A hasonló razziáknak ugyanis semmiféle bizonyított kereslet- vagy kínálatcsökkentő hatása nincsen, eddig ilyen módszerrel egyetlen dílert sem sikerült elkapni, ugyanakkor a legutóbb Szegeden 500 fiatal szórakozását változtatták rémálommá, és 14 fogyasztót állítottak elő vizeletvizsgálat céljából, közülük ketten fiatalkorúak. Semmi más bűnük nem volt, mint a budapesti 18 éves fiatalok felének: drogokkal kísérleteztek. Lehet ezért meggondolatlannak tartani őket, de vajon valóban indokolt rájuk a végső eszköznek tartott büntetőjog erejével lesújtani?
A rendőrségnek ennél sokkal jobb eszközei is vannak a terjesztők felderítésére. Meghaladottnak számít Szenti Szabolcs, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjének álláspontja, aki szerint a dílerek elfogásához a fogyasztókon keresztül vezet az út. Ha van valami, ami szükségtelen és aránytalan a drogkereskedelem elleni harcban, akkor az a diszkórazzia. Az új nemzeti drogstratégia (2010-18) szerint “kívánatos a fogyasztói magatartás nyomozati és bizonyítási érdekből történő üldözése helyett a nyílt és titkos eszközöket, innovatív technikákat igénybe venni, illetve a felderítést a terjesztői hálózatok feltérképezésére és felszámolására összpontosítani.” A nemzeti drogstratégia továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy “ma már rendelkezésre állnak bizonyítékok a tekintetben, hogy a büntető-igazságszolgáltatási eszközök megvalósítása is csak más beavatkozásokkal együttesen, interszektoriálisan, és a közösség életébe beágyazottan lehet hatékony.” Kérdéses, hogy vajon a szegedi rendőrség a kínálatcsökkentő akciójának kidolgozása során konzultált-e a kereslet- és ártalomcsökkentésben dolgozó szakemberekkel.
De még ha komplex intézkedés-csomag keretében kerül is rá sor, a diszkórazzia akkor is jogsértő marad. A szegedi rendőri intézkedések magukba foglalták azokat az elemeket, amelyket az ombudsman elítélt: egy szórakozóhelyet a rendőrség lezárt, az ott tartózkodó fiatalokat válogatás nélkül orvosi vizsgálatnak vetette alá. Erre a törvény csak akkor biztosítana lehetőséget, amennyiben valaki alaposan gyanúsítható valamilyen bűncselekmény elkövetésével, de nem alapozza meg a rendőri intézkedés jogszerűségét pusztán az, hogy az illető éppen egy adott szórakozóhelyen tartózkodott, onnan ki- vagy oda belépett. Ráadásul a fiatalkorúaknál tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy amennyiben a pupillás vizsgálat orvosi vizsgálatnak minősül, akkor annak elvégzéséhez szükséges lett volna kikérni a szülő vagy gondviselő engedélyét. Márpedig a vizsgálatokat “két fő igazságügyi orvostani szakvizsgával rendelkező orvos” végezte el. “A fizikális, valamint a neuro-pszichiátriai tünetek utaltak arra, hogy valamilyen pszichotrop anyag vagy kábítószemek minősülő szer hatása alatt állhatnak. Emellett levegő alkoholmérő készülék alkalmazásával zárták ki a jelentősebb mértékű alkoholos befolyásoltság lehetőségét az észlelt tünetek magyarázataként.” Ha pusztán a diszkórazzia lélektani hatását tekintjük (márpedig egyetlen terjesztőt sem sikerült elfogni, tehát valós hatásról nem beszélhetünk), vajon milyen üzenetet küld a fiataloknak az állam azzal, ha az egyik fiatalt megbüntetik, ha akár csak egyetlen füves cigit is elszívott, míg a másikat békén hagyják, aki a sárga földig leitta magát?
Ami pedig a költségeket illeti, azokról sajnos nem kaptunk értékelhető adatokat a szegedi rendőrkapitányságtól: “A Szegedi Rendőrkapitányság tekintetében a normál működésből adódó költségeket nem léptük túl figyelemmel arra, hogy a szervezés során a létszámot összehangolt szolgálatvezényléssel állítottuk össze. Az ellenőrzésben közreműködő orvosok összesen 10 óra túlszolgálati órát teljesítettek” – szól a válasz. Ez természetesen a TASZ számára nem kielégítő. Egy korábbi békéscsabai razzia után a rendőrség rendelkezésünkre bocsátotta a költségekre vonatkozó részletes adatokat, amelyekből arra következtethetünk, hogy egy hétvégi razziára akár két és fél millió forintot is elkölthettek. Pedig lehetne értelmesebb dolgokra is költeni a pénzt. A „Köztes Átmenetek” című drogprevenciós kiállítást például 1,6 millió forintból 5 hétig működtették a szervezők, mintegy 2000 gyermekkel ismertetve meg a kábítószerek veszélyeit.
Részletesebben a diszkórazziákról itt!
Sárosi Péter
