Pettkó András képviselő nem szeretne zéró-toleranciát – csupán a bódult autóvezetőkkel szemben
Pettkó András parlamenti képviselő az eseti bizottság üléséről szóló legutóbbi beszámolónk után megkeresett minket, és arra kért, hogy közöljünk egy helyreigazítást. Mi ugyanis a cikkünkben azt írtuk, hogy szerinte a zéró-tolerancia megközelítés lenne megfelelő a drogfogyasztókkal szemben. Ő azonban nem a droghasználók en bloc üldözéséről beszélt, csupán a kábítószer hatása alatt, bódult állapotban vezető sofőrök kiszűréséről. Az eseti bizottságról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a képviselő a következőket mondta:
“A kormány meghirdette az alkoholfogyasztókra a gépjárművezetés tekintetében a zéró toleranciát. Kérdeztem, hogy mit fogunk tenni a kábítószer-fogyasztók tekintetében, itt milyen lépéseket kíván tenni akár technika tekintetében a kormány, a rendőrségnek milyen új technikákat, milyen megerősítést kíván adni. Megmondom őszintén, a parlamentben nem kaptam a számomra és pártom számára megfelelő választ, úgyhogy szeretném, hogy ha erről esetleg az államtitkár úrnak van valami álláspontja vagy véleménye, akkor itt a bizottság tagjainak elmondaná. Mert éppen az államtitkár úr mondta azt a tájékoztatója végén, hogy az alkohol területén is lépnünk kell – én azt gondolom, a drog területén is a zéró toleranciát kell meghirdetni. Ehhez viszont a rendőrség számára a technikai hátteret biztosítani szükséges, nemcsak egyfajta módon, hanem a rendőrségen belül például a képzés és egyebek területén is biztosítani volna szükséges a különböző feltételeket.”
Bár a kijelentés szerintünk félreérthető, természetesen örömmel helyt adunk a kiigazítási kérelemnek – hiszen mindig öröm, ha egy parlamenti képviselő elhatárolódik a droghasználók büntetőjogi üldözésén alapuló zéró-tolerancia politikától. Reméljük, hogy a jövőben is tartani fogja magát ehhez az állásponthoz, és nem tesz olyan kijelentéseket, amelyek félreérthetőek (például, hogy a kormány droghasználókkal szembeni túlzott “engedékenysége” vezetett a sorozatos túladagolásos esetekhez). Reméljük ezenkívül azt is, hogy elhatárolódik majd a tűcsere-programokkal szembeni korábbi valótlan állításaitól is, amelyeket kollégánk részletes tanulmányban cáfolt – sajnos a képviselő azóta mégis megismételte ugyanezen hamis vádakat az Országgyűlés ülésén. Hiszen ha valóban az integrált szakmai megközelítés híve, akkor fel kellene ismernie, hogy az ártalomcsökkentés nem ellensége az elsődleges prevenciónak, hanem a kettő ugyanannak a ellátórendszernek az egyenrangú, egymást kiegészítő eleme.
Ami a kábítószer hatása alatt autót vezetők elleni zéró-toleranciát illeti, Pettkó már korábban is feltett hasonló kérdés(eke)t a Parlamentben, például a 127. ülésnapon:
“A lesújtó közúti baleseti statisztikák hatására a közelmúltban olyan jogszabályi szigorításra került sor, amely szerint az alkoholt fogyasztó gépjárművezetőkkel szemben a zéró tolerancia elve érvényesül, azaz akár egy korty alkohol elfogyasztását követő gépjárművezetést a jogosítványa bánhatja. Szakértők szerint az alkoholnál gyorsabb és nagyságrendekkel súlyosabb hatással bír a reakcióidőre, a belátóképességre, illetve alapvetően a tudat módosítására a kábítószer-fogyasztás. Statisztikai adatok szerint a kábítószeres vezetés jelensége Európa-szerte kezd felzárkózni az ittas vezetés mellé, mint a közúti balesetek egyik leggyakoribb kiváltó oka. Népies nevén a diszkóbalesetek nagy százaléka emiatt következik be.”
A TASZ már többször kifejtette álláspontját a drogtesztek kérdésében, elsősorban a munkahelyi és iskolai drogtesztek kapcsán. Egyetértünk magával az elvvel, hogy senki ne üljön volán mögé semmilyen legális vagy illegális drog befolyásoltsága alatt. A szándék tehát tiszteletre méltó. Kérdés ugyanakkor, hogy a képviselő úr mire alapozza azt a kijelentést, hogy az alkoholnál nagyságrendekkel súlyosabb hatással bír a reakcióidőre és belátóképességre a kábítószer-fogyasztás. A legnépszerűbb illegális szerre, a kannabiszra ez biztosan nem igaz. Kollégánk a marihuána és az autóvezetés témakörében is szemlézte már a tudományos vizsgálatok eredményeit. Ebben rámutatott, hogy egy vizsgálat szerint “a THC vezetésre gyakorolt káros hatásának mértéke a vizsgálat szerint még 300 mikrogrammnyi (másfél joint egy 68 kilós embernél) THC elszívása után sem éri el azt a károsodási szintet, ami alkohol estében még sok amerikai államban legális (0.08%-os véralkohol koncentráció).” Kétséges az a kijelentés is, miszerint a kábítószeres befolyásoltság a közúti balesetek egyik leggyakoribb kiváltó oka, amely Európa-szerte kezd felzárkózni az ittas vezetés mellé. Ilyen európai összehasonlító vizsgálatról nem tudunk, Magyarországon pedig még kevésbé.
Logikusnak tűnik persze, hogy a közúti ellenőrzések során az ittas sofőrök mellett az illegális drogok hatása alatt vezetőket is ki kell szűrni. A jelenlegi drogtesztelési eljárások pontossága azonban jóval elmarad az alkoholszondáké mögött, ugyanis nem képesek kimutatni az aktuális befolyásoltsági állapotot, csupán azt, hogy az illető fogyasztott-e kábítószert a közelmúltban. A vizelettesztek kannabisz esetében például akár egy hónappal korábbi fogyasztást is képesek kimutatni. A drogteszteket pártolók új üdvöskéje persze a nyálteszt, amely állítólag sokkal kisebb hibahatárral dolgozik, ráadásul gyorsan és könnyen levehető akár az országút szélén is. A jelenleg forgalomban lévő nyáltesztek azonban akár 12 órával korábban történt fogyasztást is képesek kimutatni – míg a legtöbb kábítószer pszichoaktív hatásai ennél jóval kevesebb ideig tartanak. A kutatások szerint például a kannabisz vezetőképességeket befolyásoló hatásai maximum 3-4 óráig tartanak, majd gyorsan elmúlnak. Ez azt jelenti, hogy ha valaki este lefekvés előtt elszív egy füves cigit, majd másnap 8 órás alvás után felébred, már teljesen józan állapotban van – a nyálteszt azonban még mindig kiszűri őt mint “bódult autóvezetőt”: előállítják a rendőrségre, ahol már csak vérvizsgálattal mutatható ki, hogy valóban a THC hatása alatt áll-e. Mivel azonban a kannabisz tartása és megszerzése önmagában bűncselekménynek számít, ezért a sofőr ellen mindenképpen büntetőeljárást indítanak.
A nyáltesztek ráadásul éppen a messze leggyakrabban használt illegális drog, a kannabisz esetében a legkevésbé megbízhatóak. A Journal of Analytical Toxicology c. szakfolyóirat január-februári száma közölte annak a vizsgálatnak az eredményeit, amelyben a kutatók 10 különféle márkájú nyálteszt hatékonyságát elemezték. A tízből hat esetben vagy hamis negatív vagy hamis pozitív eredményt kaptak a fű aktív hatóanyaga, a THC esetében, öt eszköz pedig hamis pozitív eredményt mutatott a THC bomlásterméke (THC-COOH) esetében. A kannabisz aktív hatóanyaga, a THC ezenkívül nem kerül be a nyálba passzív diffúzió útján a véráramból, mint a legtöbb egyéb drog hatóanyaga. A THC tehát csakis úgy kerülhet be a nyálba, ha a fogyasztás során közvetlenül a szájüregbe kerül. A nyáltesztek tehát még a legnemesebb szándék mellett sem alkalmasak jelenlegi formájukban arra, hogy a bódult sofőröket kiszűrjék – sokkal inkább csupán droghasználók esetleges, következetlen kiszűrésére és megbüntetésére alkalmasak. Ez valójában éppen az a zéró-tolerancia politika lenne, amelytől Pettkó András is elhatárolódik. Alternatív megoldást szolgáltathat az új-zélandi szabályozás, amely szerint a rendőrségnek a közúti ellenőrzés során néhány, az autóvezető koordinációs képességeit vizsgáló gyakorlatot kell elvégeztetnie a bódultsággal gyanúsított autóvezetővel (pl. egy lábon kell egyensúlyoznia, végig kell mennie egy egyenes vonalon stb). Amennyiben a vezető elbukik a teszten, akkor vérminta-vétellel igazolják a bódult állapot tényét.
Sárosi Péter
