Bár a techno- és goa-partik egyre népszerűbbek, még mindig nem feltétlenül megszokott, vagy evidens a bulizók számára az ártalomcsökkentő partyservice szolgáltatásának a jelenléte.
Magyarországon létezik pár szervezet, akik többnyire önkéntes alapon végeznek ártalomcsökkentő tevékenységet, mint például az INDIT, vagy a Dát2 PsyHelp csapata.
Ez egy olyan szolgáltatás (nevezik bulisegélynek, psyhelpnek, psycare-nek, stb.ami elsősorban nem problémás, alkalmi szerhasználóknak szól, főleg elektronikus zenei események helyszínén. A tevékenységek közé tartozik víz, vitamin, szőlőcukor, és ropi osztása, szerekkel kapcsolatos információszolgáltatás, és pszichológiai-lelki segítségnyújtás akár józanul bulizóknak is, de főként olyan embereknek, akiket kicsit “megvisz az utazás”.
Az ártalomcsökkentés szükségességét a szórakozóhelyeken a ‘60-as évek hippi világának szerhasználati szokásai hívták elő. Az 1969-es Woodstock fesztivál volt az első nagy volumenű rendezvény, ahol a tömegek inkább részesítették előnyben a pszichedelikus és stimuláns szereket az alkohollal szemben. Ez felvetett olyan problémákat, aminek megoldására hozzáállás és tudás szempontjából sem a rendőri felügyelet, sem a mentő nem volt alkalmas, de az érződött, hogy szükség van olyan szervezett segítségre, ami az emberek szerhasználata során felmerülő akut pszichés problémákon segíti át a résztvevőket. Ebből az észrevételből indult az a grassroot (alulról szerveződő) mozgalom, amiben ma több hazai, külföldi, és nemzetközi szervezet szakértőket foglalkoztat, konferenciákat szervez, önkénteseket képez, valamint segít egy estés bulikon és fesztiválokon egy lehető legbiztonságosabb közeg megteremtésében.
Az önkéntes alapú szerveződés egyik fő jellemzője a sorstárs-segítés, tehát az esetek nagy részében az önkéntes psyhelperként tevékenykedő embereknek (de inkább a macskájuknak egyszer régen, valamikor a primordiális időkben) volt olyan élményük, amikor nekik, vagy egy hozzájuk tartozó embernek szüksége volt ilyen jellegű segítségre.
Mindemellett az alkalmas psyhelpert nem (csak) a személyes tapasztalatok teszik, hanem a képesség, hogy empatikus, önzetlen módon ítélkezés nélkül tudjon segíteni.
Ez mind nagyon szépen hangzik, de azért becsapós, hiszen ha az egyszeri ember ilyen érzékeny szituációk kezelésére adja a fejét, nincs helye önámításnak. Az önismeret, határok húzása, és a csapatban (vagyis inkább közösségben) működés megfelelő dinamikájának fenntartása hatalmas részét teszi ki a feladatnak: Csak akkor tud valaki igazán segíteni másokon, ha rendben van magával és a társaival, fejben teljesen ott tud lenni, és meg tudja tartani mind a fizikai, mind az érzelmi korlátokat. (Utóbbi alatt értendő például az illuminált, így kiszolgáltatott állapotban lévő emberek fizikai közeledése, vagy az általuk megosztott gondolatokkal és történetekkel kapcsolatos titoktartás, esetleg annak az elfogadása, hogy egyrészt nem mindenki engedi, hogy segítsenek rajta, másrészt – bár kevés esetben, de – nem mindenkin lehet segíteni.) Aki pedig katasztrófa turistáskodni akar, az inkább menjen el pszichiátriai gondozónak, mert amíg például egy 40 000 fős fesztiválon esetleg van 2-3 komolyabb helyzet (akiknek az állapota az adott esemény előtt is mondhatni billegett), addig a többi 39 997 köszöni szépen, amúgy jól érzi magát.
Akik már otthonosan mozognak a hazai elektronikus zenei szcénában, már ismerősként köszönnek rá a psyhelp-csapatra az eseményeken. Sokuk személyes visszajelzése alapján sokkal biztonságosabban érzik magukat. Nyugodtabban vannak jelen egy eseményen, ahol az önkéntesek is ott vannak. Ezzel szemben azok, akik újoncként térnek be goa-bulikba, sokszor érthető módon nem veszik észre az egyestés bulikon felállított asztalt, vagy a fesztiválok helyszínén a sátrat.
Egyrészt, a Dát2 PsyHelp segítségének jelenlétéhez szükség van a szervezők és a helyszínt biztosítók beleegyezésére is. Ez sajnálatos módon sokszor ott csúszik el, hogy a hely pultja kifejezetten megmondja, hogy az ártalomcsökkentést biztosító szervezet ne osszon vizet, mert az neki profitkiesést jelent. Érthető, hiszen ha valakinek a kezébe nyomnak ingyen egy nagy pohár vizet, akkor nem fog elmenni a pultig, és elgondolkodni azon, hogy ha már itt van, víz helyett inkább vesz egy sört (nem belegondolva abba, hogy az alkohol is egy pszichoaktív szer, ráadásul kombinációk szempontjából az egyik legrosszabb), de nem is fogja a saját élményét, a barátai estéjét, vagy a személyzet és a mentősök éjszakázását megnehezíteni azzal, hogy kiszárad meg rosszul lesz.
Másrészt, szinte minden esetben az esemény szervezői semmilyen, vagy minimális előzetes és helyszíni tájékoztatást biztosítanak a résztvevőknek a helyszínen elérhető ártalomcsökkentő szolgáltatásról. A bulik, vagy fesztiválok közösségi média-oldalain általában semmilyen poszt nem említi a szolgáltatást, de nem is nagyon promótálja a biztonságos szórakozás alapelveit. (2023-ból meséltek egy eseményről esetet, amikor egy fesztiválozó kérdezte az információs pultnál, hogy merre található a psycare-team, amire az ott dolgozók nem tudták a választ.)
Ennek a problémának persze van egy másik oldala: Ha valaki ma Magyarországon szervez egy eseményt, és annak a hivatalos média-megjelenésében akár egy kicsit is utalnak arra, hogy ezen a helyen netalán illegális szerek találhatók, az nem fogja elkerülni a hatóságok figyelmét. Ezzel a hozzáállással viszont nem mérséklik a károkat: magát a drogkereskedelmet és az azzal járó agressziót a fogyasztó büntetése lényegesen nem befolyásolja, a függőséget és abuzív szerhasználatot pedig nem gyógyítja. Cserébe az emberek tájékozatlanok, kevésbé tudatosak, kiszolgáltatottabbak.
Európa minden országában megtalálhatók ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek, akik helyszíni segítséget nyújtanak eseményeken. Az őket összegyűjtő ernyőszervezet a Nightlife Empowerment & Well-being Network, azaz New Net. A legtöbb európai egyesület ráadásul még hatásosabban tud működni, hiszen kábítószer birtoklása személyes felhasználás céljából már jó pár országban nem büntetendő, de ha mégis, legalább az ártalomcsökkentést végző szervezetek tevékenységi körét nem kriminalizálják, és hagynak jogi kiskapukat. Ebből adódóan jöhetett létre például Ausztriában a CheckIt! szervezet, akik 1997 óta települnek ki eseményekre mobillaborjaikkal, 2007-ben pedig létrehozták bécsi bázisukat is. Hasonló működési szisztémával épül fel Berlinben a 2023 óta elérhető Drug Checking.
Az összes európai drug checking szolgáltatást a TEDI (Trans-European Drug Information Network) oldalán található térképen láthatjátok.
Magyarországon ilyen szempontból arra van lehetőség, hogy az ember tesztelő készletet (testing kit) vegyen, vagy rendeljen külföldről, de a bulisegélyes csapatok nem nyújtanak ilyen szolgáltatást, mivel a szer átadása illegális kábítószerrel való kereskedelemnek minősülne.
A magyar jogszolgáltatás és a szociális ellátórendszer mocsarában az ártalomcsökkentés tűnhet cseppnek a tengerben. Mégis, mind a bulisegély önkéntesei, mind a szolgáltatást igénybe vevők egyéni történetei is arra mutatnak, hogy érdemes ártalomcsökkentésbe befektetni.
Vermes Ráhel