A TASZ javaslatai a dizájner-drogokkal kapcsolatban

A TASZ javaslatokat tett a kormány fő döntéselőkészítő és tanácsadó szerve számára az új pszichoaktív szerek szabályozásával kapcsolatban – a javaslatokat a KKB megvitatta és jóváhagyta

 

 

Az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos beavatkozások körének bővítése

Javaslat a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság számára

Sárosi Péter – a KKB a civil szervezetek által delegált tagja, A Kábítószer Listák Szakbizottságának civil szervezetek által delegált szakértője

BUDAPEST, 2011. SZEPTEMBER 23.

Bevezetés

A rekreációs piacon megjelenő új pszichoaktív szerek (“new legal highs”) alapvető kihívást jelentenek az eddigi nemzeti és nemzetközi drogkontroll-politikák számára. Az Európai Bizottság beszámol arról, hogy 2010-ben az EU az előző évi 24-hez képest rekordszámú, 41 ilyen pszichoaktív anyagot azonosítottak.[1] Jelenleg is intenzív viták folynak arról, hogy milyen kontroll-mechanizmusok bevezetésével lehetne hatékonyan útját állni a dizájner drogok áradatának. Az EU Bizottság szerint “bár a korai jelzőrendszer jól működik, a mechanizmus egésze nehezen képes figyelemmel kísérni a piacra kerülő rengeteg új szert. Nem ütközik különösebb nehézségbe például a jelenlegi kontrollintézkedéseket megkerülve olyan új drogokat létrehozni, amelyek jóllehet legálisak, komolyan károsítják fogyasztóik egészségét. A jelenlegi rendszerben a lehetséges ellenőrző intézkedések skálája is meglehetősen szűkös”. A Bizottság elképzelései között szerepel “a büntetőjogi szankciók alternatíváinak és a veszélyes szerek ellenőrzését szolgáló új megoldásoknak a kidolgozása, valamint a szintetikus szerekre vonatkozó kontrollintézkedések összhangba hozása az élelmiszer- és termékbiztonsági intézkedésekkel”.

A Bizottság által megrendelt Eurobarométer vizsgálat szerint az új szerek fogyasztása Magyarországon is terjed, ugyanakkor még jóval alatta marad az európai átlagnak: százból csupán egy fiatal próbálta ki valamelyik dizájner drogot.[2] A Daath.hu, a magyar pszichedellikus közösség webfórumának látogatói körében készített vizsgálat szerint a dizájner drogoknak létezik egy alapvetően szituácionista-rekreációs fogyasztása, amely elsősorban az elektronikus tánczenei rendezvényekhez kötődik – az új szerek gyakorlatilag az Ecstasy-piacon megüresedett helyet foglalták el.[3] Ezen fogyasztók túlnyomó többsége nem tapasztal meg jelentősebb problémákat a szerhasználatával kapcsolatban. A Nemzeti Drog Fókuszpont által tűcsere központok kliensei körében végzett vizsgálat ugyanakkor feltárta egy másik, nyugtalanító trendet is. A korábban opiátokat és amfetamint injektáló drogfogyasztók tömegesen térnek át a dizájner drogok injektáló fogyasztására.[4] A kutatás szerint többször injektálják a szert – ez jelentősen növeli a kockázatvállaló magatartások előfordulását és ezáltal hozzájárulhat a hepatitis és HIV járvány terjedéséhez.

Az átfogó politika kialakításának szükségessége

Az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos hazai politika korábban teljesen esetleges és szervezetlen volt – jó példa erre a BZP esete, amelyet a kormány úgy helyezett fel a kábítószer-listára 2007-ben, hogy erről még a szakma sem szerzett tudomást, és még hónapokkal a döntés után is boltokban árulták a szert.[5] 2009-ben ezért létrehozták a Kábítószer Listák Szakbizottságát, amelynek célja, hogy tanácsot adjon a döntéshozók számára az új szerek szabályozásával kapcsolatban. Ügyrendje szerint ez a szakbizottság “kezdeményezi az illetékes hatóságoknál a szükséges vizsgálatok elindítását, szakmai vélemények bekérését, ezek alapján elvégzi a szükséges kockázatelemzést, majd szakmai álláspontjának kialakítását követően javaslatot tesz az illetékes miniszternek a tárgyalt anyag listára vételét, vagy listák közötti módosítását illetően.”[6] Az ügyrend tehát limitált mandátummal ruházza fel a KLSZ-t, az kizárólag “a visszaélés szempontjából veszélyes új szerek” kockázatelemzését végzi el, és ennek alapján javaslatot tesz arról, hogy az adott szert felvegyék-e valamelyik listára. Nincs ugyanakkor a szakbizottságnak felhatalmazása arra, hogy az adott pszichoaktív szerrel kapcsolatos egészségügyi és szociális beavatkozásokra javaslatot tegyen, esetleg egyéb szabályozási és kontroll mechanizmusokat ajánljon a döntéshozók figyelmébe.

Az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatban csakis átfogó és kiegyensúlyozott szemléleten alapuló, összehangolt politikai beavatkozások lehetnek sikeresek, amelyek eredményességét folyamatosan nyomon követik és értékelik. Bár a dizájner drogok piacát nyilvánvalóan a partidrogok iránti állandó kereslet generálja, az eddigi intézkedések kizárólag a kínálat csökkentésére helyezték a hangsúlyt, azt feltételezve, hogy a kínálat korlátozása a kereslet csökkenését is magával hozza. Ennek a koncepciónak a tévessége ma már nyilvánvalóan bizonyítható. A jogalkotónak természetesen törekednie kell a kínálat csökkentésére, azonban egyedül ettől nem remélhető a dizájnerdrog-piac összeomlása – nagy hangsúlyt kellene helyezni a kereslet- és ártalomcsökkentésre is. A kormány jelenleg nemzeti drogstratégiát készít elő, fontos, hogy ennek a drogstratégiának szerves részévé váljanak az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos beavatkozások is, és nem kizárólag a listáravétel szempontja merüljön fel. Az adatgyűjtés hiányosságainak pótlása, az információáramlás interaktivitásának javítása, a szakemberek továbbképzése, a (potenciális) fogyasztók és környezetük hiteles tájékoztatása a legkorszerűbb módszerek és technológiák segítségével, az ezt akadályozó jogi korlátok átalakítása és a fogyasztóvédelmi szabályozás, ellenőrzés fejlesztése mind olyan eszközök, amelyek sikeresebb válaszokat kínálhatnak erre a problémára. 

A korai jelzőrendszer hiányosságai

A rekreációs szerpiacon újonnan megjelenő és elterjedő pszichoaktív drogok azonosítására, illetve lehetséges egészségügyi és társadalmi kockázatainak felmérésére hivatott korai jelzőrendszer hatékony működése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezen szerek szabályozásával kapcsolatban megalapozott jogalkotói döntések szülessenek. Az új szerekkel kapcsolatban rendkívül kevés szakirodalom áll rendelkezésre, még a laboratóriumi kutatások száma is elenyésző, az emberekkel végzett vizsgálatok pedig teljesen hiányoznak. Olyan új, rapid információgyűjtő mechanizmusok kidolgozására van szükség, amelyek rövid idő alatt képesek hiteles információt nyújtani a döntéshozók számára.

Jelenleg a hazai korai jelzőrendszer információi elsősorban a rendőrség, illetve a vám- és pénzügyőrség által kábítószer-gyanús szerként lefoglalt drogok bevizsgálásán alapulnak. A lefoglalási adatok azonban esetlegesek és nem reprezentatívak az egész drogpiacra nézve, ezek jelentősége korlátozott a drogfogyasztási minták illetve a szerhasználattal kapcsolatos problémák megállapításában. Az egyes szerek kockázatelemzése jelenleg nem tükrözi a multidiszciplináris megközelítést, elsősorban a vegyészeti és rendészeti elemzéseken alapul. Az egészségügyi és szociális szolgáltatók jelenleg arról panaszkodnak, hogy a korai jelzőrendszer jelenleg egyoldalú információáramlást jelent az állam felé – ugyanakkor nagyon keveset profitálnak belőle maguk a szolgáltatók és klienseik.

Nagy szükség lenne tehát az információforrások körének bővítésére, illetve az információáramlás interaktivitásának fokozására (az EMCDDA vonatkozó kézikönyvében javasoltaknak megfelelően). Ilyen lehet például a fogyasztói tapasztalatok megosztására szolgáló Internetes fórumokat látogató, illetve az ellátóhelyeken szerhasználati problémákkal jelentkező fogyasztóktól származó információk begyűjtése, elemzése és kiértékelése – ez Magyarországon jelenleg gyerekcipőben jár.

A monitoring hírlevél újraindítása

A lefoglalt kábítószerek laboratóriumi bevizsgálását végző Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI) néhány éve indította el azt a hírlevelet, amely a lefoglalt drogok hatóanyagtartalmának alakulásáról közölt hiánypótló adatokat a közönséggel. Ezek a hírlevelek, bár az általuk vizsgált minta nem tekinthető reprezentatívnak, fontosak voltak abból a szempontból, hogy a fogyasztók és a szakemberek tájékozódhassanak a drogpiaci trendekről, egyes esetekben veszélyekről is. A „Kritikus kábítószerek hatóanyag-tartalmának fokozott monitorozása” projekt azonban idén nyáron váratlan hirtelenséggel megszűnt – a BSZKI tudósítása szerint forráshiány miatt.[7] A projekt újraindítása és folyamatos működése elengedhetetlen a hatékony információáramlás biztosítása szempontjából.

Az Internet és a szociális média mint a tájékoztatás eszköze

Az új pszichoaktív szerek és az azokról szóló információk terjedésének egyik legjelentősebb kommunikációs csatornája az Internet – ez a kommunikációs csatorna azonban éppúgy lehet a megelőzés és az ártalomcsökkentés eszköze is. Európában számos érdekes kezdeményezést találhatunk arra, hogy az Interneten keresztül szervezett prevenciós kampányok segítségével szólítsák meg a (potenciális) fogyasztókat. Nagy-Britanniában például számos olyan honlap működik, amely hasonló szolgáltatást nyújt, ezek között kormányzati és nem-kormányzati kezdeményezések is vannak. A Belügyminisztérium üzemelteti például a TalkToFrank.com nevű site-ot, amelyen drogokhoz kapcsolódó információk és különféle multimédiás tartalmak találhatók, ezek az információk úgy vannak “csomagolva”, hogy megszólítsák az Internet-használó fiatalokat.[8]

Magyarországon a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány számos ígéretes kezdeményezést indított az Interneten, így például a mertekletes.hu oldalt vagy a kannabiszpont.hu oldalt – ezek továbbfejlesztésével és nagyobb erőforrások biztosítása esetén olyan országos szintű prevenciós kampányokat lehetne kialakítani, amelyek fiatalok százezreinek nem csak üzeneteket juttathatnak el, de be is vonhatják őket a drogokról folytatott párbeszédbe. Az olyan közösségi média, mint például a Facebook vagy a Twitter, olyan felületeket kínálnak tálcán a döntéshozóknak, amelyeken keresztül napi szinten, költséghatékonyan kommunikálhatnak a célcsoporttal. Minden ilyen kezdeményezésnél azonban rendkívül fontos a kompetens, az Internetes kommunikációban és a  korszerű prevenciós módszerekben is jártas szakemberek mellett a kortárs segítők alkalmazása.

A közösségi Internetes oldalak mint adatforrás

Az online közösségek, fórumok a dizájner drogokkal kapcsolatos információk kiapadhatatlan forrásai is lehetnek. A mefedron kockázatelemzése kapcsán a Szakbizottság felhasználta a Daath.hu fogyasztói oldal látógatói körében végzett, Fókuszpont közreműködésével készült kutatás eredményeit – ez a vizsgálat rendkívül fontos támpontokkal egészítette ki a rendőrségi és bűnügyi szakértői vizsgálatok eredményeit. Ezek a vizsgálatok jelentősek azért is, mivel azoknak a fogyasztóknak a szokásait, nézeteit is láthatóvá teszi, akik egyébként mind az ellátórendszer, mind a büntető-igazságszolgáltatás számára láthatatlanok maradnának. Ajánlatos lenne az újonnan felbukkanó pszichoaktív szerek fogyasztói bázisának, mintáinak hasonló módszerekkel való feltérképezését rendszeressé tenni. Az ilyen on-line vizsgálatoknak ráadásul rendkívül alacsony kölcségvonzata van – pusztán az Internetes közösségi oldalak üzemeltetőivel való szorosabb kooperációra lenne szükség.

A biztonságosabb szórakozóhelyekért

Mivel a dizájner drogok fogyasztása elsősorban az elektronikus tánczenei rendezvényekre, fesztiválokra összpontosul, szükség van a szórakozó fiatalokat célzó, azok emberi jogait tiszteletben tartó, tájékoztató és ártalomcsökkentő programok támogatására. Az Ártalomcsökkentők Közhasznú Szakmai Egyesülete 2007-ben ajánlásokat fogalmazott meg a biztonságosabb szórakozást segítő szolgáltatásokkal kapcsolatban, ezen ajánlások alapján hatékony beavatkozásokat lehetne kialakítani.[9] Szintén fontos támpontot adhat a TÁMOP 5.4.1 pályázat keretében kimunkált módszertani levél.[10] Szeretnénk felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a partiszcénában szolgáltató prevenciós és ártalomcsökkentő szervezetek idén szeptemberben létrehozták a Party Szolgálatók Szakmai Szövetségét (PASZSZSZ) is.

Az anonim drogbevizsgálás rendszerének kialakítása

Bár az egyes  szerek kockázatelemzésének elvileg részét képezik az egészségügyi és szociális szolgáltatásoknak a korai jelzőrendszeren keresztül eljutatott információi, ezek megbízhatóságát komolyan megkérdőjelezi a tény, hogy maguk a szolgáltatók is csak anektodikus ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy a náluk jelentkező fogyasztók vajon mit is fogyaszthattak. Az Internetes szürkepiacon fürdősóként vagy növénytápszerként forgalmazott, illetve a feketepiacon kimondottan drogként árusított szerek gyakran teljesen mást tartalmaznak, mint amiként árulják őket, mint amilyen hatóanyagot a forgalmazó szerint tartalmaznak. Így például egy kórházban panaoiás tünetekkel jelentkező drogfogyasztó hiheti azt, hogy a tüneteit az MDPV okozza – miközben valójában methylone-t vagy éppen 4-MEC-et fogyasztott, esetleg mindhárom szer kombinációját. Nem csak a döntéshozók, hanem az ellátórendszerben és a prevencióban dolgozó szakemberek számára is kulcsfontosságú lenne, hogy az adott szerhasználati problémákhoz konkrét szereket tudjanak kötni, megbízható információk alapján.

Ezen segíthetne az anonim drogbevizsgálási rendszer fejlesztése – annak lehetővé tétele, hogy a fogyasztók anonim módon, az ellátóhelyeken erre engedéllyel bíró szakembereken keresztül drogmintákat juttathassanak a Bűnügyi Kutatói és Szakértő Intézetbe (BSZKI), ahol a mintákat laboratóriumi vizsgálatnak vessék alá, az adatokat pedig megosszák a beszolgáltató szakemberrel, majd kutatók bevonásával központilag elemezzék azokat. A kutatási eredmények rendkívül pótolhatatlan tapasztalatokkal szolgálhatnának mind az adott szerek hatékony kockázatelemzésének és az arra adott politikai válaszoknak, bűnmegelőző és kínálatcsökkentő intézkedéseknek, mind pedig a különféle fogyasztói színtereken folytatott terápiás, prevenciós, ártalomcsökkentő és rehabilitációs beavatkozásoknak. A drogbevizsgálás rendszerének kialakításakor ajánlott az Európai Unió más tagállamaiban létező drogbevizsgálási rendszerek elemzése.[11]

Jogi akadályok elhárítása

A rendőrség gyakorlata jelenleg az, hogy az új, még listára nem vett szereket is lefoglalja, mint kábítószer-gyanús anyagokat, és büntetőeljárást indít a szert birtokló személy ellen. Kérdéses ezenkívül az is, hogy mi történik, ha a vizsgálatra benyújtott anyagminta valóban tartalmaz kábítószert: az adatszolgáltató könnyen egy büntetőeljárás alanyává válhat. A Büntető Törvénykönyv 282. § (1) szerint aki kábítószert akár a legcsekélyebb mennyiségben is megszerez vagy magánál tart, bűncselekményt követ el. Az Alkotmánybíróság 54/2004. (XII. 13.) határozata megsemmisítette a “hatósági engedély nélkül” illetve „hatósági engedéllyel nem rendelkezőnek” szövegrészeit, így elvileg az anonim drogbevizsgálásnak büntetőjogi akadályai vannak, a bevizsgálásra mintát szolgáltató személy ellen büntetőeljárás indulhat. Mind az ENSZ-nek a magyar Országgyűlés által ratifikált kábítószer-egyezményei, mind az egyéb jogszabályok lehetővé teszik ugyanakkor a kábítószereknek és pszichotróp anyagoknak az orvosi és kutatási célú felhasználását.

A kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal végezhető tevékenységekről szóló 142/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet  hatálya kiterjed “az egészségügyiszolgáltatók, illetve állatgyógyászati intézmények által kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal végzett klinikai vizsgálatok és orvostudományi kutatások engedélyezésére”. Országos Rendőr-főkapitányság központi kábítószer-rendészeti feladatait ellátó szerv (a továbbiakban: ORFK KKR) egy eljárás keretében engedélyt bocsájthat ki egészségügyi szolgáltatók számára. Az ország régióiban legalább egy olyan hatósági engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatóra lenne szükség, aki az új pszichoaktív szerek mintáit vizsgálati célból begyűjthetné és továbbíthatná a BSZKI számára. A visszaélések megelőzése, az adatvédelmi jogszabályok betartása érdekében a mintavétel szabályait a Szakkollégium illetékes addiktológiai tagozata által készített szakmai protokollal lehetne szabályozni, az egész procedúrát pedig az ORFK KKR állandóan felügyelhetné. A projekt részletes kidolgozását az Addiktológiai Szakkollégium, a szakmai ernyőszervezetek, az ORFK KKR, az illetékes minisztériumok és a KKB jogi szakbizottságának közreműködésével javasolt végrehajtani.

A fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékonyabb betartásáról

Jelenleg a szakbizottság nem mérlegli, hogy a listára vételi eljárás meggyorsításán kívül milyen jogi kontroll-eszközökkel lehetne a dizájner drogok forgalmazását korlátozni az illetékes rendőrkapitányságok, a vám- és pénzügyőrség, az önkormányzatok és az ÁNTSZ együttműködésével. A hatályos büntetőjogszabályok büntetni rendelik a fogyasztók üzletszerű megtévesztését: a Btk. 318. § (1) szerint “aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el”. Nyilvánvaló, hogy a dizájner drogok “nem emberi fogyasztásra”, különféle álcák (“növénytápszer”, “füstölő”, “fürdősó”) alatt történő árusítása bűncselekmény, az ÁNTSZ ugyanis könnyen megállapíthatja, hogy ezek a termékek nem alkalmazhatók sem növénytápszernek, sem fürdősónak.

A Fogyasztóvédelmi törvény 2. § a) pontja alapján minden birtokba vehető forgalomképs dolog árunak minősül, ide értve a dolog módjára hasznosítható javakat. Általános törvényi követelmény, hogy csak biztonságos áru hozható forgalomba. Amennyiben az áru biztonságosságának követelményét kötelező nemzetközi vagy nemzeti szabvány nem határozza meg, akkor az áru akkor tekinthető biztonságosnak, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használat időtartama alatt nem, vagy csak a rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti.

A listára vétel hatékonyságvizsgálata

Amennyiben a jogalkotó a listára vételtől egy új pszichoaktív szer kínálatának és keresletének csökkenését reméli, akkor fontos lenne ezen cél megvalósításának nyomon követése és értékelése. A monitorozás eszköze lehetnek az általános népesség körében végzett epidemiológiai vizsgálatok, amelyekbe az új szerek vizsgálatát is be kellene építeni, illetve jelzés értékű lehet a lefoglalt szerek mennyiségének, hatóanyagtartalmának vizsgálata. Ez azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy megállapítsa a politikai intézkedések hatékonyságát – ahhoz olyan longitudinális vizsgálatokra lenne szükség, amelyek ugyanazokat a fogyasztókat követnének nyomon a tiltás előtt és után, hogy megállapítsák, miként változtak a fogyasztók drogfogyasztási szokásai, és azokat milyen módon és mértékben befolyásolta az általuk fogyasztott szer listára vétele.

Miután 2010 áprilisában a brit kormány betiltotta a (hazai éjszakai életben kati néven ismert) mefedront, az a kannabisszal és amfetaminnal azonos kábítószer-listára (B-osztály) került, terjesztéséért akár 14 év börtön járhat. A Független Drogügyi Tudományos Bizottság (ISCD) átfogó vizsgálatot készített a témában.[12] Egy online kérdőíves kutatás keretében 1500 fogyasztót kérdeztek meg. Az ISCD jelentés szerint a tilalom javára írható, hogy kétségkívül véget vetett a legális mefedron-forgalmazásnak, amely korábban elképesztő profitokhoz juttatott élelmes kereskedőket: a becslések szerint kilogrammonként 2500 Fontért szerezték be a drogot Kínából, majd Angliában grammonkénti 10 Fontos áron helyezték forgalomba az Interneten. A betiltás óta azonban egyáltalán nem tűnt el az utcákról: bár a terjesztés kockázata nőtt, ez egyben az üzletág jövedelmezőségének növekedéséhez is vezetett. Kialakult a mefedron feketepiaca, ahol a mefedron grammonkénti ára kétszeresére növekedett (20-25 Font). Szintén a tiltás javára írható, hogy a mefedron-fogyasztás jelentősen csökkent: a meginterjúvolt fogyasztók 58%-a számolt be arról, hogy a tiltás óta kevésbé fogyaszt mefedront. A drog hozzáférhetősége azonban csak részben szorult vissza, a fogyasztók 51%-a éppolyan könnyen hozzájut, mint azelőtt. És ami fő: a mefedron-fogyasztással felhagyók a tilalom hatására nem váltak drogmentessé, hanem más drogok felé fordultak. 44% például a tiltás óta mefedron helyett kokaint és ecstasy-t fogyasztott.

Hasonló hatásvizsgálatok elvégzése indokolt lenne Magyarországon is, ezekre a kutatásokra a kormánynak forrásokat kellene biztosítani.