Kína az ENSZ határozott felszólítása ellenére is kivégzésekkel ünnepli a drogellenes világnapot
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának (UNODC) a drogellenes világnap alkalmából közzé tett éves jelentése szerint az elmúlt évben visszaesett az ópium-mák és a koka-cserje termesztése a világon – ugyanakkor a heroin- és kokain-fogyasztás összességében nem csökkent számottevően. Míg Észak-Amerikában az elmúlt években csökkent a kokainfogyasztók száma, Európában folyamatosan nő: ez pedig a kereskedelmi útvonalak átrendeződéséhez vezetett. Megnőtt a nyugat-afrikai térség jelentősége, a kokaint olyan tranzitországokon keresztül csempészik Európába a kolumbiai kartelek, mint például Nigéria. A koka-termesztő területek Latin-Amerikában egyre inkább a nehezen megközelíthető őserdőkbe tevődnek át, ahol az erdőirtás és a kokain előállítása során használt vegyszerek miatt nagy környezeti károk keletkeznek.
A brit Release jogvédő szervezet kisfilmje a drogellenes világnap alkalmából
Antonio Maria Costa, a UNODC igazgatója szerint “a kokaint szippantó európaiak pusztítják az Andok őserdeit és korrumpálják a nyugat-afrikai országokat.” A kritikusok szerint ez az érv félrevezető, mert a kokain-fogyasztás egyáltalán nem önmgában vezet környezetszennyezéshez vagy korrupcióhoz, hanem azért, mert a termék előállítását és forgalmazását az államok a bűnszervezetek kezébe helyezték. Latin-Amerikában a kokatermesztés a légi permetező kampányok miatt tevődött át az esőerdőkbe, a hagyományos termőterületeken a kokatermesztés nem vezetne környezeti katasztrófához.
Mindenki egyetért Costával abban, hogy különösen nagy kihívást jelent az amfetamin típusú stimulánsok (ATS) piacának előretörése: ezeket a drogokat ugyanis szinte bárhol elő lehet állítani, nem kötődnek mezőgazdasági termőterületekhez. A termelők ráadásul nagy gyorsasággal újabb és újabb szereket állítanak elő, amelyek még nem szerepelnek a tiltólistákon. Az ENSZ becslései szerint 2008-ban 20%-al nőtt az ATS előállító illegális laboratóriumok száma a világon.
A világ legnépszerűbb kábítószere még mindig a kannabisz: az elmúlt évben fogyasztók száma megközelíti a 190 milliót. A piac itt is átalakul, a hagyományos kültéri kannabisztermesztő területek (pl. Marokkó) jelentősége visszaszorul, míg 29 országban növekvő beltéri (indoor) termesztésről számolnak be.
Mr. Costa felszólította a kormányokat arra, hogy ne zárják börtönbe a drogfogyasztókat, inkább biztosítsanak számukra kezelést, az általános egészségügyi ellátórendszer részeként. Ez utóbbi kitétel azért fontos, mert Ázsiában a becslések szerint több mint 400 ezer embert tartanak fogva bírói ítélet nélkül “drogrehabilitációs központokban”, ahol a Human Rights Watch adatai szerint kínzásnak és kényszermunkának vetik őket alá. Számos ország pedig még mindig fenntartja a halálbüntetést a kábítószer-bűncselekmények elkövetői számára. “Csak azért, mert emberek drogokat használnak, vagy kábítószer-bűncselekmények miatt börtönbe kerülnek, még nem veszítik el az emberi jogaikat,” hangsúlyozta Mr. Costa. “Kérem azokat az országokat, amelyek még mindig kivégeznek embereket kábítószer-bűncselekmények miatt, vagy, ami még rosszabb, bírói ítélet nélkül lőnek le embereket, hogy vessenek véget ennek a gyakorlatnak.” Sajnos Kína nem fogadta meg Costa tanácsát: idén nyolc embert végeztek ki drogcsempészet miatt.
Mr. Costa mandátuma idén májusban lejárt, a főtitkár azonban még további két hónapra meghosszabbította igazgatói megbizatását. A drogpolitikai fórumokon felröppenő pletykák szerint helyére több ország is jelölteket állított, így például Németország vagy Brazília. Nagy riadalmat váltott ki az orosz jelölt, Viktor Fedotov nevének felmerülése – Oroszország ugyanis már évek óta semmibe veszi a HIV-prevencióval és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos nemzetközi konszenzust. Bár az orosz lakosság több mint 1 százaléka HIV pozitív, 65%-uk intravénás szerhasználat útján fertőződött meg – a kormány elmulasztotta a járványt megfékezni képes tűcsere és metadon programok bevezetését. Az orosz jelöltet ellenzők ezért a Facebook-on csoportot is indítottak, hogy ellenérzésüknek hangot adjanak.
Amikor 1998-ban az ENSZ politikai nyilatkozata 10 éven belül a kábítószerek termelésének, kereskedelmének és fogyasztásának megszüntetését vagy jelentős csökkentését vizionálta, még csak 2 millió ember fogyasztott kokaint Európában. 10 évvel később ez a szám több mint kétszeresére növekedett: 2008-ban 4,1 millióra becsülték a kokainfogyasztók számát. Az ENSZ magas szintű kormányzati találkozója 2009-ben mégsem vonta le a konzekvenciákat, és szinte teljesen ugyanolyan szemléletű nyilatkozatot fogadott el, amely csupán kitolta a drogmentes világ megvalósításának határidejét 2019-re. A kormányok ragaszkodnak a kábítószer-ellenes nemzetközi egyezmények betűjéhez, amelyek minden nem tudományos és nem gyógyászati célú droghasználatot törvénytelennek nyilvánítanak. Az első ENSZ-egyezményt 1961-ben fogadták el – éppen jövőre ünnepli tehát a nemzetközi kábítószer ellenőrzési rendszer az 50. születésnapját. A reformpárti szervezetek szerint a kormányoknak a jövő évet arra kellene felhasználniuk, hogy világszinten vizsgálják, elemezzék és értékeljék az ENSZ drogellenes egyezményeinek hatásait.
Mr. Costa szerint az ENSZ egyezmények visszavonásával lemondanánk az elmúlt évtizedek eredményeiről és ez “közegészségügyi katasztrófához” vezetne. Szerinte az egyezményekbe vetett közbizalmat azzal lehetne helyreállítani, ha a kormányok többet fektetnének a prevencióba és a kezelésbe. Bár ez utóbbi tanáccsal nehéz nem egyet érteni, kétséges, hogy az ellátórendszer felturbózásával 2019-re el lehetne-e érni a drogpiac jelentős visszaszorulását. Minden indikátor azt jelzi, hogy a kémiai tudatmódosítás iránti igény a következő évtizedben inkább nőni és nem csökkeni fog. Így bár a drogpiacok jelentősen átalakulhatnak, a drogjelenség megszüntetése ábránd marad. Sokak szerint a “drogmentes világ” valójában nem stratégiai cél, hanem vízió, amely cselekvésre készteti a társadalmakat – miként a világbéke jelszava is összefoghatja a nemzeteket a háborúk ellen. Látnunk kell azonban azt is, hogy a “drogmentes világ” utópiájának hajszolásával valójában csak a szőnyeg alá söpörjük a problémát. A tiltó drogpolitikákkal olyan kiterjedt feketepiacot teremtünk, amely az ENSZ becslései szerint 320 milliárd dolláros forgalmat termel évente, ezzel bevételhez juttatjuk a szervezett bűnözést és a politikai terrorizmust. Mexikóban például a drogellenes háború 2006 óta 25 ezer emberi élet elvesztéséhez vezetett. Túlzsúfolt börtönök, polgárháborúk, utcai erőszak, korrupt rendőrség, járványok és túladagolásos halálesetek – mindezen ártalmak elsősorban nem a drogfogyasztás, hanem a drogtilalom következményeként harapózhattak el. Azoknak a százezreknek, akiket drogfogyasztásuk miatt megaláznak, fogva tartanak vagy éppen megölnek a világon, akik steril tűk és fecskendők, vagy helyettesítő gyógyszerek hiányában HIV-el fertőzödnek meg vagy túladagolás áldozatául esnek, elég nehéz megfogadni az idei drogellenes világnap üzenetét: "az egészségre gondolj, ne a drogokra!"
Sárosi Péter
