A dél-amerikai sámánok növényi tanítója ma már nem csak az őslakosok számára szolgál szellemi táplálékul
A kecsua indiánok nyelvén az Ayahuasca szó nem jelent mást, mint a “lélek indája” (aya = lélek, huasca = inda). Az Amazonas medencéjében őshonos növényi alapanyagokból készült főzetet a sámánok “növényi tanítónak” is nevezik, ugyanis hitük szerint nem csak méregtelenítő és gyógyító hatásokkal rendelkezik, amelyeket a nyugati tudomány is igazolt. Szerintük az Ayahuasca fogyasztása valójában ahhoz hasonló, amit a nyugati kereszténység szentségként ismer, avagy “egy láthatatlan valóság látható megnyilvánulása” (Ágoston). A sámánok generációkon keresztül adták át egymásnak az Ayahuasca előállításának és megfelelő használatának tanítását, de hogy pontosan mikor és hol fedezték fel a lélek indáját, arról nincsenek információink. Egyesek szerint ez a felfedezés önmagában is csodaszámba megy ha figyelembe vesszük, hogy az Amazonas vidékén kb. 80 ezer növényfaj ismert, és ebből kellett kiválasztaniuk a sámánoknak két olyan növényt, amelynek a kombinációjával a világ egyik legerősebb pszichoaktív koktélja keletkezett. A Banisteriopsis Caapi, avagy az őslakosok nyelvén Yagé szárát a Psychotria nemzetségbe tartozó cserjével kell összefőzni ahhoz, hogy az N,N – dimetiltriptamin (DMT) kifejthesse hatásait az agyban. A DMT-t ugyanis normális esetben lebontja egy MAO-A nevű enzim, amely semlegesíti a DMT-hez hasonló anyagokat. A Yagé-ban található béta-karbolinok (pl. harmin és harmalin) azonban blokkolják a MAO-A enzimet a szervezetben, így a DMT hallucinogén hatásai kiteljesedhetnek.
“…az élmény az, mint hogyha egy szellem, egy egészen más intelligencia lépne be az embernek a tudatállapotába… néha, mint egy kígyó, néha, mint egy tigris végigszaglássza és nyalogatja az összes szerveimet. A májamat, a szívemet, a hasamat, a beleimet, mindent. És utána megmondja, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy egészséges legyek. És akkor a lelkemet is megvizsgálja, és megmondja, hogy hogy kell élnem, hogy boldog legyek. Nagyon sokat hánynak az emberek, amikor Ayahuasca-t isznak. És a hányás az egy nagy megkönnyebbülés, mert mindazokat a hazugságokat, amit lenyeltünk, az Ayahuasca segít, hogy kihányjuk.” Feldmár András
A sámánoknak persze van magyarázatuk az Ayahuasca keletkezésére: az embert a jaguár tanította meg a szent növény használatára, ez az állat ugyanis ennek köszönheti kitűnő vadászi képességeit. Az első európaiak, akik találkoztak az Ayahuascával, a hittérítő jezsuiták voltak. Nekik is meg volt az eredet-elméletük, szerintük ez egy “ördögi ital”, amelynek használatát a démonok terjesztették el az emberek között. A sámánhit egyéb kellékeivel együtt ezért tűzzel-vassal irtották ezt is – sikertelenül. Bár az indiánok keresztény iskolába jártak, nem voltak hajlandóak teljesen feladni őseik hagyományát, így az Ayahuasca használata mind a mai napig elterjedt Peru és Ekvádor őserdeiben. Nem ez az indiánok egyetlen növényi tanítója, többek között ismert még a varázsgomba (pszilocibin) és a csattanó maszlag (Datura) használata is, de maga a dohány is szent növénynek számít. Az ekvádori shuar törzs tagjai például nyers dohánylevélből sajtolt vizet itatnak a serdülő fiúkkal a felnőtté avatási szertartás részeként. Az Ayahuasca megkülönböztetett szerepét jelzi azonban, hogy egyszerűen csak úgy hivatkoznak rá: “a gyógyszer” (la medicina). Az ekvádori indiánok számára ugyanis ez “minden gyógyszerek anyja”. Maguk a spanyol ajkú telepesek is gyakran fordultak az indián curanderók, gyógyító emberek segítségéhez a legkülönfélébb betegségek esetén, így az indián és keresztény elképzelések keveredése sajátos vallási szinkretizmust hozott létre, amelynek az egyik legismertebb ma is létező példája a Santo Daime egyház. Ez az alapvetően keresztény irányultságú felekezet az Ayahuasca fogyasztását tette meg az egyik fő rítusává. Alapítójuk, az afro-brazil Raimundo Irineu a népi katolicizmus, a spiritizmus, az afrikai animizmus és az indián sámánhit sajátos egyvelegéből alkotta meg saját doktrínáját, amelyben Daime (Ayahuasca) a legfőbb szentség. Egy gumifát termesztő egyszerű farmer, José Gabriel de Costa 1961-ben hozta létre a másik legismertebb Ayahuasca-egyházat, az União do Vegetalt (UDV), amely saját hitrendszerét keresztény spiritizmusként határozza meg. Azóta mindkét egyház nemzetközivé vált és Brazílián kívül is számos gyülekezetet tart számon – ezeknek nem egy alkalommal gyűlt meg a baja a hatóságokkal.
Az UDV egyik szerartása
Az N,N – DMT ugyanis felkerült az ENSZ kábítószerjegyzékére is, így a legtöbb országban tiltott anyagnak minősül, beszerzése, tartása is bűncselekmény. Mégis, a vallásszabadság alkotmányban garantált jogára hivatkozva a hívők gyakran sikeresen vették fel a harcot a hatóságokkal. 1999 őszén a holland hatóságok elkobozták a helyi Santo Daime közösség Ayahuasca-készletét és a hívők ellen büntetőeljárást indítottak, a bíróság azonban a vallásszabadság jogára való hivatkozással felmentette őket minden vád alól. Spanyolorszában egy hasonló eset kapcsán az egyház engedélyt kapott az Ayahuasca vallási ceremóniák során történő használatára. Az Egyesült Államokban szintén 1999-ben a hatóságok 30 gallon Ayahuascát foglaltak le az UDV helyi gyülekezetétől, ennek eredményeként hosszú évekig tartó pereskedés következett. A végső szót a Legfelsőbb Bíróság mondta ki 2006-ban: az UDV-nek alkotmányos joga fűződik a növény fogyasztásához.
A nyugati civilizáció igazán az 1960-as években fedezte fel magának az Ayahuascát, miután a beat-nemzedék tagjainak pszichedelikus kísérletei fiatal generációk egész sorát inspirálták. William Burroughs, a Meztelen ebéd c. beatregény szerzőjének érdeklődését egy harvardi botanikus, Richard Evans Schultes keltette fel, akit az “etnopszichofarmakológia” első jeles képviselőjeként tartanak számon. Burroughs hasonló élményeket keresve maga is elutazott az Amazonas őserdejébe. Tapasztalatait írásban osztotta meg költőtársával, Alan Ginsberg-el, kettejük levelezését “Yagé levelek” címmel adták ki 1963-ban – ugyanabban az évben, amikor Timothy Leary-t kirúgták a Harvardról az LSD-vel folytatott kísérletei miatt (Burroughs maga egyébként nem jött ki Leary-vel). Ez a könyv indította el azt a jelenséget, amit jobb híján nevezhetünk “Ayahuasca-turizmusnak” is: azóta évről évre egyre több nyugati turista keresi fel az Amazonas vidékét azzal a kimondott céllal, hogy ott beavatást nyerjen a “lélek indájához” kapcsolódó szertartásokba. Burroughs leírja az Ayahuasca hatásának három stádiumát: a tisztító hányást (la purga), a bódulat (la chuma, vagy mareación) és a látomások (la pinta) szakaszait. Egyes törzsek szigorú táplálkozási és szexuális diétát követelnek meg az Ayahuasca-szertartás előtt, hogy a méregtelenítő és tisztító hatások jobban kiteljesedjenek. Egyesek azt ajánlják, hogy az Ayahuasca fogyasztása előtt mellőzni kell a tiramin-tartalmú ételek fogyasztását (pl. érett sajt), a kutatások szerint ugyanakkor ezek nem okoznak káros interakciót. Magát a hatást amit a szer az emberre testileg és lelkileg gyakorol nagyon nehéz leírni: gyakorlatilag rendkívüli módon függ a set-től és a settingtől. Az Ayahuasca szertartás során szélsőséges reakciókkal találkozhatunk, van, aki órákig zokog, mások ellenállhatatlan nevetéskényszert éreznek. És ezek még mindig csak a külső szemlélő számára is jelentkező tünetek, az, hogy az elmében milyen folyamatok zajlanak le, arra nem sok alkalmas szavunk van. Ginsberg például az ego-vesztés élményéről számol be Burroughs-hoz írott levelében: “nem vagyok curandero, elveszítettem önmagam”. Ráadásul magát a főzetet is mindig eltérő összetételben és koncentrációban állítják elő a sámánok, minden curanderónak meg van a maga “koktélja” – a nyugati utazók teljesen eltérő élményeket élnek át a különféle sámánoknál vendégeskedve.
Az Ayahuasca az antropológusok, etnobotanikusok és írók mellett számos zenész számára is inspirációt nyújtott: közéjük tartozik például Sting, aki a Broken Music című könyvében számol be ezzel kapcsolatos élményeiről, vagy Paul Simon, aki a Spirit Voices c. számában örökítette meg a világ számára az Amazonas mélyén szerzett élményeit. És bár sokan újjászületésről vagy gyógyulásról számolnak be az Ayahuascának köszönhetően, az 1971-es ENSZ egyezmény szerint a DMT az I. lista anyagai közé tartozik, amelyeknek nincsen ismert gyógyászati felhasználása. Klinikai kísérletekkel igazolható gyógyászati hatékonyságról valóban nem beszélhetünk, számos kutató szerint azonban az Ayahuasca rendkívül nagy gyógyászati potenciállal rendelkezik a nyugati társadalmak számára – használatának semmi köze nincs a rekreációs drogfogyasztáshoz, sokkal inkább a spirituális önfejlesztéshez. Aki azért fogyaszt Ayahuascát, hogy “betépjen” vagy csak “jól érezze magát”, azt csúnya meglepetések érhetik.
Sárosi Péter
