A nemrég Magyarországon is kitüntetett amerikai antropológus, Philippe Bourgois szokatlanul őszinte és egyben emberi képet nyújt a társadalom margójára szorult olyan embercsoportokról, akiket a sajtóban szinte csak démonizáló módon ábrázolnak: mint a drog-fogyasztók és terjesztők.
A Rajk Szakkollégium április 17-én a CEU épületében adja át Philippe Bourgois antropológusnak az Andorka Rudolf társadalomtudományi medált. A kutató ez alkalomból előadást is tart „Mit mondhat a társadalomtudomány napjaink terjedő tekintélyelvű populizmusáról, népirtásairól és nagyvállalati háborús gépezeteiről” címmel (a Facebook esemény és regisztrációs link itt).
Bourgois azok közé a kutatók közé tartozik, akiknek a munkái nem egyszerűen csak nagy hatást gyakoroltak a drogjelenséggel kapcsolatos nézeteimre, de egyben rendkívül élvezetes olvasmányélményt is jelentettek. Antropológusként olyan etnográfiai kutatásokat folytatott, amelyek a marginalizált társadalmi csoportok körében végzett résztvevő megfigyelést egy egészen új szintre emelték. Hosszú éveket töltött el úgy, hogy gyakorlatilag beépült az általa kutatott közösségekbe, így olyan mély elemzést végezhetett a viselkedésükről és gondolkodásukról, ami páratlan értékkel bír.
Az első könyve, „A tisztelet keresése: Crack-árulás az El Barioban” (In Search of Respect: Selling Crack in El Barrio, 1995) puerto rico-i származású dílerek életét mutatja be a 90-es évek elején Kelet-Harlemben. Kevés olyan könyvet olvastam eddig, ami a drogterjesztéssel foglalkozókat nem démonizálni, hanem megérteni próbálja: ez ilyen. Azzal együtt is, hogy egy pillanatig sem hallgatja el azokat a bűnöket, amiket a dílerek elkövettek: az erőszakos bandaharcokat, a nemi erőszakot. Bourgois azonban mindezt belehelyezi egy olyan keretbe, ami láttatni engedi az erőszak rendszerszintű újratermelődésének tényezőit is. A nyomort, a rasszizmust, a drogtilalmat, a gyermekkori traumákat, a hatóságokkal szembeni bizalom hiányát.
A könyv egyik főszereplője Primo, akivel Bourgois a kutatás során baráti kapcsolatot épített ki. Úgy mutatja be, mint egy egyébként nagyon is ambíciózus és okos fiatalembert, aki, amennyiben más körülmények közé születik, sikeres tagja lehetett volna a társadalomnak. Mivel azonban egy lepukkant puerto rico-i gettóba született, a „sikert” csupán ennek a közösségnek a keretei között érhette el. Bár próbál kilépni a „normális” emberek (értsd: középosztály) életmódjába, de az elutasítás és kirekesztés miatt rendre visszapattan a margóra. Itt pedig a társadalmi megbecsültséghez a bűnözésen és erőszakon keresztül vezet az út.
Bourgois E. P. Thompson brit történész nyomán találóan alkalmazza az „erőszak morális gazdasága” kifejezést az amerikai nagyvárosokban elharapózó erőszak magyarázatára: az iparosodás hanyatlásával elszegényedett, kirekesztett belvárosi közösségekben az erőszak egyfajta kulturális tőke, amelynek cseréjével az egyén presztízshez, társadalmi támogatáshoz, védelemhez juthat. Az erőszak használatát ebben a térben különféle kulturális, családi, etnikai és gender szerepek szabályozzák.
Bourgois rámutatott arra is, hogy a drogtilalom sajátos hatásaként a drogok, mint illegális termékek, elosztásával kapcsolatos konfliktusokat nem lehet békés csatornákon keresztül intézni. A drogellenes háború folyamatosan növeli a drogkereskedelemmel járó kockázatot – de egyben a drogok értékét, a drogkereskedelem csábító profit-rátáját is. Ráadásul folyamatos változást, fluktuációt okoz a drogpiaci szereplők körében: a rendőrség által lekapcsolt dílerek helyére pályázók között erőszakos verseny indulhat meg.
Bourgois második könyve drogkereskedelmi lánc másik, keresleti oldalát mutatja be: a fogyasztók perspektíváját. Ez a könyv „A becsületes drogfüggő” (Righteous Dopefiend) címmel jelent meg 2008-ban. Ez is egy etnográfiai kutatás eredményeit mutatja be, amelyeket szerzőtársával, Jeff Schonberg fotográfussal közösen végzett San Francisco hajléktalan heroinfüggői körében 1994 és 2006 között.
Ez a közösség egy autópálya-csomópont közelében kialakított táborban él: minden nap a középosztálybeliek elhaladnak mellettük/fölöttük az autóikkal, anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, milyen rejtett mikro-társadalom létezik tőlük pár méterre. Ennek a mikro-társadalomnak a tagjai egyfajta párhuzamos valóságban élnek születésük óta. A többségük már kisgyermekként súlyosan traumatizálódott, és már kamaszként reménytelenül a társadalom margójára sodródott.
Ebben a párhuzamos társadalomban is érvényesült az etnikai megosztottság („intim appartheid”, ahogy a szerzők nevezik): a fehér heroinfüggők és az afro-amerikai crack-használók és dílerek kölcsönösen lenézik és utálják egymást. A könyv számos szívszorító tragédiában végződő élettörténetet mutat be: jellemző a heroin-fogyasztók közötti magas halálozási rátára, hogy mire a könyv megjelent, a szereplők többsége már meghalt.
Bourgois a kutatás során rájött arra is, hogy az intravénás heroinfogyasztók körében a fecskendők és tűk megosztása, ami a HIV és hepatitis C fertőzések forrása, valójában szintén egy „morális gazdaság” részét képezi: a drogok megosztásáét. Az utcán élő droghasználók egyfajta etikai kötelességnek és presztízs-kérdésnek tekintették azt, hogy megosszák egymással a drogokat: a saját drogot megosztó fogyasztónak magasabb volt a csoporton belüli elfogadottsága. A közösségen belül a legrettegettebb állapot az elvonási tünetek voltak, ezek elkerülése jelentette a fő prioritást.
Bourgois egyik fő célja, hogy bemutassa az amerikai olvasóközönségnek, hogy a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek, és az azok fenntartásra szolgáló állami fegyelmező- és büntetőrendszerek (mint amilyen a drogellenes háború) milyen kilátástalanná teszik emberek tömegeinek az életét. Nem marad adós a szigorú drogpolitikák alternatíváinak bemutatásával sem: így például a Nyugat-Európában elterjedt ártalomcsökkentő (pl. heroinfelíró) programokat is ismerteti a könyvben.
Bourgois újabban az amerikai opioid túladagolási járvány hatásait kutatja a marginalizált nagyvárosi csoportokra: például azt, hogyan terjedt el a fentanil és a xylazine nevű szintetikus fájdalomcsillapító szer használata Mexikóban és az USA-ban.
