• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

A Tanácsköztársaság és az alkoholtilalom

március 21, 2013 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Kevesen tudják, hogy éppen ma van 94 éve, hogy Magyarország első és azóta is utolsó teljes országos szesztilalmát bevezette a Tanácsköztársaság. Az alkoholellenes mozgalmak szorosan kötődtek a baloldalhoz, a szesztilalom rövid életű maradt. Vajon miért bukott meg a szesztilalom, és miért ellenezte Lukács György filozófus, az akkor népbiztos a tilalom visszavonását? 

1919. március 21-én megbukott a polgári demokratikus kormány, és a hatalmat a szociáldemokraták és kommunisták egységkormánya vette át – megalakult a Tanácsköztársaság. A proletárdiktatúra kezdettől erős propagandát fejtett ki az alkoholfogyasztás ellen, amelyet a kapitalista kizsákmányolás egyik eszközének tartott. Már a kikiáltás napján megjelent a II. sz. rendelet a szesztilalomról, amely kimondta: “Mindennemű szeszes ital kimérése, forgalombahozatala és fogyasztása tilos.” Ezzel gyakorlatilag bevezették a teljes alkoholtilalmat, ami még az amerikai alkoholtilalomnál (olvasd cikkünket) is messzebbre ment, hiszen magának a fogyasztásnak a tilalmát is kimondta. Aki a tilalom ellenére alkoholt fogyasztott, az egy évig terjedő fogházzal és 10 ezer korona pénzbüntetéssel volt büntetendő. Aki a szeszt forgalomba hozta, annak az üzletét elkobozták és 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálták. Lehetővé tették ugyanakkor a még raktáron lévő borkészletek külföldre szállítását, illetve az exportra irányuló szőlőművelés biztosítását.

Juhász Gyula, az alkoholistából lelkes antialkoholistává váló költő a francia megszállás alatt lévő, a részeg katonatisztek tivornyáitól hangos Szegeden írta: “Emberek, magyarok, legyetek józanok, ha élni akartok, ha nem akartok harakirit elkövetni magatokon, jövendőtökön! Elég volt már a borgőzös szavalatokból, a régi virtusból, a részeg ember tűnődéséből, ide ma heroikus munka, stoikus erények, bölcs öntudat kellenek, a romokat eltakarítani, a kizökkent világot helyretolni, a századok bűnét jóvátenni.”

A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság keretében megalakult az Alkoholellenes Tanács (A.T.), amelynek tagjai közé alkoholellenes szervezetek szakembereit vették fel. Az A.T. véleményező szerve volt a Népbiztosságnak. Az A.T. széleskörű propagandát fejtett ki, előadóképző tanfolyamokat szerveztek, és tervbe vették a szakszervezeti alkoholfelvilágosító munka megkezdését. Június közepén alakult meg a korábbi antialkoholista szervezetekből a Nemzetközi Alkoholabsztinens Munkásegyesülés Magyarországi Központja, aminek a július 31-re hirdetett naggyűlését már nem tudták megtartani.

Bár a törvény szerint a kórházi ellátás díjtalan volt, a Tanácsköztársaság egyik rendelete előírta, hogy ápolási díjat kell fizetnie azoknak, akik ittasság miatt kerülnek kórházba. A szesztilalom végrehajtása elég döcögősen indult, a rendeletet mindenhol megpróbálták kijátszani, a hatóságok pedig többnyire nem túl nagy lelkesedéssel hajtották azt végre. Egyes helyi direktóriumok, különösen a bortermelő vidékeken, enyhítő rendelkezéseket hoztak. Egerben pédául engedélyezték, hogy a 18 évesnél idősebb dolgozó emberek borjegyre napi másfél liter bort kapjanak. A részegség azonban kizárást vont maga után a programból. Sopronban április elején rémhírek terjedtek el arról, hogy a direktórium ki akarja irtani a szőlőtőkéket, és ez nyílt lázadáshoz vezetett, aminek csak a vörös hadsereg közbeavatkozása vetett véget. Májusban aztán a helyi vezetés kénytelen volt engedélyezni a napi 1 literes bor fejadagot. 

Június 22-én Vántus Károly vetette fel először, hogy a totális szesztilalom országos szinten fenntarthatatlanná vált. A népbiztos azt javasolta, hogy vezessenek be országos szinten jegyrendszert a bor forgalmazására, és rámutat arra, hogy a bortermesztés ösztönzése az ország külkereskedelmi kapcsolatait is megszilárdítaná. Ez nem kis súllyal esett latba a vitában egy olyan helyzetben, amikor a háború és az ország felszabdalása következtében  a gazdaság romokban hevert. Nem sokkal később, júliusban a Kormányzótanács úgy határozott, hogy literes, patentzáras üvegekben borfröccsöt hoznak forgalomba, amely 3 dl bort és 7 dl szódát tartalmazott. Intézkedetek arról is, hogy a hadsereg tagjai hetente kétszer fél-fél liter sörhöz jussanak, az ipari munkások fejadagját azonban a szűkös készletek miatt korlátozni kellett.

 
A júliusi rendelet leszögezte, hogy a Tanácsköztársaság továbbra sem tartja hasznosnak az alkohol fogyasztását, és szigorú korlátok közé akarja szorítani azt. Csak a jeggyel rendelkező 18 éven felüli személyek részesülhettek szeszes italban, ők is csak másfél liter bort vehettek egy nap. A részegségen kapott személyeket bírsággal sújtották. A lerészegedett idült alkoholistát orvosi vizsgálattól függően kényszergyógykezelésre kötelezhették az elmegyógyintézetben. “A Tanácskormány meg van győződve,” hangzott a közlemény zárósora, “hogy a korlátolt borfogyasztás nem fog rendellenességekre vezetni és az öntudatos proletárok összességének védelme alá helyezi ezt az elvi álláspontja ellenére kiadott rendelkezést.” Az alkoholtilalom feloldása ellen két népbiztos is tiltakozott: Guth Antal munkaügyi és népjóléti népbiztos és a Lukács György oktatási népbiztos, a híres filozófus. Szerintük a szesztilalom enyhítése végzetes lehet, hiszen annak eredményei már áprilisban megmutatkoztak a csökkenő bűnesetek számában.

A Tanácsköztársaság bukásával Magyarország első – és utolsó – országos alkoholtilalma megszűnt, az alkoholellenes mozgalom háttérbe szorult.

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter