A tinédzserek egyre fiatalabb korban, egyre kisebb elővigyázatossággal nyúlnak az alkoholhoz. Mit lehet ezzel a tendenciával kezdeni?
A cikkben nyilatkozó addiktológus véleménye szerint a tendencia több okból is problematikus, a „dohányzás és az alkohol ugyanis kapudrogként szolgálhat: aki ezeket kipróbálja, nagyobb valószínűséggel mer hozzányúlni a marihuánás cigarettához vagy más tiltott pszichoaktív szerekhez, nem beszélve arról, hogy aki gyermekként hozzászokik, annak felnőtt korában sokkal többet kell küzdenie alkohol-problémákkal”.
Míg az állítás második felét számtalan eset támasztja alá, az első részével vitatkoznék. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a fiatal milyen körülmények között, milyen mintákat követve és milyen motivációval próbálja ki a cigarettázást és az alkoholt. Tény, hogy sok tényezőt kell itt még figyelembe vennünk (szociokulturális környezet, genetikai adottságok, traumák, stb.), de egy megfelelő otthonról hozott minta (alkalmankénti, mérsékelt alkoholivás) sokat segíthet a fiatalnak abban, hogy a kortárs csoport hatására ne ugorjon neki ész nélkül ezeknek a szereknek. Aki kíváncsiságból próbálja ki az alkoholt vagy a dohányzást – és pozitív élményeket szerez – az valóban nagyobb eséllyel próbál ki más, adott esetben illegális szert is, de a kapcsolat egyáltalán nem szükségszerű (és semmiképpen sem az adott pszichoaktív szer farmakológiai tulajdonságából fakad), ahogyan a marihuána és más drogok kipróbálása között sem az, és problémás fogyasztóvá válás sem borítékolható.
„A problémával foglalkozó szakemberek szerint a jelenség vészjósló, és elsősorban a felnőtt generációk tehetők felelőssé, hiszen a kocsmákban és a szórakozóhelyeken ők adják a fiataloknak az alkoholt. Bár van rá tiltó szabály, 18 év alatt szinte sehol nem okoz gondot alkoholt vásárolni” – olvashatjuk később.
Visszakanyarodva az előző fejtegetésemhez, a felnőttek felelőssége nem merül ki abban, hogy nem zárják el megfelelő módon az alkoholt a fiatalkorúak elől. Egy kamasz könnyűszerrel kijátszik bármilyen korlátozást – ezt mindenki tudja, aki volt fiatal, ezért naivság pusztán a korlátozó intézkedésekben bízni. Nagyobb hangsúlyt kéne helyezni a megfelelő minta nyújtására, családi, iskolai és társadalmi szinten, ez azonban sokkal nehezebb. Egy korábbi cikkben bemutattuk egy angol szülő álláspontját, aki inkább törvényt szegve leül egy pohár borral a tinédzser gyermekével, és megmutatja, hogyan érdemes viszonyulni a borhoz, minthogy pár évvel később a gyerek első tapasztalatként masszív részegre igya magát egy házibulin.
„Míg más kultúrákban a kikapcsolódásnak nem része az alkohol, addig nálunk elfogadott, hogy szesz nélkül nincs szórakozás. A késő serdülőkorban, illetve a fiatal felnőttkorban jellemző „rohamivás" vagy „kicsapongó ivás" divatját éljük, amikor is a cél: ájulásig lerészegedni. Mostanában még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is a fiatalkori tivornyák elleni globális fellépést sürgeti, mert világszerte tendencia, hogy egyre több fiatalkorú kerül kórházba alkoholizmus miatt.”
Az Erowid alapítói új írásukban kézenfekvő javaslattal élnek minden pszichoaktív szer fogyasztásával kapcsolatban: a hangsúlyt nem a tiltásra és annak betartatására kell helyezni, hanem a tényalapú, elfogulatlan és praktikus információkon alapuló nevelésre. Az ezernyi hozzáférhető pszichoaktív szer világában a fiatalokat a lehető legkorábban el kell kezdeni felelősségteljes fogyasztásra nevelni. A cél az, hogy kellő ismeret alapján döntsön az adott pszichoaktív szer kipróbálása mellett vagy ellen, ha fogyasztani kívánja, legyen tisztában az adagolással (a lehető legalacsonyabb dózissal kezdjen), a lehetséges veszélyekkel, hatásokkal más szerekkel együtt fogyasztva, stb.
A megközelítés társadalmi szintű szemléletváltozást jelent, ám ha a felelősségteljes fogyasztást sikerülne meghonosítani, akkor nem csak a szabályok betartatásában és a törvények visszatartó erejében bízhatnánk.
