Élet és Tudomány 2005. Január 7. Gózon Ákos szerkesztői levele – A drogriporter levele
Szerkesztői levelével (Élet és Tudomány, 2005. január 7.) kapcsolatban a következő megjegyzéseket szeretném tenni.
Az Alkotmánybíróság döntése a tudomány szempontjából valóban figyelemre méltó. A döntés indoklása ugyanis tudománytalan, a kábítószer fogyasztókról és az addikcióról szóló megállapításaik tudományosan megalapozatlanok. A drogfogyasztókról és a drogokról alkotott, az indoklásban megjelenő kép differenciálatlan, sematikus és sztereotíp, a kábítószer-használat előfordulásának, társadalmi és egyéni kockázatainak és egészségkárosító hatásainak (különösen a legális szerekkel párhuzamba állított) megítélése téves.
A tudományosság kritériuma egy döntés meghozatalakor a hiteles források és szakértők véleményének használata. Az AB döntés indoklása egyetlen, a kábítószerekkel és a kábítószer-fogyasztás jellemzőivel kapcsolatos hivatkozást sem tartalmaz. Egyedül a döntést helytelenítő Kukorelli István alkotmánybíró különvéleményében találunk tudományos hivatkozást, ennek tartalma pedig a döntéssel ellentétes vélemény alátámasztására szolgál. A döntés indoklásának megírása során nem kérdezték meg az illetékes minisztériumot, a téma szakértőit, vagy a szakma képviselőit, akik a nyilvánosságra hozatal után közös nyilatkozatban tiltakoztak a döntés ellen.
A társadalomtudományi kutatások eredményei, a szakértők véleménye, a parlamenti bizottságok és a nemzetközi szervezetek jelentései mind azt a tényt támasztják alá, hogy a kábítószer-fogyasztás kriminalizálása és a büntetések szigorítása nem hatékony, sőt, több kárt okoz, mint használna. A kábítószer-jelenség kezelésének hatékony eszköze a prevenció, az ártalomcsökkentés és a gyógyítás. A gyógyítás és ártalomcsökkentés működik. A prohibíció nem. Ez nem egy liberális kisebbség álláspontja csupán: legutóbb az Európai Parlament jelentése is a tiltás kudarcát ismerte be, és az ártalomcsökkentő módszerek szélesebb elterjesztését indítványozta.(1)
A „liberálisabb törvénykezés mellett állást foglalók” érveik alátámasztására nem csak „régebbi” eredményeket használnak fel. Továbbá nem a publikáció dátuma, hanem annak tartalma a mérvadó. A legnevesebb hazai és külföldi szaklapokban a mai napig megjelenő, valódi, élő embereket vizsgáló tanulmányok nem találtak jelentős különbséget a kannabiszt rendszeresen, alkalmanként és soha nem használók kognitív hanyatlásának mértékében (2). 2003-ban a Nemzetközi Neuropszichológiai Társaság folyóiratában publikált tanulmány szerint a hosszú távú és rendszeres kannabisz-használók és a kannabiszt egyáltalán nem használók között ez idáig nem sikerült alapvető eltéréseket kimutatni a neurokognitív funkciók terén. (3) A Lancet-ben 2004-ben publikált metaanalízis eredménye szerint a kutatások a mai napig nem igazolták a kannabisz-használat és a pszicho-szociális ártalmak közötti oksági kapcsolat létét (4). Az Ön által hivatkozott Freund Tamás és munkatársai egereken végzett, illetve in vitro kutatási eredményei alapján nem lehet releváns és messzemenő társadalmi, pszichológiai következtetéseket levonni a marihuána-fogyasztás következményeire nézve. Bár Freund Tamás ezt a logikai manővert mégis megtette, úgy tűnik nem hajlandó felvállalni a következményeit: Nem reagál az előadásával kapcsolatos kritikákra (5), elzárkózik a tudományos vita elől.
Az Alkotmánybíróság döntése a tudomány szempontjából inkább elszomorító, mintsem örvendetes. Remélhetőleg a tudomány és a szakértelem a jövőben nagyobb hangsúlyt kap majd az ekkora súlyú döntések meghozatalakor. Kívánok lapuknak a jövőben sok sikert, tudományos objektivitást és elfogulatlanságot.
Üdvözlettel,
Név
foglalkozás
város"
Szerkesztői levelével (Élet és Tudomány, 2005. január 7.) kapcsolatban a következő megjegyzéseket szeretném tenni.
Az Alkotmánybíróság döntése a tudomány szempontjából valóban figyelemre méltó. A döntés indoklása ugyanis tudománytalan, a kábítószer fogyasztókról és az addikcióról szóló megállapításaik tudományosan megalapozatlanok. A drogfogyasztókról és a drogokról alkotott, az indoklásban megjelenő kép differenciálatlan, sematikus és sztereotíp, a kábítószer-használat előfordulásának, társadalmi és egyéni kockázatainak és egészségkárosító hatásainak (különösen a legális szerekkel párhuzamba állított) megítélése téves.
A tudományosság kritériuma egy döntés meghozatalakor a hiteles források és szakértők véleményének használata. Az AB döntés indoklása egyetlen, a kábítószerekkel és a kábítószer-fogyasztás jellemzőivel kapcsolatos hivatkozást sem tartalmaz. Egyedül a döntést helytelenítő Kukorelli István alkotmánybíró különvéleményében találunk tudományos hivatkozást, ennek tartalma pedig a döntéssel ellentétes vélemény alátámasztására szolgál. A döntés indoklásának megírása során nem kérdezték meg az illetékes minisztériumot, a téma szakértőit, vagy a szakma képviselőit, akik a nyilvánosságra hozatal után közös nyilatkozatban tiltakoztak a döntés ellen.
A társadalomtudományi kutatások eredményei, a szakértők véleménye, a parlamenti bizottságok és a nemzetközi szervezetek jelentései mind azt a tényt támasztják alá, hogy a kábítószer-fogyasztás kriminalizálása és a büntetések szigorítása nem hatékony, sőt, több kárt okoz, mint használna. A kábítószer-jelenség kezelésének hatékony eszköze a prevenció, az ártalomcsökkentés és a gyógyítás. A gyógyítás és ártalomcsökkentés működik. A prohibíció nem. Ez nem egy liberális kisebbség álláspontja csupán: legutóbb az Európai Parlament jelentése is a tiltás kudarcát ismerte be, és az ártalomcsökkentő módszerek szélesebb elterjesztését indítványozta.(1)
A „liberálisabb törvénykezés mellett állást foglalók” érveik alátámasztására nem csak „régebbi” eredményeket használnak fel. Továbbá nem a publikáció dátuma, hanem annak tartalma a mérvadó. A legnevesebb hazai és külföldi szaklapokban a mai napig megjelenő, valódi, élő embereket vizsgáló tanulmányok nem találtak jelentős különbséget a kannabiszt rendszeresen, alkalmanként és soha nem használók kognitív hanyatlásának mértékében (2). 2003-ban a Nemzetközi Neuropszichológiai Társaság folyóiratában publikált tanulmány szerint a hosszú távú és rendszeres kannabisz-használók és a kannabiszt egyáltalán nem használók között ez idáig nem sikerült alapvető eltéréseket kimutatni a neurokognitív funkciók terén. (3) A Lancet-ben 2004-ben publikált metaanalízis eredménye szerint a kutatások a mai napig nem igazolták a kannabisz-használat és a pszicho-szociális ártalmak közötti oksági kapcsolat létét (4). Az Ön által hivatkozott Freund Tamás és munkatársai egereken végzett, illetve in vitro kutatási eredményei alapján nem lehet releváns és messzemenő társadalmi, pszichológiai következtetéseket levonni a marihuána-fogyasztás következményeire nézve. Bár Freund Tamás ezt a logikai manővert mégis megtette, úgy tűnik nem hajlandó felvállalni a következményeit: Nem reagál az előadásával kapcsolatos kritikákra (5), elzárkózik a tudományos vita elől.
Az Alkotmánybíróság döntése a tudomány szempontjából inkább elszomorító, mintsem örvendetes. Remélhetőleg a tudomány és a szakértelem a jövőben nagyobb hangsúlyt kap majd az ekkora súlyú döntések meghozatalakor. Kívánok lapuknak a jövőben sok sikert, tudományos objektivitást és elfogulatlanságot.
Üdvözlettel,
Név
foglalkozás
város"
