A világ egyik legnépszerűbb üdítőitaláról kevesen tudják, hogy eredetileg kokaint tartalmazott. Azt még kevesebben, hogy a cég jelenleg is koka-levélből nyert kivonatokat használ a kóla ízesítésére.
A világ egyik legnépszerűbb üdítőitaláról kevesen tudják, hogy eredetileg kokaint tartalmazott. Azt még kevesebben, hogy a cég jelenleg is koka-levélből nyert kivonatokat használ a kóla ízesítésére.
A koka eredete
A koka-cserje az Andok-vidékének jellegzetes növénye, leveleit ősidők óta használják az őslakos indiánok rekreációs, vallásos és gyógyászati célból. A koka-levél élénkítő, enyhén pszichoaktív hatású alkaloidák mellett számos tápanyagot és vitamint tartalmaz (pl. C vitamint). Az Inka Birodalom idején szent növénynek számított, tradicionális fogyasztási kultúrával bírt. Bolíviában és Peruban az indiánok körében mind a mai napig olyan hétköznapi cselekedetnek számít a koka-levél rágcsálása, mint Európában a kávézás. A spanyol hódítók a koka-levél fogyasztását – akárcsak a dohányét – ördögi cselekedetnek tartották és kezdetben tűzzel-vassal üldözték. Mikor azonban rádöbbentek arra, hogy a koka-levél az indiánokat ellenállóbbá és munkaképesebbé teszi a bányák és ültetvények embertelen körülményei között, végül maguk is támogatni kezdték a levél fogyasztását.
Koka-levelek
A kokain nem egyenlő a koka-levéllel. A kokaint egy német tudós vonta ki először a koka-levelekből 1855-ben – ezzel kezdődött meg a kokain máig tartó karrierje Európában és Észak-Amerikában. A koka-levél rágása ugyanis a nyugati civilizációban nem vert gyökeret, a kokaint tartalmazó gyógyszerek és modern fogyasztási cikkek azonban nagy népszerűségnek örvendtek.
A legális kokain időszaka
A 19. század végén és a 20. század elején a kokain termelése, árusítása és fogyasztása világszerte törvényesnek számított. A kokain-tartalmú üdítőitalok, cigaretták és oldatok használata nem számított devianciának, politikusok, tudósok, írók és egyházférfiak dícsérték a kokaint élénkítő és fájdalomcsillapító hatásaiért. A kokain egyik leghíresebb fogyasztója Arthur Conan Doyle fiktív detektívfigurája, Sherlock Holmes volt. A valós személyek közül Sigmund Freud kokain-fogyasztása a leginkább közismert, aki 1884-es "Über Coca" című cikkével hívta fel a világ figyelmét a drogra mint hatékony helyi érzéstelenítő szerre. Freud maga hosszú évekig rendszeresen fogyasztotta a drogot.
"Pár perccel a kokain elfogyasztása után az ember bizonyos derűt és könnyűséget tapasztal. Furcsa bizsergő érzés fut végig a szájon és szájpadláson, majd melegség ömlik el ugyanezeken a területeken; ha valaki hideg vizet iszik ilyenkor, a szája meleg marad, a torkában viszont érzi a hideget." (Sigmund Freud)
A kommersz termékek közül a legnagyobb népszerűségnek egy kokaint és bort tartalmazó ital, a Vin Mariani örvendett, melyet a korzikai Angelo Mariani fejlesztett ki 1883-ban. Mariani ügyes marketingfogásokkal óriási piacot teremtett a Vin Marianinak, melyből több ezer üveget küldött a világ orvosi szaktenkitélyeinek, politikai és egyházi vezetőinek, a véleményüket kérve cserébe az italról.
Koka-bor – hirdetés a 19. századból
A címzettektől rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, így Mariani hamarosan azzal reklámozta portékáját, hogy több mint 7,000 orvos ajánlását bírja. A leghíresebb ajánlás azonban nem orvosoktól, hanem magától a Római Katolikus Egyház fejétől, XIII. Leó pápától érkezett, aki arany medállal tüntette ki a feltalálót. A Vin Mariani a Szentszék áldásával hódította meg a világot.
Vin Mariani reklám a pápa ajánlásával
A Vin Mariani hívei közé hamarosan felzárkózott az európai arisztokrácia krémje is: Viktória királynő, XIII. Alfonz spanyol király és William McKinley, az amerikai elnök. Az írók közül Anatol France, Henrik Ibsen, Émilé Zola, Jules Verne és Alexander Dumas mind áldották Marianit találmányáért. Bár egyesek az alkoholhoz hasonlóan a kokain tartalmú termékek fogyasztását is túlzásba vitték, a legtöbb fogyasztó viszonylag problémamentesen illesztette be hétköznapjaiba ezt a szokást. Egy ilyen sikertörténet után vajon hogyan válhatott a kokain napjaink egyik legrettegettebb tiltott kábítószerévé?
A kokain betiltása
A kokain betiltására nem tudományos és közegészségügyi, hanem alapvetően politikai megfontolásokból került sor. A 19. század végén Amerikában felerősödött az ún. "józansági mozgalom," egy puritán-fundamentalista irányzat, amely az alkohol mellett az egyéb drogok betiltását követelte az államtól. A kokain-ellenes érvek nagy része rasszista jellegű volt: a fehér középosztály aggodalmát tükrözte a polgárháború után felszabadított feketék lassú emancipációjával kapcsolatban. A déli fehér társadalom körében olyan legendák keringtek, miszerint a kokain elfeledteti az afro-amerikaiakkal, hogy hol a helyük a társadalmi ranglétrán. Számos történet keringett "kokain-őrült négerekről," akik ámokfutásuk közben rendőröket ölnek és fehér asszonyokat erőszakolnak meg. Az efféle történeteknek természetesen vajmi kevés valóságalapja volt. A hatásukra azonban mi sem jellemzőbb jobban, mint hogy a new yorki rendőrség a .32 kaliberű pisztolyokról áttért a .38 kaliberű pisztolyokra, mivel az a hiedelem járta, hogy a "kokain-őrült négert" nem lehet megölni a kisebb kaliberű fegyverrel!
A józansági mozgalom plakátja
Az egyes amerikai államok már a 19. század végén is hoztak kokain-ellenes törvényeket, a rekreációs célú fogyasztás szövetségi szintű betiltására az első világháborúban került sor (1914, Harrison Act). Amerika nem elégedett meg a kokain országos szintű tilalmával, hanem diplomáciai kampányt folytatott a tilalom nemzetközivé tételéért. Erőfeszítéseit csak a II. világháború után koronázta siker, mikor az ENSZ kábítószer-konvenciói világszerte tilalmassá nyilvánították a kokain termelését és kereskedelmét. A kokain-tilalom bevezetése – akárcsak az alkoholtilalomé – rövid ideig hatékonynak tűnt Amerikában: a kokain eltűnt a legális piacról, használata drasztikusan csökkent. Az 1930-as években megjelenő szintetikus stimulánsok (amfetamin) tovább csökkentették a kokain-használatot. A használat az 1970-es években azonban növekedésnek indult, és a 80-as években rekord méreteket döntött. Az amerikai kormány egyre szigorúbb intézkedésekkel és törvényekkel reagált – mindhiába. A kokain elérhetősége egyre nőtt, fogyasztói ára pedig csökkent.
A drogtilalom vastörvénye
A kokain fogyasztása a drogtilalom előtt a legritkábban történt a mai módon (por alakban felszippantva). A termékek többsége alacsony koncentrációban tartalmazta a kokaint, így az abúzus kockázata jóval kisebb volt, mint napjainkban. A tilalom bevezetésével aztán eltűntek az alacsony hatóanyagtartalmú legális termékek, helyüket a könnyebben csempészhető és elrejthető, ám jóval veszélyesebb por vette át. Hasonló folyamat játszódott le az alkoholtilalom bevezetése után: a sör és bor helyét átvették a magas alkoholtartalmú égetett szeszek. Az ópium betiltása után a fogyasztók a szívható ópiumról tömegesen tértek át az intravénás heroinfogyasztásra. Egyes kutatók ezt a jelenséget a "drogtilalom vastörvényének" nevezik.
Egy zacskó kokain
A vastörvény igazát támasztotta alá a 80-as évek crack-hulláma. A crack tulajdonképpen nem más, mint kristályosított kokain, mely olcsóbb és nagyobb a koncentrációja a hagyományos kokainnál, így az abúzus kialakulásának kockázata is nagyobb. A cracket pipából szívják, ez tovább növeli az ártalmakat. Bár a crack sosem vált olyan népszerűvé, mint a hagyományos kokain, a nagyvárosok gettóinek marginalizálódott rétegei körében megjelenő problémás fogyasztók nagy riadalmat váltottak ki a politikusokból és a médiából. Az újságok és a televízió megtelt a "démoni crack" átkos hatásairól szóló híradásokkal, ez a fogyasztók további stigmatizációját és kirekesztettségét növelte.
A Coca-Cola titkos története
1885-ben John Pemberton amerikai gyógyszerész a Vin Mariani sikerén felbuzdulva létrehozta saját kokain tartalmú borát ("Pemberton's French Wine Coca"), amelyet "intellektuális italként" reklámozott. A Mariani-féle receptet különféle növények (pl. kóla-dió, damiana) hozzáadásával módosította. Pemberton az italt többek között a morfiumfüggőség kezelésére is alkalmasnak tartotta. Pemberton azonban nem volt képes megismételni Mariani sikereit, ezért új formula után nézett. A "titkos receptre" állítólag véletlenül jött rá, mikor az italt szódával keverte össze (akkoriban nem volt jellemző a szénsavas üdítőitalok fogyasztása). Kihagyta az italból a bort, ugyanakkor sikerült egy egyedülálló ízvilágot létrehoznia, amely a mai napig hódít az egész világon.
Ma már nehéz megállapítani, pontosan mennyi kokaint tartalmazott a Coca-Cola, mindenesetre valószínűleg viszonylag keveset. A koffeinnel együtt azonban az élénkítő hatások jelentékenyek voltak. Az 1886-os atlantai alkoholtilalom bevezetésével Pemberton kivonta az alkoholt – ennek a kísérletnek az eredményeként jött létre a mai Coca-Cola őse. Az üdítő egészen 1929-ig tartalmazott még kokaint. Pemberton jogutódja, Asa Griggs Candler metodista lelkészként határozta el, hogy a kokaint végleg kivonja az italból. A koka-levelet azonban nem sikerült teljesen helyettesítenie.
A cég hosszú évtizedekig tagadta, hogy koka-leveleket használ az üdítő elkészítéséhez, állásfoglalása jelenleg is ellentmondásos. 2002-ben a Coca-Cola egyik vezetője kijelentette, hogy az ital nem tartalmaz koka-kivonatot. Mivel azonban a bolíviai és perui hatóságok elismerték, hogy a cég több száz tonna koka-levelet vásárol fel minden évben, a tagadás hiteltelenné vált. A Coca-Cola cég 2003-ban több mint 13 milliárd dolláros hasznot zsebelt be egy olyan növény segítségével, amelyet az ENSZ konvenciói veszélyes kábítószernek nyilvánítottak.
Ajánlott irodalom:
Kokain
Egy kábítószer hiteles története
Kiadó: HVG KIADÓ RT.
Kiadás éve: 2002
ISBN: 9637525270
Szerző: Dominic Streatfeild
Fordító: Kozma Zsolt
Ismertető: Egy brit újságíró lebilincselő munkája a kokain eredtéről, Európába való beszivárgásáról, Freud és Hitler kokainizmusáról, a Coca-Cola és a szer viszonyáról, Dél-Amerika jelenlegi kokainpiacáról.
