Budapesten tartották azt a regionális konferenciát, amelyen civil szervezetek vitatták meg az elmúlt 10 év drogpolitikai trendjeit.
A bécsi székhelyű Vienna NGO Committee on Narcotic Drugs kezdeményezésére és a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) szervezésében Budapesten került megrendezésre január 24. és 25. között a Beyond 2008 regionális konzultációs találkozó, amelynek az volt a célja, hogy összegyűjtse az Európai Unió nem-kormányzati szervezeteinek tapasztalatait az elmúlt 10 év drogpolitikai trendjeivel kapcsolatban. A rendezvény része egy nemzetközi értékelési folyamatnak, amely azt próbálja megállapítani, vajon mennyire volt sikeres az 1998-as ENSZ Közgyűlés (UNGASS) által elfogadott drogpolitikai akcióterv végrehajtása. Bár a források korlátozottsága miatt a szervezők nem tudták visszatéríteni a résztvevők úti- és szállásköltségeit, így viszonylag kevés civil szervezet érkezett Magyarországra, a megjelentek nagyjából lefedték az európai drogpolitikai paletta színárnyalatait: a legalizátorok (ENCOD), a reformerek (IDPC), a droghasználó aktivisták (INPUD), az ártalomcsökkentők (EHRN) és a prohibicionisták (EURAD) egyaránt képviseltették magukat. A konferencia három kérdést kívánt megválaszolni:
1) Mit értek el a civil szervezetek 1998 óta, különösen a prevenció, kezelés, rehabilitáció és szociális reintegráció terén?
2) Mi számít jó gyakorlatnak a nem-kormányzati és kormányzati (illetve nemzetközi) szervezetek közötti egymüttműködésre?
3) Milyen alapelveket javasolnak a civilek az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) számára útmutatóként a jövő drogpolitikájának formálásához?
A résztvevők három munkacsoportban vitatták meg ezeket a kérdéseket. Konszenzus azonban csak viszonylag kevés kérdésben mutatkozott, a vita gyakran ment át szenvedélyes szóváltásba a (főleg svéd és olasz) prohibicionisták és a (változatos országokból származó) reformpártiak között. A többség úgy érezte, hogy az ENSZ drogkontroll rendszere nem eléggé átlátható és nem vonja be megfelelő módon a civil szervezeteket. Így például sok kritika érte a Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Szervet (INCB), mivel sokak szerint ideológiailag elfogult, tevékenységét titkolózás jellemzi, és országlátogatásai során nem törekszik minden érintett oldal véleményének megismerésére. Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogprevenciós Intézet (NDI) igazgatója a civil társadalom bevonásának jó gyakorlataként hivatkozott a magyar Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) példájára, ahol a civil szervezetek 4 képviselőt választhatnak maguk közül, akik teljes jogu tagként részt vehetnek a KKB ülésein. Sokan hivatkoztak az ENSZ AIDS-ellenes szervezetére, a UNAIDS-re is, amely hatékony mechanizmusokat épített ki a civil aktivisták, köztük az érintett HIV pozitív népesség bevonására. Felmerült az is, hogy a kormányzatoknak be kellene vonniuk civil tagokat is a CND-re küldött delegációikba: egyes EU államokban már volt erre példa, Magyarországon még nem.
Vita bontakozott ki a droghasználat emberi jogi vonatkozásairól is. A droghasználó szervezetek szövetségét (INPUD) képviselő Stijn Goossens szerint a drogpolitikának nem drogokról, hanem emberekről kellene szólnia, s így be kellene vonni azokat is döntéshozási mechanizmusokba, akikről a döntések szólnak: az aktív droghasználókat. Sokan hangoztatták azt a véleményüket, hogy az egészséghez fűződő emberi jognak kell a drogkontroll rendszer középpontjában állni, mások a szociális jóllét fogalmát tartják megfelelőbbnek. A svéd prohibicionisták szerint a drogfogyasztás egyáltalán nem is emberi jogi kérdés, ők inkább a nem-fogyasztók védelmét hangsúlyozzák. A TASZ képviselője azt az álláspontot fejtette ki, nem az a kérdés, vajon a droghasználathoz való jogot rögzítette-e bármilyen emberi jogi konvenció – a kérdés az, hogy a drogfogyasztás mint cselekedet vajon az olyan emberi jogok védelme alatt áll-e, mint például az önrendelkezéshez, a magánélet zavartalanságához vagy a gondolat és lelkiismeret szabadságához fűzödő jogok. Tény, hogy a drogtilalom ezeket a jogokat korlátozza a közegészség nevében, márpedig ezeket a jogokat demokratikus jogállam csak a szükségességi és arányossági elvnek megfelelően korlátozhatja. Vitázhatunk azon, hogy a droghasználat kriminalizációja vajon ezen elveknek megfelelő-e, azt azonban nem vonhatjuk kétségbe, hogy a droghasználat emberi jogi kérdés.
A konzultációról készült jelentést idén márciusban ismertetik az ENSZ tagállamok képviselőivel a CND márciusi ülésén – kérdés, hogy a civil aggályok mennyiben fogják befolyásolni a politikai döntéshozás folyamatát.
Sárosi Péter
