A Városházán került sor a fővárosi alacsonyküszöbű szolgáltatók találkozójára, aminek a témája idén az addiktológiai és a hajléktalan ellátórendszer közötti együttműködés erősítése volt.
A decemberben elfogadott Fővárosi Drogstratégia célul tűzte ki „a szenvedélybeteg-ellátás, a hajléktalanellátás és a gyermekvédelmi ellátórendszer tagjai közötti aktívabb, szakmai együttműködések kialakítását.” Ennek jegyében a fővárosi szerhasználókat célzó alacsonyküszöbű (tehát a szermentességet nem megkövetelő) programok szakemberei és a hajléktalan-ellátásban dolgozó szociális munkások május 27-én közös szakmai találkozót tartottak a Városházán. A szakmai értekezletet a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) ártalomcsökkentő munkacsoportjának vezetőjeként vezettem le.
A találkozón a Fővárosi Önkormányzat részéről személyesen részt vett Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes is, aki a köszöntőjében elmondta, hogy bár a Főváros jelentős forráshiánnyal végzi a munkáját, de igyekeznek minden támogatást megadni ahhoz, hogy az utcán élő szerhasználókat sikerüljön bevonni az ellátórendszerbe.
Csák Róbert, a Főváros drogstratégiai koordinátora beszámolt arról, hogy a drogstratégiát előkészítő felmérés szerint annak ellenére, hogy a szakemberek jelzései szerint a szerhasználat gyakran előfordul a hajléktalan emberek körében, még mindig az alkoholfogyasztás és a mentális betegségek jelentik a fő problémát. A szerhasználat és a hajléktalanság külön-külön is megbélyegzéshez vezet – együtt pedig a társadalomból való teljes kirekesztést eredményezi.
Egyrészt a hajléktalan-ellátásban dolgozó szociális munkások nagy része rendkívül elutasító az illegális szereket használókkal szemben, és nem hajlandó őket felvenni a szállókra, éjjeli menedékhelyekre és nappali melegedőkbe. Másrészt pedig az addiktológiai ellátóhelyekre való felvétel során is gyakran kizáró oknak számít a hajléktalanság. Ennek okai főleg az előítéletekben és a megfelelő ismeretek, tájékozottság hiányában keresendőek.
Hiányoznak azok a speciális intézmények, amelyek kimondottan hajléktalan szerhasználóknak az igényeire szakosodtak. Nagy a hiány képzett szakemberekből, akik egyrészt tudják, mit kell tenni, hová kell küldeni, ha valaki függőséggel küzd. Másrészt pedig megfelelő idővel is rendelkeznek arra, hogy foglalkozzanak ezekkel a kliensekkel – hiszen jelenleg egy átlagos hajléktalan emberre naponta nagyon kevés figyelem jut. Ráadásul általános probléma, hogy az (általában idősebb) alkohol-fogyasztó és az (általában fiatalabb) illegális szereket (herbál, kristály) használó hajléktalan emberek között gyakoriak a konfliktusok.
A találkozón bemutatkozott a BMSZKI Előd utcai éjjeli menedékhelyének drogprogramja, amely annak a kevés helynek az egyike a Fővárosban, ahol a szer hatása alatt álló embereket nem hogy beengedik, de próbálnak velük külön foglalkozni is. Biczók Zoltán és Gregus Noémi, a program munkatársai elmondták, hogy az alkohol-fogyasztó és a dizájner-drogokat használó klienseik között eleinte sok volt a konfliktus, de végül meg tudták oldani, hogy fizikai térben is elkülönülten tudjanak foglalkozni a szerhasználókkal. Ezután sikerült megtörni a jeget és bizalmi kapcsolatot kiépíteni ezzel a közösséggel. Egy éjjeli menedékhely azonban korlátozottan alkalmas arra, hogy tartós változást érjenek el. Szerinte is nagy szükség lenne speciálisan a szerhasználó hajléktalan emberekre szakosodott ellátóhelyekre, illetve a hajléktalan-ellátásban dolgozók addiktológiai tájékoztatására, képzésére.
Hegyi Armand, a Drog-stop Budapest Egyesület munkatársa beszélt arról a Főváros által támogatott programról, amelynek keretében a fővárosi hajléktalan szerhasználókat támogatják különféle módszerekkel. Így például HIV/Hepatitis szűréssel, ártalomcsökkentő csomagok terjesztésével és csoportos foglalkozások szervezésével. A Drogstop ezenkívül képzést is tartott hajléktalan-ellátásban dolgozó szakembereknek addiktológiai alapkérdésekről.
A találkozó második részében a megoldásokról volt szó – illetve arról, hogy a Főváros miként tud segíteni. A komoly intézményfejlesztés állami feladat lenne, és a szakemberek egy része meglehetősen szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy vajon lehet-e valódi változást elérni. De a beszélgetés során előkerültek olyan konkrét javaslatok, amelyekkel viszonylag kis forrásokkal is lehetne jelentős javulást elérni. Ilyen például az, hogy kerüljön kialakításra egy online adatbázis, ami feltérképezi és kereshetővé teszi a fővárosi addiktológiai ellátásokat. Igény mutatkozott arra is, hogy egy vagy két havonta legyenek esetmegbeszélő találkozók hajléktalan és addiktológiai ellátásban dolgozó szakemberek részvételével, amelyeken konkrét kliensek útjait lehetne a megfelelő irányba terelni az ellátórendszeren belül. Felmerült az is, hogy a Főváros szervezhet képzéseket a szakemberek számára. Ezenkívül a Főváros szakmaközi ajánlásokat készít a szerhasználó hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatban.
