Az ÁSZ Egyesület kormányzati és nem kormányzati szereplők részvételével beszélgetést tartott a hazai drogpolitika fontos kérdéseiről.
Az ÁSZ Egyesület kormányzati és nem kormányzati szereplők részvételével beszélgetést tartott a hazai drogpolitika fontos kérdéseiről.
Tavaly október végén került megrendezésre az első magyarországi ártalomcsökkentő konferencia az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesülete és a TASZ szervezésében. A konferencia 3 munkacsoportja (metadon, tűcsere és party service) cselekvési javaslatokat fogadott el, amelyeket eljuttatott a kormányzatnak is (a minisztériumok válaszait lásd itt). Részben ezeknek a cselekvési javaslatoknak a megvalósíthatósága képezte a fő tárgyát annak a pénteki kerekasztal beszélgetésnek, amelyet a Repeta Sarok nevű belvárosi étteremben rendeztünk, és amelyen a három illetékes minisztérium (IRM, EÜM, SZMM) mellett számos jogalkalmazó, egészségügyi szakember, kutató és civil aktivista vett részt. A három napirendi pont közül az első a hazai büntetőjogi szabályozás reformja volt, előadója pedig dr. Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának elnöke, aki az IRM felkérésére elkészítette a Btk. kábítószerrel kapcsolatos szakaszait módosító törvénytervezet szövegét. A javasolt normaszöveg aktualitását az adja, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. számú jogegységi döntése értelmében ezentúl akár jelentős mennyiségű kábítószer tartása és megszerzése miatt is eljárás indulhat azon fogyasztók ellen, akik bevallják, hogy évek óta használnak illegális drogokat. Így éppen a problémás droghasználók szorulhatnak ki az elterelés igénybe vételétől. Bár a bíróság számára ezentúl is lehetőség van arra, hogy a pusztán fogyasztói típusú magatartásokat megkülönböztesse a terjesztői típusú magatartásoktól, ez a helyzet nyilvánvalóan ellentétes a jogalkotói szándékkal, így jogbizonytalanságot teremt.
A Frech-féle normaszöveg teljesen új tényállásokat teremtene és lényegesen leegyszerűsítené a jelenleg még a jogalkalmazók számára is csak nehezen értelmezhető jogszabályokat. A kábítószer személyes használat céljából történő használatát a tervezet szabálysértéssé minősítené, amelyet legfeljebb helyszíni bírsággal sújthat a rendőr, ezzel megvalósítaná a droghasználat depönalizációját. Ha a tervezet törvényerőre lépne, gyakorlatilag megszűnne az elterelés intézménye (illetve kizárólag a fiatalkorú elkövetők esetében tartanák fent). Az IRM képviseletében Kara Ákos fősztályvezető-helyettes elmondta, hogy a törvénytervezet jelenleg még nem képezi a tárca a hivatalos álláspontját, és óvott attól, hogy azt előkészítés nélkül dobják be a köztudatba. Szerinte az LB jogegységi döntése nem teremtett jogalkotási kényszerhelyzetet. A jelenlévő és felszólaló szakemberek többsége támogatásáról biztosította a tervezetet, ugyanakkor Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) igazgatója szerint a tervezet önmagában támogatandó, de félő, hogy az elterelés megszüntetése a hazai drogterápiás ellátórendszer szétzilálódásához vezetne. Más szakértők – például Csorba József, a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának igazgatója és Ritter Ildikó kriminológus – szerint ugyanakkor képtelen helyzet az, hogy az állam túlnyomó többségében alkalmi marihuána-fogyasztók kvázi-kényszerkezelésére költ pénzt. A felszabaduló pénzforrásokat ugyanis lehetne mozgósítani a valóban problémás droghasználók kezelésének finanszírozására.
A második és harmadik napirendi pont a hazai metadonkezelés előtt álló kihívásokkal foglalkozott. Dr. Csorba József, a hazai metadonkezelés doyenje elmondta, hogy jelenleg mintegy 700-750 kliens részesül fenntartó kezelésben. Soroksáron a metadonprogram finanszírozási gondokkal küzd. Az OPNI-ban működő metadonprogram léte bizonytalan, csakúgy, mint a szegedi metadonkezelésé. Nyugat-Magyarországon még mindig nem hozzáférhető ez a szolgáltatás. Az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) pontrendszere szerint a metadonkezelés túl kevés pontot ér az egészségügyi szolgáltatóknak, így képtelenség a programok szükségszerű finanszírozása. Jelenleg a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciáján 100-130 ember van várólistán, átlagosan 3-4 hónap várakozási idővel. Égető a területen az orvoshiány is, kevés az olyan szakember, aki képes és hajlandó fenntartó kezelést nyujtani. A teljesítmény-volumen korlát (TVK) is hátráltatja a metadonhoz való hozzáférés kiszélesítését, amely az előző évihez képest csak csekély számú növekesét engedélyez a kliensszámban. Sárosi Péter, a TASZ Drogpolitikai Programvezetője arról beszélt (Power Point Prezentáció), hogy a metadonfenntartó kezelést be kellene vezetni a hazai büntetés-végrehajtás intézményeibe is – erre ugyanis számos nemzetközi szervezet felhívta már a kormányokat. A börtönök egy olyan fegyelmező környezetet teremtenek, amelyek ideális közeget biztosítanak a metadonfenntartás folytatásához és megkezdéséhez. A kezelésben részesülő kliensek elvonási tüneteinek menedzselése jelenleg jóval drágább, de kevésbé hatékony szorongásoldó és fájdalomcsillapító szerekkel történik (pl. Rivotril). A metadonterápia lehetővé tenni a fogva tartott visszaesésének, újabb bűnelkövetéseinek megelőzését, egészségügyi és szociális helyzeténk stabilizációját. Ehhez azonban szükséges lenne a kezelés folyamatosságának biztosítása is a BV intézetek és a közösségi ellátók közötti hatékony konzultáció útján. Ehhez csupán egy jogszabálymódosításra (IM rendelet a fogva tartottak egészségügyi ellátásáról) és a BV egészségügyi személyzet továbbképzésére (40 órás tanfolyam) lenne szükség.
A vita során a büntetés-végrehajtásban dolgozó szakemberek fejtették ki álláspontjukat a kérdéssel kapcsolatban. Egyesek szerint a metadon bevezetésének elsőszámú akadálya szervezetpszichológiai jellegű: a BV orvosi személyzete maga is részét képezi a katonai jellegű hierarchiának, így az ártalomcsökkentés szemlélete idegen tőle. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) képviselői elmondták, hogy intézményükben jelenleg egyetlen fogva tartott sem részesülhet metadonkezelésben, és saját tapasztalataik szerint a hozzájuk kerülő fogva tartottak körében erre nem jelentkezik igény. Ezzel vitába szálltak a közösségi ellátásban dolgozó egyes szakemberek, akik szerint klienseik jelentős része kerül börtönbe különféle bűncselekmények elkövetése miatt, és ők gyakran panaszkodnak a megfelelő gyógyszeres ellátás hiányára. A BVOP egy képviselője szerint a metadonkezelésre jelenleg is lehetőség nyílna, de nem találkoznak olyan panaszokkal, amelyekben droghasználók kifogásolnák, hogy nem kaptak metadont. A Kékpont Drogambulancia egyik munkatársa szerint ennek egyrészt az információhiány lehet az oka, másrészt a droghasználók félnek attól, hogy metadonért folyamodjanak, nehogy emiatt retorziók érjék őket. Az lenne a fontos, ha a fogva tartottnak nem kellene megküzdenie azért, hogy metadonhoz jusson, hanem a személyzet hívná fel a figyelmét a szubsztitúciós terápia előnyeire.
A kerekasztal azzal a konklúzióval zárult, hogy bizonyos kérdésekben további szakmai konszenzuskeresés szükséges, azonban számos kérdésben, ahol szakmai konszenzus alakult ki, a politikai akarat és szándék kell ahhoz, hogy valódi lépések történjenek. A politika számára pedig jelenleg a drogpolitika nem jelent prioritást. Az ÁSZ Egyesület azonban a továbbiakban is folytatja az érdekérvényesítő és lobbitevékenységet, hogy ez a helyzet megváltozzon. A következő hasonló megbeszélésre valószínűleg a téli hónapokban fog sor kerülni.