A független szakértőkből álló brit bizottság hat éves vizsgálatának eredményei szerint a drogfogyasztók büntetése kontraproduktív, ezért dekriminalizációra van szükség
Az Egyesült Királyság Drogpolitikai Bizottsága (UKDPC) olyan szakemberekből áll, akik a drogterület valamelyik részével (egészségügyi, büntetőjogi és szociális vonatkozásaival) foglalkoznak, és független tanácsadó testületként javaslatokat tesznek a hatékonyabb állami szabályozásra. A bizottság hat éves vizsgálatot folytatott annak megállapítására, hogy vajon hatékony és igazságos-e a csekély mennyiségű kábítószert személyes használat céljából birtokló polgárok kriminalizálása. A vizsgálatból kiderült, hogy évente 42 ezer ítélet születik pusztán birtoklás miatt, és mintegy 160 ezer embert részesítenek figyelmeztetésben kannabisz tartása miatt. A csekély mennyiséget magában foglaló esetekben a szakemberek szerint elegendő lenne kizárólag helyszíni bírságot kiszabni, problémás esetekben pedig kezelésbe vonni az elkövetőt. A kannabiszt saját maguk számára otthon termesztők tolerálásával pedig a rendőrség sokkal hatékonyabban felvehetné a harcot a füvet nagyban terjesztő drogmaffiával szemben, mint a puszta lefoglalásokkal – állítja a bizottság. Ezzel szemben nem támogatták a szakértők egységesen az ennél radikálisabb reformokat, tehát a nagybani termesztés legális szabályozásának bevezetését.
A bizottság elnöke Dame Ruth Runciman közegészségügyi szakember, a bizottság tagjai között vannak rendőrök is, így például David Blakey vezető rendőrnyomozó, és kutatók, mint Colin Blakemore professzor, a Brit Orvoskutató Tanács volt elnöke, John Strang professzor, az Országos Addiktológiai Központ vezetője – a kérdést tehát több oldalról járták körül. A 173 oldalas jelentés megállapítja, hogy bár a szigetországban az utóbbi években csökkent az illegális drogok fogyasztása, évente 2000 droggal kapcsolatos halálesetet és 380 ezer problémás szerhasználót tartanak nyilván.
A jelentés szerint a jelenlegi drogpolitika hibásan azonosít minden illegális drogfogyasztást a problémás fogyasztással, eközben rendre figyelmen kívül hagyja a drogproblémák olyan strukturális okait, mint a szociális egyenlőtlenség és kirekesztés. „A drogfogyasztás nem mindig jár együtt problémákkal, de ezt a politikai döntéshozók ritkán ismerik el. A valóságban a fogyasztók többsége nem tapasztal meg jelentős problémákat, és arra is létezik bizonyíték, hogy a drogfogyasztásnak bizonyos körülmények között lehetnek pozitív hatásai,” hangsúlyozzák a szakértők.
A jelenleg éves 3 milliárd fontos drogköltségvetés nagy része olyan beavatozásokra megy el, amelyek hatékonyságát nem támasztják alá tudományos bizonyítékok. Így például a rendőrségi lefoglalások nincsenek komoly hatással a drogpiacra, és a prevenciós programok, kampányok nagy részének hatása is megkérdőjelezhető. Az a törekvés pedig, ami a fogyasztókat mindenáron és gyorsan az absztinencia irányába löki, gyakran visszaesésekhez és túladagoláshoz vezet.
Sárosi Péter
