Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Ha az ember csak a sajtót olvassa róla, olyan képe alakulhat ki Ozoráról, mintha csak meghalni mennének oda az emberek.
Akárcsak tavaly, a média idén is egyetlen dolgot, hírt emelt ki az Ozora Fesztivállal kapcsolatban: egy halálesetet.
Egy szingapúri srác, egyes sajtóhírek szerint öngyilkossági szándékkal, beugrott a tűzbe és meghalt. A sajtóban és a közösségi médián persze rögtön megjelentek a találgatások, hogy „biztos a drog miatt”. Olyan hozzászólások születtek, amikben a részvét még nyomokban sem fedezhető fel, ellenben egy csomó spekuláció és ítélkezés dögivel. Egyes kommentelők már a fesztivál betiltását követelik.
Ugyanez volt tavaly, amikor egy belga nő halt meg – rögtön megjelent róla, hogy „drogtúladagolásban” halt meg, míg ki nem derült, hogy valójában súlyos lelki terheket cipelt és öngyilkos lett, felakasztotta magát.
Egy ilyen eset borzasztó tragikus, szó se róla. De amikor a médiafogyasztó átlagembernek erről a fesztiválról kizárólag a tragédiák maradnak meg, differenciálatlanul összekötve „a droggal” – az önmagában is tragikus. Hiszen azért ez a fesztivál alapvetően arról szól, hogy több tízezer ember egy héten keresztül életreszóló pozitív élménnyel lesz gazdagabb. Amit sokan közülük az év eseményének tartanak és egész évben várnak. Úgy bemutatni, mintha itt valami halálos veszélyben lennének az emberek, óriási torzítás.
A droghasználat sem önmagában jó vagy rossz – az ember belső állapota (set) és a külső környezet (setting) kölcsönhatásai teszik az élményt ilyenné vagy olyanná. Senki sem fog önmagában attól tűzbe ugrani, vagy felakasztani magát, hogy begombázott vagy beekizett – mint ahogy attól sem, hogy megiszik pár üveg sört.
Arról persze lehet és kell is beszélgetni, hogyan lehet az ilyen fesztiválokat biztonságosabbá tenni – ennek a rendőrségi razziák nem a megfelelő eszközei. Ozorán is működik már jó pár éve olyan ártalomcsökkentő szolgáltatás, ami a krízishelyzetekben lévő fiataloknak segít, képzett sorstárs segítőkkel és szakemberekkel, eredményesen. Lehetne persze fejleszteni, például drogbevizságló programmal, mint Nyugaton – amit a hazai hatóságok nem engednek. Ugyanakkor totális biztonság nem létezik: ahol ilyen sok ember van együtt huzamosabb ideig, ott sajnos előfordulnak balesetek és tragédiák. Sőt, borítékolom, hogy ha Ozorán mindenki csak és kizárólag alkoholt fogyasztana, akkor jóval több baleset és erőszak lenne.
Én idén nem jutottam el Ozorára, de 2007 óta szinte minden évben ott voltam. És el kell mondjam, csodálatos rendezvény: az egyik legjobb felnőtt játszótér a világon. Színes, rengeteg programmal. Az egész helynek egyfajta varázsa van, és maguk a résztvevők ezerszer kulturáltabban és békésebben viselkednek egymással, viszonyulnak a környezethez, mint egy átlag zenei fesztiválon. Ideje lenne végre értékelni, hogy Magyarországon kerül rá sor – ez egy valódi nemzetközi kulturális érték, amire büszkék lehetünk.
A Drogriporter Tudástárban készítettem egy kalauzt fesztiválozóknak ezt alább olvashatjátok!
