Emberi jogi szervezetek arra kérik az ENSZ főtitkárát, hogy ítélje el Kínát, amiért az a drogellenes világnap alkalmából nyilvánosan kivégez embereket.
Emberi jogi szervezetek arra kérik az ENSZ főtitkárát, hogy ítélje el Kínát, amiért az a drogellenes világnap alkalmából nyilvánosan kivégez embereket.
A kábítószer-ellenes világnapot 1987 óta minden év június 26-án meghirdeti az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodája (UNODC). Az idei drogellenes nap szlogenje: "Do drugs control your life? Your life. Your community. No place for drugs." Magyarul: „ A drogok kontrollálják az életed? A te életed. A te közösséged. Nincs helye a drogoknak”. A világ országai azonban eltérően értelmezik az ünneplés fogalmát. Magyarországon ezen a napon a Vörösmarty téren egy nyilvános performance-t mutattak be, „ahol Gulyás Kis Zoltán kaszkadőr ugrott le
Az ENSZ idei drogellenes világnapot
népszerűsítő bannere
Halálra ítélt várja kivégzését a
drogellenes világnapon Kínában
Emberi jogi szervezetek, például az Amnesty International vagy a Human Rights Watch már hosszú ideje követeli az ENSZ-től, hogy ítélje el Kínát a középkori vásári kivégzések miatt, mindeddig sikertelenül. Vajon az idei szlogen („A te életed”) mennyire lehet őszinte üzenet, ha ezen a napon erőszakkal elveszik az életet emberek egy csoportjától? Ha közben a világ országaiban több millió ember senyved börtönben, többségük kisstílű, nem erőszakos droggal kapcsolatos bűncselekmények miatt? Vajon mennyire tiéd az életed, ha nem hozhatsz tájékozott döntéseket arról, hogy módosítsd-e a saját tudatodat? Vajon mennyire a miénk az a közösség, ahol a drogok kereskedelmét bűnszervezetek irányítják, ahol az ún. drogkontroll olyan kis hatékonysággal működik, hogy nemhogy az utcákról, de még a szigorúan őrzött börtönökből sem képes távol tartani a drogokat? A drogfüggőség csak a probléma egyik részét képezi – legalább akkora probléma az államoknak a büntetésipartól való függősége. Az ENSZ főtitkára üzenetében – egyébként nagyon helyesen – hangsúlyozza, hogy „el kell érnünk a társadalom marginalizált csoportjait is, hogy megkapják azt a törődést, amelynek segítségével megbirkózhatnak viselkedésbeli, pszichológiai vagy egészségügyi problémáikkal. Ezzel reményt adhatunk nekik.” Kérdés, hogy ha elsőszámú célunk az, hogy reményt nyújtsunk a marginalizált népességeknek, akkor vajon miért stigmatizáljuk és kriminalizáljuk őket az ENSZ egyezményeinek segítségével? Az ENSZ drogpolitikájának egyik fő támogatója, az Egyesült Államok minden évben 700 ezer ember ellen indít eljárást csak marihuánával kapcsolatos bűncselekmények miatt, akikből több százezren kerülnek rács mögé!
A tegnap megjelent 2007-es éves drogjelentés a szokásos módszerrel dolgozott: a kényelmetlen adatokat a szőnyeg alá söpri, a vélt sikerekről szóló adatok viszont előtérbe kerülnek, optimista képet festve a nemzetközi drogtilalom működéséről. Csak egy példa: a jelentés szerint pozitív eredményeket értek el a marokkói hasis-termelés visszaszorítása terén – de azt elfelejtik említeni, hogy Marokkó csak az egyik 164 kannabisz-termelő ország közül, és hogy a marokkói termesztés visszaszorítása azzal a hatással járhat, hogy a beltéri európai termesztés pozíciói erősödnek. Márpedig a hidropónikus beltéri ültetvényeken termesztett állítólagos „szupererős” kannabisz-fajtáktól másfelől sokan, köztük egyes magyar politikusok is óvják hazánkat. Jövő évben a UNODC-nek be kell számolnia arról, hogy sikerült-e elérnie az 1998-ban kitűzött célokat („Drogmentes világ: meg tudjuk csinálni!”, lásd cikkünket). A világ azt várja az ENSZ-től, hogy megnyugtassa: a drogellenes harc sikeres, a drogok visszaszorulóban vannak. Ilyen adatokkal azonban nem szolgálhat: az illegális drogok kínálata és kereslete drámai növekedésen ment át az utóbbi évtizedben. Ha valamit megtanulhattunk az elmúlt évtizedek tapasztalataiból, az éppen a zéró-tolerancia politika kudarca.
Sárosi Péter
