Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
Kevesen tudják, hogy éppen ma van 94 éve, hogy Magyarország első és azóta is utolsó teljes országos szesztilalmát bevezette a Tanácsköztársaság. Az alkoholellenes mozgalmak szorosan kötődtek a baloldalhoz, a szesztilalom rövid életű maradt. Vajon miért bukott meg a szesztilalom, és miért ellenezte Lukács György filozófus, az akkor népbiztos a tilalom visszavonását?
1919. március 21-én megbukott a polgári demokratikus kormány, és a hatalmat a szociáldemokraták és kommunisták egységkormánya vette át – megalakult a Tanácsköztársaság. A proletárdiktatúra kezdettől erős propagandát fejtett ki az alkoholfogyasztás ellen, amelyet a kapitalista kizsákmányolás egyik eszközének tartott. Már a kikiáltás napján megjelent a II. sz. rendelet a szesztilalomról, amely kimondta: “Mindennemű szeszes ital kimérése, forgalombahozatala és fogyasztása tilos.” Ezzel gyakorlatilag bevezették a teljes alkoholtilalmat, ami még az amerikai alkoholtilalomnál (olvasd cikkünket) is messzebbre ment, hiszen magának a fogyasztásnak a tilalmát is kimondta. Aki a tilalom ellenére alkoholt fogyasztott, az egy évig terjedő fogházzal és 10 ezer korona pénzbüntetéssel volt büntetendő. Aki a szeszt forgalomba hozta, annak az üzletét elkobozták és 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálták. Lehetővé tették ugyanakkor a még raktáron lévő borkészletek külföldre szállítását, illetve az exportra irányuló szőlőművelés biztosítását.
Juhász Gyula, az alkoholistából lelkes antialkoholistává váló költő a francia megszállás alatt lévő, a részeg katonatisztek tivornyáitól hangos Szegeden írta: “Emberek, magyarok, legyetek józanok, ha élni akartok, ha nem akartok harakirit elkövetni magatokon, jövendőtökön! Elég volt már a borgőzös szavalatokból, a régi virtusból, a részeg ember tűnődéséből, ide ma heroikus munka, stoikus erények, bölcs öntudat kellenek, a romokat eltakarítani, a kizökkent világot helyretolni, a századok bűnét jóvátenni.”
A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság keretében megalakult az Alkoholellenes Tanács (A.T.), amelynek tagjai közé alkoholellenes szervezetek szakembereit vették fel. Az A.T. véleményező szerve volt a Népbiztosságnak. Az A.T. széleskörű propagandát fejtett ki, előadóképző tanfolyamokat szerveztek, és tervbe vették a szakszervezeti alkoholfelvilágosító munka megkezdését. Június közepén alakult meg a korábbi antialkoholista szervezetekből a Nemzetközi Alkoholabsztinens Munkásegyesülés Magyarországi Központja, aminek a július 31-re hirdetett naggyűlését már nem tudták megtartani.
Bár a törvény szerint a kórházi ellátás díjtalan volt, a Tanácsköztársaság egyik rendelete előírta, hogy ápolási díjat kell fizetnie azoknak, akik ittasság miatt kerülnek kórházba. A szesztilalom végrehajtása elég döcögősen indult, a rendeletet mindenhol megpróbálták kijátszani, a hatóságok pedig többnyire nem túl nagy lelkesedéssel hajtották azt végre. Egyes helyi direktóriumok, különösen a bortermelő vidékeken, enyhítő rendelkezéseket hoztak. Egerben pédául engedélyezték, hogy a 18 évesnél idősebb dolgozó emberek borjegyre napi másfél liter bort kapjanak. A részegség azonban kizárást vont maga után a programból. Sopronban április elején rémhírek terjedtek el arról, hogy a direktórium ki akarja irtani a szőlőtőkéket, és ez nyílt lázadáshoz vezetett, aminek csak a vörös hadsereg közbeavatkozása vetett véget. Májusban aztán a helyi vezetés kénytelen volt engedélyezni a napi 1 literes bor fejadagot.
Június 22-én Vántus Károly vetette fel először, hogy a totális szesztilalom országos szinten fenntarthatatlanná vált. A népbiztos azt javasolta, hogy vezessenek be országos szinten jegyrendszert a bor forgalmazására, és rámutat arra, hogy a bortermesztés ösztönzése az ország külkereskedelmi kapcsolatait is megszilárdítaná. Ez nem kis súllyal esett latba a vitában egy olyan helyzetben, amikor a háború és az ország felszabdalása következtében a gazdaság romokban hevert. Nem sokkal később, júliusban a Kormányzótanács úgy határozott, hogy literes, patentzáras üvegekben borfröccsöt hoznak forgalomba, amely 3 dl bort és 7 dl szódát tartalmazott. Intézkedetek arról is, hogy a hadsereg tagjai hetente kétszer fél-fél liter sörhöz jussanak, az ipari munkások fejadagját azonban a szűkös készletek miatt korlátozni kellett.
A júliusi rendelet leszögezte, hogy a Tanácsköztársaság továbbra sem tartja hasznosnak az alkohol fogyasztását, és szigorú korlátok közé akarja szorítani azt. Csak a jeggyel rendelkező 18 éven felüli személyek részesülhettek szeszes italban, ők is csak másfél liter bort vehettek egy nap. A részegségen kapott személyeket bírsággal sújtották. A lerészegedett idült alkoholistát orvosi vizsgálattól függően kényszergyógykezelésre kötelezhették az elmegyógyintézetben. “A Tanácskormány meg van győződve,” hangzott a közlemény zárósora, “hogy a korlátolt borfogyasztás nem fog rendellenességekre vezetni és az öntudatos proletárok összességének védelme alá helyezi ezt az elvi álláspontja ellenére kiadott rendelkezést.” Az alkoholtilalom feloldása ellen két népbiztos is tiltakozott: Guth Antal munkaügyi és népjóléti népbiztos és a Lukács György oktatási népbiztos, a híres filozófus. Szerintük a szesztilalom enyhítése végzetes lehet, hiszen annak eredményei már áprilisban megmutatkoztak a csökkenő bűnesetek számában.
A Tanácsköztársaság bukásával Magyarország első – és utolsó – országos alkoholtilalma megszűnt, az alkoholellenes mozgalom háttérbe szorult.
